0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Sámsonék küzdelme a szlovák burgonyapiacon

Egy Komárom melletti kis faluban, Izsán jártunk, a Bokros-pusztán, ahol Sámson Ferenc és családja országos szinten is komoly burgonyatermesztővé nőtte ki magát. A család 400 hektáron gazdálkodik, aminek a negyedébe ültetnek burgonyát. A burgonyát csak öntözött területen termesztik, máshogy már nem is lehetne.

Sámson Ferenc a szövetkezetben volt állattenyésztő. Klasszikus szövetkezet volt, 1600 hektárral, ahol 120-an végezték 50 ember munkáját. Bár zootechnikus, de szívesen és sikeresen kalandozik a gépek világában:

szinte minden megvásárolt eszközt átalakított a saját szükségletei szerint.

Ezeket az átalakításokat még a gépgyártók is megcsodálják. Viszont nem a szavak embere, inkább a lánya, Enikő az. Ő Kecskeméten végzett kertépítészet szakon. Vele beszélgetünk.

A gazdálkodást 1995-ben kezdték a „nagyon semmiből”. A falu szélén kitisztítottak egy illegális szemétlerakatot, amit ennek fejében telephelynek használhattak. Egy rossz traktorral kezdtek, amit Sámson Ferenc újított fel – úgy, hogy még a Zetor gyárból is eljöttek megnézni. Látni akarták, miként cserélte le a mechanikus karokat elektronikusra.

Gazdaságuk elindítása egybeesett a szövetkezet mélyrepülésével, így rögtön 110 hektárral tudtak belevágni a gazdálkodásba. Sámson Ferenc akkoriban teljesítmény alapúvá tette volna a szövetkezetet, de a tagság ezt elutasította, hiszen egyesek az utcán találták volna magukat. Így a magángazdálkodás mellett döntött.

A szövetkezet 10 eurós hektáronkénti bérleti díjai helyett nekik 30 eurós bérleti díjjal kellett kezdeniük, ami mára 100–150 euróra nőtt.

Rögtön elkezdtek burgonyával foglalkozni. Eleinte 10–20 hektáron ter­mesztették, és kezdetben szinte kézzel és egy lengyel szedőgéppel dolgoztak. Majd elkezdtek fejlődni, amit az üzletláncok megjelenése felgyorsított. Húsz év technológiai lemaradását kellett behozni. Megnőttek a tisztítással és csomagolással szemben támasztott igények, mivel versenytársaik, az osztrákok és németek már 20 éve úgy működtek. 2003–2004-ben nagyon gyorsan kellett kialakítaniuk a csomagoló- és tisztítósort, hogy nagy mennyiséget tudjanak szállítani. Jelenleg húsz családot tartanak el, mert ahhoz, hogy zsákba kerüljön a burgonya, még mindig 14 emberre van szükség. De hol van ez a szocializmus túlfoglalkoztatásától!

Beszélgetésünkkor épp túl voltak a búza aratásán.

A 6,7–6,8 tonnás hektáronkénti hozamot nem tartják rossznak, de megemlítik, hogy náluk a búza mindig a jól táplált és a talajt fellazító burgonya után következik.

Ez akár 1–2 tonna többletet is jelent hektáronként. Ezt követi a szója, az árpa a napraforgó, illetve termelnek 15 hektáron sárgarépát, amit egy fagyasztó feldolgozóba szállítanak.

A kiszámíthatatlan növény

Először a burgonya gazdasági mutatóit kérdem, és kapom is a választ. Ez a növény nagyon hektikus eredményeket tud produkálni. Van, hogy nagyon jó gazdasági eredményt hoz, utána viszont akár több évig veszteséget produkál. Például a 2019-es év kitűnő lett, ami annak volt köszönhető, hogy Európában hiány alakult ki burgonyából. Németországban és Csehországban sem volt nagy termés, tehát Szlovákiában viszonylag felmentek az árak.

Számszerűsítik is, mit jelent a jó ár: 2019-ben a burgonya nagybani ára 25–35 eurócent körül mozgott, tavaly viszont csak 15–20 cent körül. Eközben ők a termelés költségét 23 centnek számolják.

Sajnos az idei év is úgy kezdődik, mint a 2020-as – nem kell, ezért nincs ára a krumplinak.

Erre még az időjárás is rátett egy lapáttal, mert a hideg májust követő hirtelen felmelegedés sokkolta a növényeket. A burgonya 28 fok felett amúgy is leáll, nem képez gumót és nem növekszik. Az esők visszatértével elvileg újraindulhat a gumóképzés, ezért most arra törekednek, hogy megőrizzék a lombot. Ehhez több levéltrágyát kell kiadni, hogy megmaradjon a növény kondíciója.

A ‘80-as, ‘90-es években 60–70 ezer hektáron termesztettek burgonyát Szlovákiában, de mára 6–8 ezer hektárra csökkent a területe. A korai krumpli aránya a mindenkori vetésterület 10–15 százaléka maradt, bár a pontos vetésterület évente változik. Változik a klíma; a valamikori hegyvidéki szövetkezetekből eltűnt a burgonya, ma már a Liptói-medencében sem ritka a kukoricatábla.

A klímaváltozásból nemcsak az aszályos időszakra panaszkodnak, hanem a hőingadozásra is, amit nehezen visel a burgonya. Szlovákia egésze küzd ezekkel, már hegyvidéki területen sem lehet öntözés nélkül burgonyát termeszteni. Az ottani talaj sekély, köves, ahogy egykor mondták: csak káposzta, rozs és burgonya termesztésére alkalmas.

Termesztettek is a Liptói-medence szövetkezetei a szocializmusban több ezer hektáron. De a szövetkezetek megszűntek, és munkaerőt sem igazán találni a termesztéshez. A burgonyát nem sorolták az érzékeny növények közé, nem kap külön nemzeti támogatást. Így nem csoda, hogy 2020-ban az ország burgonyaszükségletének 44 százalékát importból kellett megoldani. Nincsen tárolási kapacitás, nincsenek hűtőházak, emiatt a szlovákiai burgonya júniusig nem tud megfelelő minőségben a piacra kerülni.

A burgonyatermesztés gazdaságosságának kiélezettségét a burgonyater­mesztés specifikus voltával is magyarázzák. Túl sok egyedi gépre van szükség hozzá, vagyis igen nagy a beruházási igénye. A búza stabilan megadja a pár száz euró nyereséget hektáronként. A burgonyánál ugyanez több ezer euróra is felugorhat – viszont ott az a de…

Beruházni, beruházni, beruházni

Márpedig ahhoz, hogy a burgonyát meg tudják termelni és mosva-csomagolva szállíthassák az üzletláncoknak, több mint 2 millió eurót kellett beruházniuk – úgy, hogy a tisztító-csomagoló sor gépeinek a felét otthon alakították ki vagy át.

Például a klasszikus rázó osztályozó agyontörte a burgonyát, ezért átépítették gumihengeresre. És nemcsak a mechanikáját, hanem az elektronikáját is.

Ez utóbbiban nagy segítség volt Sámson Ferenc most érettségizett unokája, Bence, aki tud programozni.

Büszkén mutatják a gazdaság legutóbbi szerzeményét, egy robotkart, ami a zsákokat raklapra pakolja. Természetesen ezt is átalakították, hogy ládákat is tudjanak pakolni vele, azonkívül a zsákokat fóliával is bevonja.

Amikor tudtak, pályáztak, de a pályázatokhoz önerő is kell, és a burgonya hozama nem kiszámítható. 2007-ben uniós támogatás segítségével alakítottak klímatizált raktárrá egy istállót, illetve fogadótartályokkal és szállítószalagokkal szerelték fel. A magyar állam által elindított Baross Program keretében szintén sikeresen pályáztak, abból a csomagolósor mérőegységéhez kaptak támogatást.

Ültetőanyagot már nem hazait használnak. Már Liptóban sem tudnak vírusmentes szaporítóanyagot előállítani, a minősége nagyon elmarad a hollandétól és a németétől.

Igaz, érzésük szerint a hozzájuk érkező nyugati vetőburgonya sem mindig a legmagasabb minőséget képviseli.

A Baross Programból kapott támogatás segítségével szereztek be dízeles mobilszivattyúkat, amelyekkel óránként 500 köbméter vizet tudnak kijuttatni egy közeli csatornából. Eredményeiken meglátszik az öntözés: a korai burgonyát 200 mázsa/hektár körül kezdik el szedni, az összátlag pedig 350–380 mázsa körül alakul.

Eladni művészet – itt is

Az értékesítésről Sámson Enikő elmondta, hogy az évek során megváltozott a vevőkörük. Húsz éve még mintegy száz piacos kisvállalkozó vásárlójuk volt, most már egy sincs, csak az üzletláncok. Öt további termelővel szövetkezetbe tömörültek, hogy szállítsanak nekik.

Úgy látják, hogy csökkent egyrészt a fogyasztás, kevesebbet főznek otthon az emberek, másrészt ma már nem spájzolnak be burgonyából.

Inkább megvásárolják kilónként a mosottat, minthogy harmadannyiért vegyenek nagy mennyiséget közvetlenül a termelőtől.

„Az üzletlánc mosott almát akar burgonya helyett, mintha fáról lehetne szedni” – jegyzi meg Enikő. Hozzáteszi, hogy amúgy is magasak az üzletláncok minőségi igényei, de közben folyamatosan csökkentik az árakat.

’95–96-ban 25 korona (75 eurócent) is volt az újkrumpli ára, míg jelenleg 40 cent körül van a júniusi kezdőár. Csakhogy ebbe még bele kell férnie a szállításnak, illetve egy újdonságnak is, a ládabérlésnek. Ugyanis az üzletláncok csak egyfajta ládában fogadják a csomagolt burgonyát, aminek a bérlése 9 centet visz el 1 kilogramm krumpli árából.

A ládákért egy hónapos kauciót kell letenni, ami további terhet ró a termelőre.

Sámsonék mintegy 20–30 hektár burgonyát tudnak koraiként értékesíteni, csakhogy – mint elmondták – a korai és a kései ára közötti különbség mára eltűnt. A ‘90-es években is 6 koronát és most is 20 centet kapnak a késeiért. Az árkülönbség csak a termelői piacon maradt meg. Javarészt amúgy is eltűntek a burgonyát kisebb területen termesztők. Akadnak ilyenek, de ők leginkább ritkaságszámba menő kivételek, piacosok stb.

Legnagyobb konkurenseiknek nem a szlovákiai termelőket tartják, hanem a külföldi behozatalt. Tavaly például a Németországból beszállított krumpli verte le az árakat Szlovákiában. A német gazdák megkapták érte a 26 eurócentet – nálunk mégis 8 centért kínálták.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap
tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság