A PLOS ONE tudományos lapban közölt tanulmányban elsőként elemezték a méhméregben lévő fehérjék változatosságát. Ehhez nyugati mézelő méheket (Apis Mellifera Ligustica) használtak, melyek Ausztrália dél-nyugati részén, Harvey közelében, a marri fa (Corymbia calophylla) által alkotott ökoszisztémában élnek.
A kutatást vezető Dr. Daniela Scaccabarozzi, a Curtin Molekuláris és Természettudományi Intézetének tagja, valamint a ChemCentre tudományos tanácsadója elmondta, hogy ez a kutatás nagy jelentőséggel bír mind humán egészségügyi, mind méhész oldalról. A méhméreg piaci értéke ugyanis 300 dollár grammonként.
Scaccabarozzi elmondta, hogy minél többféle fehérje alkotja, annál jobb minőségű és hatású a méreg. Ahhoz, hogy meghatározzák, mitől függ a minősége, több tényezőt is megvizsgáltak, beleértve a rovarok viselkedési mintázatát is.
Jelentős különbségek mutatkoztak a tanulásra fogékonyabb és az aktívan dolgozó méhek közt. Érdekes módon a dühös méhek, melyek intenzíven reagáltak a kutatók stimuláló eszközeire, jóval több fehérjét tartalmazó mérget termeltek.
Emellett a hőmérséklet is jelentősen befolyásolja a méregtermelést. A tudósok megfigyelései szerint nagy melegben csökken a méhek aktivitása a kaptáron kívül és belül is, ami negatívan érinti a méregtermelést.
„Ez megerősítette a várakozásainkat, miszerint az évszakok változása befolyással van a méreg fehérjetartalmára. A változatos fehérje összetétel eléréséhez a legoptimálisabb a 33-36 Celsius fok közötti hőmérsékleti tartomány.”
Azt is megerősítették, hogy
Scaccabarozzi szerint további kutatásokkal olyan eszköz kerülhetne a méhészek kezébe, mellyel standardizálni lehetne a gyűjtött méhméreg minőségét. Ezzel lehetővé válna a klinikai és terápiás igények kielégítése, valamint költséghatékony stratégiákat lehetne létrehozni, amivel helyet biztosíthatnának maguknak a nemzetközi piacon is.