Tavaly a járvány és a vírus okozta megbetegedések visszaszorítására hozott intézkedések következtében megyénkben is jelentősen visszaesett a turistaforgalom – akárcsak a világ többi részén –, de az idei nyár újra a pandémia előtti békeidőket idézte az ország belsejéből hozzánk látogatók számát tekintve. Így aztán a csemegeszőlő termesztésével foglalkozó gazdák joggal reménykedhetnek a sikeres szezonban.
– Azért a mostani idény sem indult zökkenőmentesen – tájékoztat Kovács Erika, aki a Beregszásztól alig kőhajításnyira elterülő Nagymuzsaly lankáin 1 hektáron termel csemegeszőlőt a családjával. – A hűvös tavasz miatt az átlagos évekhez képest három héttel később kezdtük a legkorábbi fajták szedését. Ez egyrészt azért gond, mert a hágón túlról érkező potenciális vevők jelentős része ekkorra befejezte itteni nyaralását és hazatért. Másrészt egymásra torlódik a különböző fajták szürete. Ezzel ugyan bővül a választék, viszont borul a gondosan felépített terméksor, és félő, hogy a piac telítetté válik. Azonkívül a három héttel későbbi kezdés komoly bevételkieséssel jár. Más években a korai fajtákat 15-20 százalékkal drágábban tudtuk értékesíteni.
Ezek a gerezdek már nem növekednek olyan intenzíven, mint a többi.
Összességében azonban így is eredményes évben reménykedünk, és főként abban, hogy a késői fajták eladásából pótolni tudjuk az eddigi bevételkiesést.
Annak ellenére, hogy a Kárpátalján termett csemegeszőlőt már úton-útfélen árusítják, a szupermarketek polcain még mindig fellelhetők egyrészt Törökországból, másrészt Olaszországból importált gyümölcsök. Mekkora konkurenciát jelent ez a helyi termelők számára?
– Az idő előrehaladtával egyre kisebbet. Még a bogyósgyümölcsök világában kevésbé járatos vásárlók is felismerik a friss és a régebben leszedett fürtök közötti különbséget, hiszen utóbbiak szára egy idő után megbarnul.
Jól is teszi, hiszen leginkább ezzel tudja meggyőzni róla az érdeklődőket, hogy kiváló terméket kínál. Úgy tűnik, hogy még az ugyanazt a fajtát árusító, de az ország más részéből érkezett termelők sem tudják felvenni velünk a versenyt. Egy odesszai ismerősöm, aki a miénknél jóval nagyobb ültetvénnyel rendelkezik, meggyőződéssel állította amikor nemrég itt járt, hogy a Kárpátalján termesztett csemegeszőlőnek nincs párja. Ez az itteni talajadottságokkal és éghajlattal magyarázható.
Íme, a legfrissebb példa! Míg a mi vidékünkön a viszonylag kiegyensúlyozott idei csapadékellátásnak köszönhetően szép nagyra nőttek a bogyók, addig az ottaniak arra panaszkodnak, hogy náluk a vegetációs időszakban többször is jelentkezett két-három hetes aszály, aminek következtében a szokásosnál jóval kisebbek lettek a szőlőszemek. A piacon ezek egyszerűen fel sem keltik a vásárlók érdeklődését.
A Somi-hegyen gazdálkodó Jakab Sándor a maga közel 2 hektáros csemegeszőlő-ültetvényével Kárpátalja egyik legjelentősebb termelőjének számít. A látogatók nyomban meggyőződhetnek róla: mintagazdaságba érkeztek.
– Ezek oly nagy precizitást igénylő teendők, hogy mind a fürtök válogatását, mind a bogyók kitakarását nagyrészt egyedül végeztem – fogad az 54 éves gazda. – Permetezéskor vagy a sorközök művelésekor is többnyire én ülök a traktor nyergében. Ha van egy sürgős megrendelésem, akkor besegít két-három falubeli a szedésbe. Amikor úgy bő 5 évvel ezelőtt pályázatot nyújtottam be az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Központnak, főként azért döntöttem a csemegeszőlő termesztése mellett, mert a környező ültetvényekben szétnézve úgy láttam, hogy egy család 2 hektár terület gondozását vállalhatja az eredmény reményében. Nálunk ez eddig bejött.
A termés hány százalékát értékesíti a megyében, és mennyi kerül el hágón túli fogyasztókhoz?
– Mivel régóta figyelemmel követem ezeket a piaci folyamatokat, biztosan állíthatom, hogy évről évre változik a helyzet. Nagyjából 40-60 százalék a hozzánk közel eső, de már a Kárpátokon túli területek részesedése. Ezzel együtt én is meg-meghökkenek, amikor több száz kilométerről, az ország belsejéből hívnak, hogy tőlem szeretnének szőlőt vásárolni.
Nyilvánvalóan nem elegendő, hogy az internetre felrakom a fotóimat, bízva benne, hogy azokat nézegetve valaki kedvet kap több mázsa szőlő megvásárlására. Ehhez személyes tapasztalat kell.
Nyaranta igen sokan megkeresnek engem a közelben található Kaszonyi Termálfürdő vendégei közül, akik Ukrajna-szerte szétviszik a Kárpátalján termesztett csemegeszőlő jó hírét.
Beszélgetésünk első felében már elárulta, hogy a keleti fajtákat favorizálja.
– Való igaz. Húszféle csemegeszőlő található az ültetvényünkben, de csak elvétve akad közöttük magyar nemesítésű. Mi, termelők, egymás között elismerjük, hogy a magyar nemesítésű fajták íze mind az ukrán, mind az orosz fajtákét messze felülmúlja, ám a látvány tekintetében utóbbiak versenyképesebbek. Márpedig a vevő a szemével vásárol. A keleti fajták bogyóinak a formája és a mérete igen változatos. Van köztük megnyúlt, hegyes és mag nélküli. A színük is különböző, a fehértől a rózsaszínen át a kék szőlőig sokféle árnyalat előfordul.
Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen mint mondottam, Kárpátalján még az ukrán nemesítésű csemegeszőlő íze is kiváló. Megvallom őszintén, már magam sem tudom követni a nálunk elérhető fajták számát, mert évente akár 25-30 új fajtát is kiszelektálnak. Ez úgy lehetséges, hogy az ukrán szakemberek a fajták kinemesítése után gyakran nem várják meg az állami elismerést és a fajtajegyzékbe való felvételét, hanem nyomban elkezdik a frissen kifejlesztett fajta szaporítását és értékesítését. Ez hatalmas kockázattal jár, de minden érintett számol vele.
Egy olyan országban, ahol a családi gazdaságok a szőlő telepítésekor sem állami támogatásra, sem kedvezményes banki kölcsönre nem számíthatnak, ezt a rizikót is be kell vállalni.
Minden termelő rémálma, hogy egyszer csak telítetődik a piac, és az idény hátralévő részében eladhatatlan lesz a portékája.
– Bizony, és a fóliás zöldségkertészek gyakran szembesülnek ezzel. Ám a csemegeszőlő tekintetében – meglátásom szerint – még messze vagyunk ettől.
Viszont a szőlőtermesztéssel foglalkozó ismerőseim közül többen jelezték, hogy a most érő, kettős hasznosítású Favoritot és Nérót, később pedig a Pölöskei muskotályt jó áron tudnák ugyan értékesíteni, mégsem adják el, hanem inkább bort készítenek belőlük. Ezzel is bővítik borpalettájukat, amit remélhetőleg értékelni fognak a télen borkóstolásra érkező vendégek.
A friss fogyasztásra kevésbé alkalmas kisebb fürtök tavaly nálam is a présbe kerültek, és mustot vagy bort készítettem belőlük. Egy barátom, aki gyümölcspréssel, pasztörizáló berendezéssel és megfelelő csomagológéppel is rendelkezik, nemrég felajánlotta, hogy az idei fölöslegből szőlőlét készít, amit megpróbál a többi gyümölcslével együtt értékesíteni. Meglátásom szerint erre egyelőre nincs szükség, mégis megnyugtató, hogy léteznek alternatívák.
Ahhoz, hogy olyat tudjunk előállítani, időnként nemcsak a felkészültségre, hanem komoly elszántságra és kitartásra is szükség van. Tavaly júniusban 141 milliméter csapadék hullott nálunk, ami közel 3 havi átlagnak felel meg. Gyakorlatilag nem múlt el nap eső nélkül.
Hiába van a nagy könyvben úgy megírva, hogy csak azután permetezzünk, ha a levelek felszáradtak, az alatt a négy hét alatt ezt egyszerűen nem lehetett kivárni. Nemegyszer megtörtént hát, hogy – szomszédos gazdatársaim nagy megrökönyödésére – szemerkélő esőben szórtam ki a szert, próbálva menteni a menthetőt. A fürtök többségét sikerült megmentenem, eladtam őket.
Idén jóval kedvezőbb volt az időjárás, de megvallom: ugyan még csak a betakarítás elején tartunk, ám én már az őszi lemosó permetezésre készülök.
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |