A hőstressz összetett, sokrétű jelenség. A tejhozam vagy a súlygyarapodás ütemének csökkenése, a visszaeső reprodukció és a megemelkedő kiesés mellett a hőstressz élettani és endokrinológiai változásokat is okoz az állat szervezetében.
A hőstressz szervezetre gyakorolt hatásai:
• A zihálás a légzőrendszeri alkalózis (magas vér-pH) állapotához vezet, amelynek semlegesítése a bikarbonát vizeletbe történő ürítésével történik meg.
• A kérődzési intenzitás csökkenése kisebb nyáltermelést eredményez (a nyál természetes bendőpuffer).
• A nyáladzás és a bezabálásban megnyilvánuló megváltozott evési viselkedés szubakut bendőacidózist (SARA) vált ki, amely megváltoztatja a bendő mikroflóráját és nagyobb endotoxin-képződésben jelentkezik.
Azonban a szárazanyag-felvétel csökkenése csak felerészben felelős a gyakran tapasztalható termeléscsökkenésért.
Magas környezeti hőmérséklet idején megnő a bőrfelület felé történő véráramlás a hőleadás érdekében. Ennek eredménye azonban a bélrendszeri hipoxia (alacsony oxigénszint) kialakulása, a korlátozott táplálóanyag-ellátottság és az oxidatív stressz. Következményként a bélfal integritása megbomlik és gyulladási válaszreakció indul be.
A bélfal nem tudja hatékonyan ellátni barrier (szűrő, elzáró, védő) feladatát, így toxinok és baktériumok juthatnak a véráramba az egész szervezetet érintő gyulladást, az immunrendszer aktiválódását és magas vérinzulinszintet kiváltva.
Amikor az immunsejtek aktiválódnak, elsődleges „üzemanyag-forrásukként” glükózt használnak fel. Kutatók becslése szerint a tejelő tehén aktivált immunrendszere naponta közel 2 kg cukrot igényel glükóz formában.
Általános tény, hogy akár krónikus, akár akut stresszről van szó, a vérplazma glükokortikoid-szintje megemelkedik. Ez megtörténik hőstressz esetén is, s ennek kulcsszerepe van a bélfal integritásának megbomlásában és a reprodukciós teljesítmény romlásában.
A magas inzulinaktivitás megakadályozza a zsírmobilizációt (a NEFA néven ismert ún. nem észterifikált zsírsavak keletkezését), és növeli a glükózfogyasztást. A belső elválasztású mirigyek működésének ilyetén alkalmazkodása a szarvasmarhán kívül sok más fajban – beleértve az embert is – megtörténik. Ugyanakkor a többi szövetféle inzulinrezisztenssé válik, így biztosítva a glükózellátást az aktiválódott immunsejtek számára.
A hőstressz rontja a tejminőséget és a reprodukciót
A megtermelt tej mennyiségi csökkenésén kívül a tej minőségének romlására is számítani kell hőstressz hatására. Hőstressz idején az illó zsírsavak keletkezésének és felszívódásának gyengülése – párosulva potenciális szubakut bendőacidózissal és a zsírmobilizáció gátlódásával – kulcsszerepet játszik a tejzsírképződés visszaesésében.
Ennek okát illetően még bizonytalan a tudomány. Az egyik lehetséges magyarázat szerint a szervezet több aminosavat használ fel energiaforrásként, miután glükóz és zsír nem áll rendelkezésére. Mások úgy gondolják, hogy a tőgy mirigyszövetében csökken a fehérjeszintézis (a hőstressz jobban befolyásolja a fehérjetermelést, mint a tejzsírtermelést, a tejcukor képződésére pedig egyáltalán nem hat).
A forró időjárás és/vagy a magas légnedvesség elősegíti a baktériumok szaporodását, ami a környezeti okú tőgygyulladások gyakoriságát növeli. Emellett az oxidatív állapot és a stresszhormonok befolyásolják az immunválaszt, gyengítve a tehén képességét a baktériumok leküzdésében.
Az emésztőrendszerrel kapcsolatban vázolt folyamat hasonló módon érinti a szaporodásbiológiai traktust is: a hőstresszes tehénben gyengébb a véráramlás, ezáltal a hozzáférhető táplálóanyagok és hormonok mennyisége csökken, amely a magzat életképességét rontja.
A lassabb petesejtérésre visszavezethetően a fogamzóképesség romlik. Kiemelendő továbbá a fiatal embriók elvesztésének fokozott veszélye.
Takarmányozási stratégiák a hőstressz kártételének minimalizálása
A hő okozta kártétel csökkentésének stratégiája és a takarmányozási megoldások egymást segítő eszközök a hőterhelés csillapításában. Bármely, a hőstressz ellen irányuló takarmányozási és menedzsment-stratégia homlokterében a takarmányfelvétel szinten tartásának, a bélfal-integritás megőrzésének, az energiaforgalom javításának és a glükózellátottság biztosításának kell állnia.
Ezek érdekében:
• Ne tartsuk a tehenet a feltétlenül szükségesnél hosszabb ideig rögzítve!
• Minél kevesebb időt töltsön a tehén a fejőház előtti zsúfolótérben!
• Ösztönözzük az ivóvízfelvételt!
• Az etetéseket kora reggelre és késő estére időzítsük!
• A bendőben jól emésztődő takarmányféléket adjunk, így kerülve a bélben történő emésztést!
• Előzzük meg a bendőacidózist!
• Minimalizáljuk a teheneket érő pszichés stresszhatásokat!
• Csökkenteni szükséges az immunrendszer aktiválódását!
Az elektrolitok kulcsszerepet játszanak a sav-bázis egyensúly megőrzésében. A hőstressz alatti elektrolit-kiegészítés sok sejtszintű homeosztatikus mechanizmus szempontjából döntő fontosságú.
A hőstressz évről évre általánosabb jelenséggé válik, olyan földrajzi területeket is elérve, ahol régebben erre nem is gondoltunk. Levonhatjuk tehát a következtetést, mely szerint szükséges megtervezni, kialakítani olyan innovatív megoldási rendszereket, amelyek révén teheneink hőstresszes környezeti feltételek esetén is hajlandók megfelelő mennyiségben inni, enni és termelni. (x)
További írások a Holstein Genetika Hírlevél 2021/1 számából
