0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A hobbiállat kiválasztása – Kinek kit?

„Alig van ember, aki tudná melyik állatot ajánlatos és hálás feladat otthonában gondozni."

„Természetkedvelő emberek nemegyszer próbálnak lakótársul fogadni valamilyen állatot, de a próbálkozások újra meg újra zátonyra futnak, részben mert lehetőségeik nem elégségesek, részben mert az állatokat rosszul választják meg” – írja Konrad Lorenz több mint félszáz esztendeje, a Salamon Király gyűrűje című klasszikusában. Ám hiába az azóta megjelent temérdek szakkönyv, cikk, meg persze a megszámlálhatatlan honlap és internetes bejegyzés, a helyzet jottányit sem változott. Azok, akik kisállatot szeretnének, gyakran még mindig sötétben tapogatózva kérdezik: melyiket válasszam?

A bizonytalanság egyik legfőbb oka, hogy még ma is sokan emocionálisan és nem racionálisan választanak.

Jó példája ennek a húsvéti nyúl, melyet megvesznek a gyereknek, aki vélhetően boldog lesz a tapsifülestől. Egészen addig, míg a nyuszi meg nem nő. (Hacsak a nyuszi idő előtt jobblétre szenderül a hozzá nem értő tartás miatt. Ám ez bizony komoly lelki törést okozhat a legtöbb lurkónak.) A baknyúl karmos rúgásával még veszélyes is lehet. Minden nyúl nagy helyet igényel, és nem is igazán szelídülnek meg. Ezért a húsvéti nyulak nagy része később tenyésztőnél vagy kondérban találja magát. Ez pedig sem a megajándékozott gyermeknek, sem pedig a nyúlnak nem tesz jót. A húsvéti nyúl esete extrém, de gyakori példa. Ha valaki mégis a nyúltartás mellett dönt, válasszon valamilyen törpe nyulat. De csak megbízható tenyésztőtől! Sajnos még ma is számos helyen kínálnak olyan „törpe” nyúlfiakat, melyek megnőve csak a nevükben maradnak törpék…

Kisállatot ajándékba?

Soha ne vigyünk ajándékba, vagy vegyünk
meglepetésként ünnepi alkalomra semmilyen állatot! Biztosan nem teszünk jót ezzel. Ugyanis az efféle ajándékozás újabb és újabb problémákat generál. Például nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy a megajándékozott örül egy papagájnak, mivel minden állattal együtt elfoglaltságot, költségeket és gondokat is „ajándékozunk”. Hiszen kelleni fog végleges férőhely, alom, táplálék – és nem is folytatom tovább. S ha az újdonsült gazdi még örül is, a család többi tagja vajon mit szól a megszeppent jövevényhez? A gyerekek csak ideig-óráig látják el a gondozási teendőket, s ez bizony később, az eleven ajándék fajától függően évekig, évtizedekig a szülőkre hárul.

Nem könnyű választani

Mielőtt állatot veszünk, elsőként azt érdemes mérlegelnünk, hogy csupán gyönyörködni szeretnénk kedvencünkben, vagy meg is akarnánk szelídíteni esetleg, hogy meglehessen simogatni.

Létezik egy harmadik kategória is, amikor szőrös-tollas igazi barátra vágyunk. Nos, ilyen állatot találni a legnehezebb.

Ha leginkább gyönyörködni szeretnénk, akkor válasszunk akváriumi halakat, kétéltűeket, hüllőket, esetleg apróbb kalitkamadarakat. Egyéni ízlésünk szerint, lehetőségeinkhez mérten minél nagyobb méretben készítessük el vagy válasszuk ki az akváriumot, terráriumot. A berendezés legyen olyan, mintha a medence a természet egy darabkája lenne. Ma már több helyen lehet nagyon szépen hátterezett, az egyes fajok vagy fajcsoportok igényeinek megfelelő állatférőhelyeket kapni. Emellett persze kellenek természetes, vagy legalább is annak ható berendezési tárgyak is. Ezt követően jöhet a gondosan kiválasztott állat.

A madarak közül leginkább a díszpintyek tartoznak a „gyönyörködtető” kategóriába. Velük nehéz, bár nem lehetetlen bármilyen közeli kapcsolatot létesíteni. Ám viselkedésük, énekük, mindennapjaik megfigyelése nagy élményt jelent.

Lorenz professzor a már említett könyvében süvöltőt ajánlja az élősarokba, ám e faj Magyarországon természetvédelem alatt áll. Helyette azonban számos díszpintyfaj közül lehet válogatni.

A zebrapintyek, rizspintyek, szakállas amandinák könnyen tartható, kedves madarak.

De mielőtt bármilyen állatot hoznánk a házhoz, három kérdésre feltétlenül válaszolnunk kell:

– A család minden tagja elfogadja-e újdonsült kedvencünket? – nem mindenkinek öröm, ha hazaállítunk egy pókkal vagy kígyóval.

– Biztosak vagyunk-e abban, hogy az állatunk élete végéig jó gazdik leszünk?

– Maximálisan ki tudjuk-e elégíteni a megvett állat igényeit?

Bármilyen állatot is veszünk, nem szabad hirtelen felindulásból döntenünk. Régi, de jelen esetben is igaz mondás, hogy „aludni kell rá egyet!” Sőt, minél többet. A kezdeti lelkesedés ugyanis elszállhat, ha szerencsénk van még azelőtt, hogy elhoztuk volna az állatkát.

Babusgatva, dögönyözve

Ha simogatnivaló állatot szeretnénk, akkor sem egyszerű a választás. Ám érdemes mindjárt leszögezni, hogy a kisállatok többsége nem szereti, ha babusgatják. A gyerekek gyakran kézbe veszik őket, s nem veszik figyelembe – már csak korukból adódóan sem –, hogy az állat nem játékszer. Neki is megvannak az igényei; a fajtársaihoz szeretne visszamenni, vagy magányra vágyik, örömest pihenne, enne-inna stb.

Kis lakás, kis állat

A kisállattartás egyik legfontosabb tétele: csak olyan állatot válasszunk, amelyiknek élete végéig jó gazdája tudunk lenni. (Kivételt képeznek egyes teknősfajok és nagy testű papagájok, amelyeknél talán úgy helyes fogalmazni: életünk végéig.) Fontos azt is mérlegelni, hogy leendő kedvencünk mekkora lakásba kerül. Kis lakásba kisebb állatok ajánlhatók: siklók, díszpintyek, kis testű papagájok, pintyek, kisemlősök maximum tengerimalac-méretig. Nemcsak az állatka mérete, hanem a mozgásigénye is számít, hiszen ez (is) meghatározza, hogy mekkora férőhelyet igényel. Egy szépen berendezett akvárium pedig a legkisebb otthonnak is ékes dísze lehet. Ha erkélyünk is van, akkor az európai szárazföldi teknősök tartásáról sem kell lemondanunk. Nagyobb lakásban természetesen tágabb terünk nyílik a kisállattartásra, ám bármekkora is legyen az otthonunk, hálószobába, gyermekszobába ne tegyünk állatot!

A szülők felelőssége ilyen esetekben különösen nagy, nekik kell ügyelniük arra, nehogy az állatka túl legyen babusgatva.

A törpehörcsögök kicsik az igazi simogatáshoz, az aranyhörcsög már megfelelőbb, a tengerimalac, a degu és a törpe nyúl, természetesen csak megszelídítve, időnként örömmel veszi a pátyolgatást. (Figyelembe véve az előző lapszámainkban leírtakat!) A madarak közül a kisebb papagájok egy része is ebbe a csoportba tartozik, gyakran ránk szállnak, a kezünkből esznek, hagyják a tollaikat megsimítani.

A legnehezebben azonban barátságot várni egy állattól. A legjobb persze a kutya, akinél jobb barátot elképzelni sem lehet. Ám ha kutyánk nem lehet, akkor érdekes módon nem az emlősök, hanem a madarak között kell körülnéznünk. A varjúfélék, például a szarka, dolmányos varjú, szajkó igazi barát lehet, ám néha túlságosan rámenősek, és olykor erősen csípnek. A papagájok is igazi barátok lehetnek, ám ők a varjúfélékhez hasonlóan, maguk döntik el, hogy kivel barátkoznak.

Ezért ha hazaviszünk, teszem azt egy jákót, lehet, hogy párunkat megszereti, de minket látszólag minden ok nélkül gyűlölni fog, s ott csíp belénk, ahol tud.

Persze ez nem minden esetben igaz, hiszen előfordulnak jó magaviseletű papagájok is – leginkább szerencse kérdése, hogy milyenné válik környezetünkben. A nagy testű papagájok többnyire nagyon drágák. Ha olcsón kínálják őket, akkor már valószínűleg idegileg tönkrement, folyton rikácsoló, tolltépő torz tükörképei fajuknak. A nagy testű papagájok tágas helyet és sok-sok, napi több órás törődést igényelnek. Szerencsére vannak jóval kisebb és sokkal olcsóbb fajok is! Például egy fiatal hullámos papagáj is jó választás lehet, igaz, például egy törpepapagáj már nem lesz a barátunk. Ellenben a Katalin-papagáj nagyszerű választás!

A kézzel nevelt szelídebb, de…

A legszelídebb állatok azok, amelyeket egészen pici korukban elválasztanak az anyjuktól és mesterségesen nevelnek fel. Különösen a nagy testű, értékes papagájoknál gyakori a „kézzel nevelt” madár. Az ilyen tollasok a legtöbb esetben valóban szelídebbek azoktól, amelyeket a szüleik neveltek fel, ám állatvédelmi szempontból mégiscsak megkérdőjelezhető az ilyetén felnevelés. Ugyanis e madarak „pszichésen” sérültek, komoly identitászavaraik vannak – vajon ők emberek vagy papagájok? S bizony saját fajtársaikkal emiatt a legritkább esetben állíthatók párba. A legjobb olyan papagájt vásárolni, amely ugyan nagyon fiatal, de a szüleik nevelték fel. Mert ahhoz kétség sem fér, hogy bármilyen állatot is választunk, az legyen minél fiatalabb. A többéves egyedek már nehezen szokják meg az új környezetüket, nem beszélve arról, hogy új gazdájukat sem biztos, hogy elfogadják. Figyelembe kell vennünk a kiválasztott állat életkorát is, ne vegyünk egyéves aranyhörcsögöt vagy négyéves díszpintyet! Nekik sajnos már nem sok van hátra. Az akváriumi díszhalaknál is az a legjobb, ha ivadékokat választunk.

Forrás: Kistermelők Lapja