0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Magyar-vándor a spenótföldön

A Galliform Kft. 600 hektáron gazdálkodik Bábolnán és Tárkányban. Mint a nevük utal rá, a rendszerváltozás után baromfival kezdtek el foglalkozni, ám az örökös válságoktól hamar megkeseredett a szájízük. Végül szinte 180 fokos fordulatot vettek, és még az állattartással is felhagytak, és 2016-ban leveles zöldségek termesztésébe kezdtek.

Négy agrármérnök határozott így: Horváth László és két fia, Horváth Attila és Zoltán, fő ötletadójuk pedig Kendi István volt. Valamennyien Mosonmagyaróvárott szereztek gazdászdiplomát, igazolva a tételt, hogy ez az okirat olyan, mint a disznóhús: mindenre jó! A vállalkozás cégvezetője Horváth Attila, Kendi István a kertészeti ágazatot vezeti, Horváth Zoltán pedig növénytermesztési ágazat vezetője.

A leveles zöldségek termesztésének ötlete egy baráti kapcsolatból jött.

Horváth Attila és Kendi István együtt tanultak Óváron. Útjaik egy időre elváltak, de később újra találkoztak. Kendi Dániába ment, ahol egy 300 hektáros leveleszöldség-termesztő gazdaság vezetője lett. Amikor újra találkoztak itthon, megbeszélték tapasztalataikat. Horváth László baromfis vállalkozása kicsinek nagy, nagynak meg kicsi volt, és mint ilyen, nem túl versenyképes. A vállakozást átcserélték földre, de a 600 hektár, ha csak gabonát vagy olajosokat ter­mesz­tenek rajta, nem elegendő két család eltartásához.

Kendi magával hozta európai kapcsolatrendszerét, értve ez alatt az input- és a piaci oldalt is, amellett a gyakorlati szaktudást, a know-how-t. Szóba jöhetett volna néhány intenzív szántóföldi növény, mint amilyen a hibridkukorica vetőmagjának az előállítása vagy a csemegekukorica-termelés, de öntözés híján mindkettő kiesett.

Viszont a vetőmag-előállítás a szárítóval megmaradt, főként az IKR számára.

Akkor hát legyen leveles zöldség! Elkezdtek hozzászokni olyan fogalmakhoz, mint a spenót, a rukkola, a mángold, a tépősaláta, a zöld kapor vagy a petrezselyemzöld. A hozzászokáshoz időre volt szükség, mivel a Lajtától keletre nem nagyon lehet találkozni velük a szántókon, pedig az utóbbi időben egyre gyakrabban felbukkanak a boltokban ezek a termékek. Mindenesetre, így a termelői konkurencia szóba sem került, még ma is csak halovány próbálkozásokról kapnak hírt. Amikor a döntést meghozták, arra is figyeltek, hogy az új tevékenység minden folyamata jól gépesíthető legyen, és kevés kézi munka kelljen hozzá.

Viszont a leveleszöldség-termesztésnek nagy a tőke igénye, és kell hozzá a beavatottak know-how-ja. Tudnak róla, hogy az olaszok próbálkoznak vele, ráadásul Lengyelországban, a bábolnaiak pedig szabadföldön dolgoznak.

A spenóttal kezdték a munkát, aztán fokozatosan következett a többi.

A spenót évi 20 tonnát képes adni hektáronként, amihez ugyancsak 2,5-3–szor kell elvetni évente. A késztermék mehet exportpiacra, az ára 1-2 euró között alakul kilo­­grammonként. Idehaza kialkudott fix áron lehet értékesíteni, ugyancsak 1-2 eurós átlagáron. Vagyis optimális esetben hektáronként 20-40 ezer eurós bevételt hoz – míg aki szemes kukoricával foglalkozik, az örülhet a hektáronként 2 ezer eurós árbevételnek.

A Galliform Kft. szakemberei úgy döntöttek, 40 hektáron termelnek leveles zöldségféléket. Ehhez speciális gépsorra van szükség, ezek főként olasz eszközök. Legelőször is kell egy speciális ágyáskészítő, ami olyan munkát végez, hogy a vele létrehozott ágyások 3 hónapig ellenállnak esőnek, öntözővíznek, mégse tömörödnek meg túlságosan.

A bevetendő területet először 1 évig ugaroltatják, hogy minél jobban ki tudják pusztítani a gyomokat.

Aztán még 3 hónapig nevelgetik a gyomokat, végül gyomperzselővel égetik le őket. Fontos tudni, hogy a túl kötött talajok nem alkalmasak erre a tevékenységre, de a túl gyenge homok sem felel meg a növények igényeinek.

Hevenyészett számításból is kiderült, hogy a 40 hektáros kertészet gépeibe és hozzájuk tartozó eszközökbe 400-500 millió forintot kell beruházniuk. A baromfitelep eladásából befolyt összegből jutott rájuk ennyi, és minden szükséges eszközt megvásároltak. A speciális gyomperzselő 10 millió forintba, a vetőgép 10 millió forintba, a talaj-előkészítő gép ugyancsak 10 millió forintba került. A vágó-betakarító gépek darabja 40 millió forintot ér, és ilyenből hármat kellett vásárolniuk.

Tegyük hozzá, hogy az olasz gyártó figyelembe vette a galliformos csapat észrevételeit, amiket a gyártás során alkalmaztak is. Az öntözési beruházás költsége hektáronként 2 millió forint volt, vagyis
80 millió forintra rúgott.

Csináltattak öt kis vízhozamú kutat, ezek fúrására 35 millió forintot költöttek.

A gépek mozgatásához 10 millióért vásároltak trélert, a permetezőgépért szintén 10 millió forintot adtak. Pénzbe kerültek a hűtőkamionok, a hűtőtárolók is. Az elmúlt 6 évben 3,6 milliárdot fektetett növénytermesztésbe a Galliform Kft., és ennek közel fele a kertészetbe ment.

Minden gépet közvetlenül a gyártótól vásároltak. Betakarításra Orto Mec gyártmányokat használnak, a mikroszórófejes öntözésben Netafimet. A termesztéstechnológiának ez utóbbi igencsak sarkalatos pontja, ügyelni kell rá, hogy az egész állomány egy időben, egyszerre kapja a vizet. A vízágyúnál ez nem járható út. Ennél viszont evidens, hogy kisebb víznormával jobban tudják szabályozni az öntözést. Minden további nélkül képesek egyszerre akár 4-5 milliméter kijuttatására, de akár arra is, hogy közvetlenül a betakarítás előtt juttassanak ki 1-1,5 milliméter vizet. Ez utóbbi lényege, hogyha szeles idő jön rájuk, akkor ezzel a minimális vízzel is elérhető, hogy a növény ne fonnyadjon vagy száradjon el, hanem a víz párologjon el róla.

Nyáron, amikor nagy a meleg és rövid a betakarítási idő – a vágási ablak –, csak két percet dolgozik az öntözőberendezés, mégis friss és üde marad alatta a növényzet.

Az ágyáskészítést egyszerű középmély lazítás előzi meg, amit kultivátorozás követ. Ágyáskészítésre Forigo gépet használnak, a vetőgépük pedig hektáronként 7 millió csírát juttat a talajba aprómagból – szemenként. A következő feladat a rovarirtós kezelés. Taglózó szert használnak, gyorsan lebomlót.

Nagy hozzáértést igényel a tápanyagellátás is. Érthető módon a leveles zöldségféléket tilos szerves trágyázni a ter­mesztés során, hiszen a levél érintkezhet a talajjal, és elvileg szennyeződhet. Kétévente meszezik a területet. Előírás, hogy a műtrágya klórmentes legyen, azonkívül olyan lombtrágyát alkalmaznak, amiben barnaalga-kivonat, mikroelemek és aminosavak is megtalálhatók.

A spenótot évente 2-2,5-szer lehet betakarítani. Vetését az év 13-15. hetében kezdik, azaz március végén, április elején. A tenyészidőszak, tehát a betakarítás vége november legvégéig elhúzódhat. Tavasszal és ősszel hosszabb a spenót tenyészideje, 5-7 hét.

Nyáron lerövidül a tenyészidő, akkor csupán 3 hét.

A Galliform Kft. 12 spenótfajtával foglalkozik. A nyári szezonban egyszerre vetik a különböző tenyészidejű fajtákat, amivel a betakarítás széthúzható. Betakarításra az olasz Ortomec gépét használják. Nincs tőle jobb a piacon, percenkénti teljesítménye 40 kilogramm spenót. Ennek eléréséhez négy főre van szükség: hárman szortírozzák ládákba a termést, egy pedig a gépkezelő.

A betakarított anyag egyből hűtőkamionba, onnan hűtőtárolóba kerül. Jelenleg három hűtőkamrájuk működik, ezek 250 négyzetméteresek. Annak idején egy 100 négyzetméteressel kezdtek. A hűtőkapacitásukat folyamatosan bővítik, a legújabb tervük újabb 360 négyzetméteres bővítés.

Nagy figyelmet szentelnek a minőségbiztosításnak és a nyomon követhetőségnek. Minden raklapot külön mérnek, és egyedi azonosító jellel látják el őket. Ágyásonként vissza tudják keresni, hogy melyik raklap tartalma honnan érkezett, mégpedig egytizenhatod hektáros pontossággal.

A hűtőházban +3 Celsius-fok a léghőmérséklet, és az áru legalább 12, legfeljebb 36 órát tölt benne a kiszállításáig, hogy a maghőmérséklete biztosan 3 Celsius-fok legyen.

Így akár két hétig is eltartható a termék – általában, mert a nyári eltarthatósága rövidebb, a tavaszi-őszi hosszabb. Mindenesetre, volt olyan tételük, amit 20 nappal a vágás után exportáltak Dániába, és a minőségét kifogástalannak találták.

Belföldre 210 tonnát értékesítenek, egyelőre konkurencia nélkül. Exportra évi 200 tonnát szállítanak, angol, szerb és olasz vevőknek. Eltökélt céljuk, hogy tovább növeljék a termelés mennyiségét, leginkább azért, hogy az általános és a fajlagos költségeiket csökkentsék. Most minden 1 kilogramm végtermékre 125 forint amortizációs költség jut. Ha a termelést meg tudnák kétszerezni – és miért is ne? –, azzal a kilogrammonkénti amortizációs költség 67 forintra csökkenne. A gazdaság állandó költsége jelenleg évi 130-140 millió forint, amiből 50 milliót tesz ki az amortizáció.

Szerencsére a belföldi piac lassan és fokozatosan növekszik.

Emiatt is növelni akarják a termelésüket. A 40 hektáron jelenleg valamivel több, mint 400 tonna terméket állítanak elő. Ez 10 tonnás átlagos hozamnak felel meg, de nyugodtan lehetne 20 tonna is. Egyszerre törekednek még nagyobb hektáronkénti hozamra és a termőterület bővítésére. A Galliform Kft. új szereplő a leveles zöldségek exportpiacán, ennek ellenére jelen vannak ott, ahol nyáron az olaszok, télen a spanyolok és az olaszok meghatározók.

Számukra is a fejlesztés és az új piacok meghódítása jelenti jövőt. Közvetlen tervük, hogy a spenót, a kapor és petrezselyem mellett újabb növényeket kezdjenek termelni. Ilyen lehet a tépősaláta, amit egy vetés után kétszer-háromszor lehet vágni. Próbálkoztak a rukkolával, de ennek a növénynek mérhetetlenül sok rovarkár­tevője van. Tönkre is tették náluk. Vannak úgynevezett ázsiai levélzöldségek, például a mizuna, a pak choi (bordáskel) és a tatsoi, utóbbi szintén egy kelféle.

Az velük a szakmai gond, hogy a keresztesvirágúak közé tartozó zöldségféléket nehéz megvédeni, a repcebolha tarra rágja őket.

A kertészet 200 millióval részesedik a vállalkozás árbevételéből. A másik oldalon, költségnövelő tényezőként ott van a szabályozás változása, a munkabérköltség és a már említett amortizáció. Hátráltatja őket a csávázószerek kivonása is. Nagy gondot okozott idén, hogy június-júliusban – a szezon negyedében – vetniük kellett, de betakarítani nem sikerült. Tehát a 9 hónapos tenyészidőszakból elment 2 hónap úgy, hogy árbevételük nem volt, de a költségek megmaradtak.

Számottevő költség még a vetőmag. Egy tonna végtermékre számítva ez 200 euró, azaz mintegy 72 ezer forint. Náluk ez az 1 tonna 1 hektárnak felel meg. A nyugat- európaiak mostanában változtattak a vetőmagnormán: megkétszerezték. A galliformosok megmaradtak a régi értékeknél. Ez is javítja némileg a piaci és az ártárgyalási pozíciójukat, mert a vetőmag amott drágított, náluk pedig nem.

Viszont számukra előnyös volt a forint gyengülése az euróhoz képest.

Ők ugyanannyi euróért több forintot kaptak, miközben a nyugat-európai vevők euróban számolnak. Tehát a magyar spenót importja nekik nem jelentett drágulást.

A covid miatt tavaly teljesen leállt az export, idén pedig nehezen, bizonytalanságok közepette indult újra. Belföldön nem tapasztaltak visszaesést, és az értékesítésük lassan, de folyamatosan növekszik. Nagy nehézséget jelent számukra megbízható fizikai dolgozókat találni és munkába állítani, mert bármilyen jól is megfizetik őket, egyre kevesebben jelentkeznek ilyen munkára. Ez olyan nehézség, ami még a fejlesztési elképzeléseiknek is keresztbe tehet, meggátolva a növekedést. Pedig jó helyzetben vannak.

A spenót intenzív növény, hektáronkénti árbevétele (ezt egyébként nem szokták számolni) eléri a 3,5 millió forintot.

Hozzáértésben, rutinban a Galliform Kft. olyan előnnyel rendelkezik, mint annak idején olimpiai bajnok tornászunk, Magyar Zoltán, aki a róla elnevezett Magyar-vándor elemmel mindaddig 0,1 pontos előnnyel indult vetélytársaihoz képest, amíg ők is el nem tanulták tőle. A Galliform Kft. jelenleg hasonlóan kedvező pozícióban termel leveles zöldségnövényeket.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság