Ellenben fák, bokrok, cserjék alatt, vagy a letisztított virág- és zöldségágyásokon akár 10 cm vastagságú levélréteg is meghagyható.
A legideálisabb, ha a leveleket kerti talajlazító segítségével lazán beledolgozzuk az ágyásba, és némi földdel letakarjuk, hogy a szél ne fújhassa el, ezzel is felgyorsítva a lebomlási folyamatot. Így tavaszra friss humusz képződhet, ami majd a virágok megfelelő fejlődését teszi lehetővé. A talajkomposztálás céljára a virágos cserjék és a gyümölcsfák gyorsan korhadó levelei a legalkalmasabbak.
Tavasszal viszont el kell takarítanunk a megmaradt leveleket, hogy a növények elegendő friss oxigénhez és napfényhez jussanak.
A lehullott levelek tehát nem feltétlenül kellemetlen hulladékot jelentenek, amelyet el kell tüntetnünk kertünkből. Éppen ellenkezőleg: jelentős összeget takaríthatunk meg a segítségükkel, hiszen természetes módon hozhatunk létre humuszt vagy éppen trágyát.
A lehullott levelek felhasználásával nemcsak kertünknek, de kertünk madarainak is segítünk.
Telelő magevő és rovarevő madaraink táplálékának jelentős részét a természetes táplálékbázisok: a fák és bokrok, a borostyán és a vadszőlő termése, valamint a kéreg- és egyéb repedésekben telelő rovarok, lárvák és bábok alkotják.
Az összegereblyézett leveleket a fák, bokrok alatt vastagon érdemes elegyengetni, ezzel remek táplálékforrást biztosítva számukra az első havazásig.
Az év utolsó fűnyírásai során is érdemes legalább a bokrok között, illetve ezek tövénél meghagyni olyan nyíratlan foltokat, hol a füvek és a gyep egyéb lágyszárú fajai, téli táplálékbázist képezve, magot tudnak érlelni és szórni. Ezek a hullott levelek védelmében, takarásában egészen tavaszig természetes táplálékot jelentenek az áttelelő madaraknak.
Nem utolsósorban a lehullott levelek hasznosításának újabb módja a süngarázs-készítés, valamint remek telelőhelyet nyújt a kellő vastagságú avar a kétéltűek számára is.