0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Erdő és kerámia

Kezdhetnénk úgy is, hogy „ismert erdei körökben az az általános nézet” – de most nem Micimackóról és a mézről lesz szó, hanem arról, hogy a szentendrei Szilágyi család szereti az erdőt, és az ő kerámiáik is népszerűek erdész körökben.

Ez a történet pedig úgy indult, hogy két fiatal találkozott egy keramikusipari iskolában. El-ellógtak a suliból együtt, és romantikus udvarlásképp a fiú megkérdezte a lányt: tudsz-e fülezni. (Avatatlanok kedvéért: agyagbögrére fület tapasztani.) A leányzó pedig azonmód bizonyította rátermettségét. Jól végződő meséhez illően, lánykérés lett a dologból és közös műhely. A Bükkös patak partján, zöld fák alatt épülgetett a házuk, ahol máig él és munkálkodik a pár, Szilágyi Péter és Rencz Marianna.

Jó minőségű holland alapanyagból készítik kőedény, porcelán használati tárgyaikat, amik kézreálló formájukkal, egyedi mázukkal és jellegzetes dekor motívumaikkal képviselik a Szilágyi-műhelyt.

Azt vallják, érdemes magas kaolintartalmú, drágább anyagból dolgozni, mert az magasabb hőfokon tömörre égethető, az edény nem porózus, mint az egyszerű fazekas agyagból készülők, így kevésbé kopik-törik, ellenállóbb, szebb. Mindig is praktikus, napi használatú tárgyakkal kísérleteztek. Kezdettől fogva járták az országot, inaskodtak híres népi fazekasoknál és ellesték a fortélyokat. Idővel kialakult a saját, felismerhető stílusuk, de azon se lepődnek meg, ha furcsa, 21. századi igényű megrendelést kapnak.

Manufaktúra jelleggel dolgoznak. Péter maga tervezi és építi a kemencéket, a különböző eszközöket, és nagyon tud korongozni, a formákat megadni. Marianna újító kedvű. Tőle ered a képi világ és a fekete karcolásos technika a szintén maga készítette mázba, ez senki másnál nem köszön vissza. Tanítványokat is neveltek, és volt, aki náluk maradt munkatársnak. Deli Levente szinte már családtag, biztos kézzel, gyakorlott mozdulatokkal jó húsz éve festi, dekorálja a tárgyakat.

A Szilágyi kerámiák a nagyobb vásárok révén messze földre eljutnak. A covid-ínség idejét pedig a törzsvevőiknek köszönhetően tudták átvészelni. Szívesen dolgoznak erdészeknek.

A FeHoVa kelendő portékája volt évekig az étkészletük, csipkebogyós motívummal, erdei színvilágú barnás, olívzöldes mázzal, szarvas-, muflonfigurás kiegészítőkkel.

Egyik legkedvesebb munkájuk a Soproni Egyetemnek készített borospohárkészlet makkos, tölgyleveles díszítéssel. Kimondottan nekik tervezték, és nagyon szépre sikerült.

Erdőszeretetük régi keletű. Marianna Visegrádon nőtt föl, természetes volt, hogy hétvégén szórakozásképpen kirándulni jártak. Rendszeresen gombásztak, szedték a „kékmálnát”, a vadszedret, főzték belőle a szörpöt. Erdészcsaládnál vaddisznókolbász, fácán, szarvashús gyakran került az asztalra. Nagybátyja, Rencz János erdőmérnök a Visegrádi Erdészet igazgatója volt évtizedeken át. Erdésztechnikus nagynénje pedig nyugdíjasként a Telgárthy-rét fölötti füvészkertben vezetett csoportokat. Ott, a Muflonkunyhóban lakott „Bandi bácsi”, aki a körzetre felügyelt, és ő lett Mariann fiatalon megözvegyült édesanyjának későbbi férje. Békében boldogan éltek a víz, villany nélküli kis faházban. Úgy tűnik, sikerült a természet és a művészet iránti vonzódást a Szilágyi lányoknak is továbbadni. Zsófi művészetterápiás foglalkozást tart óvodában. Bogi fotós, majd keramikus iskolát is végzett, és a jövő igényeivel elkészítette a műhely webshopját.

Forrás: A Mi Erdőnk