A zöld küllő (Picus viridis) gyakori harkályfélénk. Kedveli a ligetes erdőket, fasorokat, városi parkokat, kerteket, ártéri erdőket, de a zárt állományokat elkerüli. Testhossza 32 centiméter, szárnyfesztávolsága 41 centiméter, csőrhossza mintegy 4,5 centiméter, nyelvhossza 10 centiméter, míg testtömege 180-200 gramm között van.
Tollazata a hátán zöldes-sárgás, hasa és begye világos. A tojó fekete „bajszáról” ismerhető fel.
Mindkét nemnek piros tollak fedik a fejét. A fiatal madár arc-, torok- és begytollazata sávozott. Hangja messze csengő, éles, csökkenő hangmagasságú kacagás. Röpte surrogó, erősen hullámvonalas.
Rendszeresen keresgél a talajon is. Ősszel és télen magvakat is fogyaszt. Ez idő tájt egészen mély járatokat készít a hangyabolyokba, ahol a megdermedt hangyák után kutat.
A zöld küllő nem vonuló madár, de az őszi és téli időszakban elhagyja költőterületét, elkóborolhat. Ilyenkor lakott területeken is megfigyelhető, ahol főleg a szőlőkben, gyümölcsösökben és a fiatal erdőkben láthatók egyes példányai.
Költőodúját korhadt fába, kiszáradt vastag ágba vagy száraz fába kezdi vési március végével, ami április közepére készül el.
A párok közösen, időt és fáradságot nem kímélve alakítják ki elliptikus röpnyílású fészekodúikat 2-18 méteres magasságban. A tojásrakás ideje változó, rendszerint április második felére esik, de akadnak korábbi, illetve későbbi költők is. A fészket a vésésből visszamaradt faforgáccsal bélelik, amire a tojó 5-6, esetleg 7 tojást rak. A kisebb fiókákat ritkábban, a kirepülés előttieket már 6-12 percenként etetik. A szülők a kirepülés után kb. még két hétig etetik a fiókákat, ezután a család szétszóródik.
Hazai fészkelőállománya 15-17 ezer párra tehető (2014-2018), és folyamatos növekedést mutat. Bár természetvédelmi státuszát tekintve a zöld küllő nem fenyegetett faj, Magyarországon védettnek számít, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
