0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Mire terjed ki az agrárkamara jogköre?

A termőföldre kötött adásvételi szerződések jóváhagyási eljárása során a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara helyi szervének állást kell foglalnia, hogy az adott adásvétel az érdekelt személlyel – legyen az a szerződés szerinti vevő vagy elővásárló – megfelel-e a Földforgalmi Törvényben tételesen meghatározott agrárpolitikai és földbirtok-politikai elveknek.

Egy megtörtént esetet ismertetünk, amely során a kamara állásfoglalásában nem támogatta az adásvételt, mivel az nem felelt meg a Földforgalmi Törvényben és az egyéb jogszabályokban előírt feltéte­leknek.

A terv

A gazda, aki egyben fiatal gazdának is minősül, lakóhelyén talált egy művelésre gyakorlatilag alkalmatlan táblát, melyben a kárpótlás következményeként számos párszáz négyzetméteres, önálló ingatlan alakult ki. A gazda elhatározta, hogy megkeresi a kis területű mezőgazdasági ingatlanok tulajdonosait, ajánlatot tesz nekik, megvásárolja tőlük ezeket az ingatlanokat, majd összevonja, hogy egységesen tudja hasznosítani. A gazdának figyelembe kellett vennie, hogy terve csak akkor lehet sikeres, ha valamennyi különálló ingatlant megvásárolja. Nem hagyhatott ki egy ingatlant sem a sorból, hiszen akkor nem lehet a területet egy helyrajzi szám alá összevonni.

A gazdának sikerült külön-külön megegyeznie a tulajdonosokkal, és pár hónap alatt több mint tíz adásvételt kötött meg. A megvásárolt legnagyobb önálló ingatlan sem érte el az 1000 négyzetmétert, de akadt olyan is, aminek alapterülete nem haladta meg a 100 négyzetmétert, és egyik ingatlannak sem volt bejegyzett földhasználója.

A szerződések az előírások szerint hirdetményi közzétételre („kifüggesztésre”) kerültek. Elővásárlási szándékot nem jelentett be senki. Az engedélyezési folyamat végbement, és akkor jött a meglepetés: egymás után érkeztek a kormányhivataltól a határozatok, amelyben megtagadták az adásvételek jóváhagyását.

Az elutasító határozatok

Valamennyi határozatban arra hivatkozott a kormányhivatal, hogy az agrárkamara a vevővel kötött szerződést nem támogatta, és ebben az esetben a mezőgazdasági igazgatási szervnek, a kormányhivatalnak nincs mérlegelési lehetősége.

A határozatok idézték a kamarai állásfoglalásokat, amelyek szinte szóról szóra azonosak voltak; a szerződések nem felelnek meg az agrárpolitikai elveknek, mert magas vételárat tartalmaznak, és ezáltal elővásárlásra jogosultakat tartottak távol elővásárlási joguk gyakorlásától.

Tény, hogy az egyes szerződések fajlagosan magasabb árat tartalmaztak, mint ha az összes szerződést nézve ugyanakkora területet egy szerződésben vásárolt volna a gazda, de azért kirívónak sem lehetett nevezni az árakat a többi közzétett adásvételi szerződéshez képest.

Hozzátartozik még, hogy két szerződést – melyek gyakorlatilag ugyanolyan feltételeket tartalmaztak, mint az összes többi – támogatott a kamara, és azokat jóvá is hagyta a kormányhivatal.

Peres eljárás

A gazda úgy döntött, hogy az elutasító határozatokat közigazgatási bíróság előtt támadja meg. Keresetének az alapját az adta, hogy a kamara nem vizsgált meg minden, a Földforgalmi Törvény által előírt feltételt, kizárólag az ár alapján döntött, továbbá az állásfoglalásában egy olyan paragrafust is megjelölt mint elutasítási okot, ami már 2019. januárja óta nem szerepel a Földforgalmi Törvényben.

A pert a közigazgatási perrendtartás szabályai szerint a gazda a kormányhivatal ellen indította, mivel az agrárkamara döntése ellen jelenleg nincs önálló jogorvoslati lehetőség. A bíróság az egyes perekben, élve a törvény adta lehetőségével, az agrárkamarát egyéb érdekeltként perbe állította.

A kormányhivatal védekezésképpen azt adta elő, amire a határozatában is hivatkozott, azaz nem támogató kamarai állásfoglalás esetén nincs lehetősége a szerződést jóváhagyni. Az agrárkamara pedig arra hivatkozott, hogy köztudomású tények és legjobb ismeretei alapján a szerződésekben írt árak meghaladják a helyben szokásos földárakat, és megjelölte azt, hogy az egyes szerződésekben, milyen vételárat tartott volna elfogadhatónak.

Az ítéletek

A bíróság az ítéleteiben helyt adott a gazda kereseteinek, a határozatokat megsemmisítette, és a kormányhivatalt, valamint az agrárkamarát új eljárás lefolytatására kényszerítette. Kimondta, hogy egy olyan tényező esetében, mint a vételár, nincs helye köztudomású tényekre vagy legjobb ismeretekre hivatkozni, már az állásfoglalásban is konkrétan kell közölni, hogy a kamara mire alapozza a helyi földáraknak való nem megfelelést, és az adatok forrását is meg kell jelölni.

A bíróság kimondta azt is, hogy a földárakon túl valamennyi, a törvényben írt tényezőt vizsgálat alá kell venni, a konkrét esetben kiemelten azt, hogy a gazda eddig parlagon heverő földrészleteket kívánt megvásárolni és művelésbe vonni. Továbbá, ha az állásfoglalás elővásárlásra jogosultak tá­vol­tartására hivatkozik, akkor legalább valószínűsíteni kell ennek tényszerűségét.

Kiemelte még a bíróság, hogy a kormányhivatalnak észlelnie kellett volna azt, hogy a kamarai állásfoglalás hatályon kívül helyezett paragrafusra hivatkozik, és legalább e körben fel kellett volna hívnia a kamara figyelmét az állásfoglalás pontosítására.

Az eset tanulsága

A fentiekkel azt kívántuk bemutatni, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarához a Földforgalmi Törvény közigazgatási feladatokat rendelt, tehát a kamarának mindazokat a jogszabályokat be kell tartania, amelyek általánosságban és a termőföld adásvételére vonatkozóan szabályozzák a közigazgatási eljárást, és felelőssége is ugyanakkora, mint egy bármilyen más közigazgatási szervé. Ez az eset is megmutatta, hogy a bírósági jogorvoslat nem pusztán formális lehetőség, tehát ha valaki úgy látja, hogy jogsérelem érte, érdemes bírósághoz fordulnia.

Forrás: Kistermelők Lapja