0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Anyanevelés „házilag”

Mostanság egyre többször eszembe jut, hogy milyen is volt, amikor több időm volt a méhek megfigyelésére. Emlékszem, hogy több mint húsz évvel ezelőtt, megboldogult nagymamámmal hosszú perceken át figyeltük a kertben elhelyezett kaptárak kijáróit. Számoltam a virágporral beérkező méheket. Még stopperrel is mértem, hogy percenként hány virágporos méhecske landolt a kijáróban.

Rendellenességet ritkán tapasztaltam, mert minden teendőt időben el tudtam végezni a 15-20 családos állományban. Abban az időben a mezőgazdasági és időjárási viszonyok is mások voltak. Nemrég hallottam egy idős méhésztől, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években kevesebbet kellett dolgozni a családokkal, mégis több méh volt a kaptárban.

Gyerekkorom óta szeretek a méhekkel foglalkozni, de vannak olyan munkafolyamatok, amelyek az átlagosnál is jobban lekötik az érdeklődésemet. Gondolom, ezzel sok méhésztárs van így. Például egy mézszüret, amikor a munkánk gyümölcse beérik, általában mosolyt csal az arcunkra. Minden, ami a két kezünk munkájának az eredménye, jobb érzéssel tölt el bennünket, mint az, amit úgy vásárolunk meg. Talán ezért is szeretnek a magyar méhészek barkácsolni. A méheim tartására és vándoroltatására használt konténereket én is saját kezűleg készítettem, és még a mai napig gondolkodom valami új megvalósításán.

Különösen nagy örömmel tölt el, amikor méhcsaládjaim anyáit nevelem. Szinte minden évben vásároltam hivatásos anyanevelőktől petéző anyákat. Hol többet, hol kevesebbet, de most már többségében saját magam nevelem a szükséges mennyiségű méhanyát.

Kezdetben csak mentett rajbölcsőket használtam. Olvasmányaim során nagyon érdekesnek találtam a mesterséges anyanevelést, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom vele.

Első lépésként vásároltam egy Jenter készüléket. A használati útmutató tanulmányozása után megkezdtem az eszköz gyakorlati alkalmazását.

Már az elején nehézségekbe ütköztem. Először a tenyészanya nem akart petéket rakni a petéztető tokba. Második alkalommal az álcák átrakásakor derült ki, hogy a méhek kitakarították a sejteket.

Jól megdolgoztam, mire az első kelő bölcsőket sikerült pároztatóba rakni. Itt szeretnék megemlíteni egy történetet. Az egyik évben, akácdandár előtt zártam az anyát a petéztető tokba. Négy nap múlva az álcák átrakásakor a tok sejtjei tele voltak csillogó nektárral. Nem gondoltam volna, hogy a jó hordás miatt az összes sejtet kiürítik. Azt terveztem, hogy pörgetés után újra bezárom az anyát a tokba. De ekkor azt láttam, hogy minden sejtben fedés előtti álca volt. Ebből az látszik, hogy a fiatal álcák fölé is teregetik a híg nektárt nagy hordásban. Az egyre több gyakorlás után sem voltam elégedett a Jenter készülékkel.

Zsidei Barnabás Méhanyanevelés című könyvének hatására megpróbálkoztam az álcaáthelyezéssel. Gyakorlásként először nagyobb álcákat vettem ki az álcázó tűvel. Próbáltam sötét lépből, zsemleszínű lépből és szűz lépből.

Viszonylag hamar ráállt a kezem és a szemem. Ennél a módszernél nagyon fontos a jó szem. A megfelelő korú (néhány órás) álcák ugyanis még szinte víztiszta pempőcseppen fekszenek.

Az általam választott rozsdamentes álcázó tűvel a lenyúzott szűz lépből a legkönnyebb átrakni az álcákat. Kezdetben mártott viaszbölcsőkbe helyeztem át a tenyészanyagot, de hamar áttértem a műanyag bölcsőalapok használatára. Ma már Nikot-féle alapokat használok, a zárkázási lehetőség miatt.

Dajkálásra anyátlan dajkacsaládokat használtam elég hosszú ideig. Természetesen nem a legjobb megoldás, de az én körülményeimhez ez volt a legmegfelelőbb. Gyorsan elő tudtam készíteni a jó népességgel rendelkező egyfiókos családok anyátlanításával. Öt nap múlva leromboltam az addig épített pótbölcsőket.

Ezekből a bölcsőkből gyűjtöttem pempőt az előpempőzéshez, amit használat előtt vízzel hígítottam. Utána áthelyeztem a fiatal álcákat a bölcsőalapokba, és beraktam a családokhoz. Megbízható fogadást és kielégítő anyákat eredményezett ez a dajkálási eljárás.

Az utóbbi néhány évben már anyás dajkacsaládokat használok. Természetesen az álcák korát sem bízom a véletlenre. Tízkeretes Hunor fészekfiókot két függőleges anyaráccsal választottam háromkeretes részekre. A középső részbe zártam a tenyészanyát. Az anyanevelés megkezdése előtt az anyás részbe fedett fias kereteket raktam, kevés helye volt az anyának a petézésre. Két nap múlva a középső fias lépet petézésre alkalmasra cseréltem. Gondoltam, hogy a reggel behelyezett lépet este anyarácson kívülre rakom, de sajnos a kiváló repcehordás miatt megtelt a keret nektárral, pete egy sem volt benne. Ebből tanultam, és azóta már este rakom be a petézésre alkalmas szűz lépet, és másnap teszem az anyarácson kívülre. Ezzel a módszerrel nagyon fiatal, néhány órás álcákat tudok átrakni a nyitott startercsaládokba. Volt olyan alkalom, hogy délután 4 órakor még csak peték voltak a lépben. Tehát este 6-kor legfeljebb kétórás álcákat tudtam áthelyezni.

Az elfogadó családoknál az alsó fiókban van az anya, a felső fiók pedig az elfogadó egység. A felső fiókon nyitott kijáróra van szoktatva a család.

Elfogadás előtt nyílt fias lépekkel felcsalogatom a dajkaméheket. Álcázás előtt 4-6 órával egy választólappal elzárom egymástól a két fiókot. Az alsó fiók hátul kap kijárót. A nyílt fias kereteket eltávolítom a felső elfogadó részből, otthagyva a fiatal dajkaméheket. Általában délután, este szoktam álcázni. Nagyszámú, 72 álcát kap egy elfogadó család. Másnap délelőtt készítem elő az anyás dajkákat. Fészek átvizsgálása, esetleges rajbölcsők lerontása, anya megkeresése, szárny visszavágása, két nyílt fias méztérbe emelése. Ebéd után a két nyílt fias közé helyezek be az elfogadó családtól egy tenyészkeretet a már gondozásba vett álcákkal. Egy startercsalád három anyás dajkát lát el egynapos elfogadott nyitott bölcsőkkel. Az elfogadás mind a két dajkánál jó. Az anyás dajka legfeljebb egy-két bölcsőt szokott elrontani. A starterek 70–90 százalék között fogadtak eddig. Álcázás után a tizedik napon zárkázom a bölcsőket.

Pároztatásra vannak gödöllői pároztatóim, amelyeket kikelt szűz anyákkal telepítek be. A Hunor hatkeretes kaptárpároztatókat három-három kereten kelő bölcsőkkel látom el. A legnagyobb öröm számomra az, amikor a párzásból hazatérő anyákat figyelhetem meg az énekesmadaraktól zengő erdőben, ez a méhészkedés igazi szépsége.

Saját nevelésű petéző méhanyáim első, szép fiasítása csodálatos érzéssel tölti el a szívemet, ösztönzést ad a további munkához. Folyamatosan törekszem a módszer kivitelezésének finomítására.

Gondosan megnevelt petéző méhanyáimat már a kezdetektől fogva jelöléssel láttam el. Sokáig használtam körömlakkot, anyajelölő filcet, fehér szín esetén ecsetelős hibajavítót. Sokat bajlódtam mindegyik megoldással. A filc gyorsan lekopott, a körömlakk a fogadásnál volt bajos. Hét-nyolc évvel ezelőtt tértem át a számozott jelölőlapkák használatára. A hozzá tartozó ragasztó nekem nem vált be, sok lap leesett az anyák toráról. A méhészboltokban kapható megfelelő színű anyajelölő festék szinte 100 százalékban megtartja a lapkát.

A siker nem csak pénzben mérhető. Bár a saját nevelésű anyáknak is van értéke, de nálam az eszmei értéke a nagyobb. Legfőbb feladatomnak tartom még a megfelelő tenyészanyag beszerzését.

Szabó Krisztián,
Pápadereske

Forrás: Méhészet