0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 16.

Az ökologikus gondolkodás visz előbbre

A tájépítészek asztalán megtervezett minden zöldfelület egy nagyobb rendszer része. Segíthet tompítani a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a települések élhetőbbek legyenek.

A légszennyezés mellett komoly károkat okoz itthon és szerte Európában a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék, az extrém nyári forróság és a szélsőséges viharok. Vannak eszközök a káros hatások tompítására, közéjük tartozik a zöldfelületek tervezése és rendszerré alakítása.

A parkokat nem csak látványelemként kell felfogni, hiszen a városi zöldfelületek infrastrukturális elemek, és komoly mikroklíma­javító szerepük van:

megkötik a szálló port, megtartják a lezúduló csapadékot, javítják az emberek hőérzetét, a háromszintes zöldfelületek pedig a viharkárok enyhítésében segítenek, hangsúlyozta Pápai Veronika tájépítész egy zöldfelület tematikájú szakmai konferencián.

Önfenntartó rendszerek

Ma másképpen kell tervezni a zöldfelületeket, mint korábban. A tájépítészet a városok élhetőségét próbálja növelni, évekre előre tervez a jobb jövő érdekében. Fontos lenne globálisan gondolkodni, mert minél nagyobb területeket borítanak be a zöldfelületek, annál hatékonyabbak. A tájépítészeknek azonban önfenntartó rendszereket kell tervezniük, hogy a fenntartási költségek jelentős emelkedése nélkül növekedjen a települések zöldfelülete. Ez csak akkor lehetséges, ha a zöldfelület ökológiai szempontok szerint átgondolt.

Ha így születnek meg a tervek, akkor például megtartható a csapadékvíz a zöldfelületeken, emelte ki az előadó.

Ehhez természetesen ismerni kell a növények ökológiai igényeit, és úgy társítani őket, hogy együtt önfenntartó rendszerként, ökológiai társulásként működjenek. A közterületi zöldfelületeken szükség van gyepekre, játszóterekre is, ezért okosan kell átgondolni, mire fordítódjon nagyobb összeg a megvalósítás során, milyen területek javasoltak intenzív fenntartásra, és melyeket érdemes visszaadni a természetnek. Meg kell ismerni az adott környezetben eleve meglévő társulások jellemzőit, át kell gondolni, hogy a már létező gyepekből melyiket érdemes bolygatás nélkül megtartani (alternatív gyepgazdálkodás), és melyiket lehet belekapcsolni az új elképzelésekbe, hogy végül városi szinten is ökológiai rendszerek jöjjenek létre.

A növénytársulások tervezésének alapjai az ökológiai stratégiák, valamint annak ismerete, hogy hol lehet létrehozni stressztűrő fajok, jó viszonyok között élő, igényesebb, kompetitor és zavarástűrő növények (C, R, S) társulásait.

Ennek szép példái születtek meg a Margit-szigeten. A kiültetett növények között a stressztűrők körében vannak árnyék- és szárazságtűrők, valamint nap- és szárazságtűrő évelők is. Nagyon jól működnek és esztétikusak is ezek a társulások. Az ilyen kiültetéseknek köszönhetően látványosabb az évszakok változása a parkokban, minden évszakban mást mutatnak a területek. A lakosság is nagyon kedveli ezeket a növényágyásokat. A biodiverzitás és az ökológiai sokféleség gazdagítja a környezetet, emberköze­libbé teszi azt, mint a nagy, tiszta, minimalista terek. Pápai Veronika kiemelte a virágos vetett rétek fontosságát is, melyek nemcsak mutatósak, hanem méhlegelőként is szolgálnak, élelmet és lakhelyet adnak különféle állatfajoknak.

Nehézségek és kihívások

Mindezek létrehozására sem a jogszabályi háttér, sem a közúttervezés nincs felkészülve. Nagyon sok még a tisztázatlan kérdés, de tervezőként már így kell gondolkodni a közterületek és a magánkertek megálmodásakor is, aminek hatására lassan a körülmények is megváltoznak, osztotta meg személyes tapasztalatait a tájépítész előadó.

A zöldfelületeknek ugyanis nemcsak mikro-, hanem makroklimatikus hatásuk is van, amivel egész városrészek infrastrukturális gondjait meg lehet oldani.

Foglalkozni kell a vonalas létesítményekkel (utak, kötött pályák) és az azokat kísérő zöldfelületekkel is, mert a városokra, köztük például Budapestre vetített összes területük hatalmas, és ezeknek a zöldfelületeknek jelenleg egyetlen funkciójuk van, hogy „zöldek”. Új rendeltetésre van szükség, amely által értékesebbé válnak. Ha ökologikusan bánik velük a szakma, akkor mindjárt értékesebbek lesznek, hiszen biodiverz területek és ökológiai folyosók lehetnek egyben. Sokféle állat élőhelyeként jelennek meg, így kevesebb vegyszerrel lesznek fenntarthatóak, gondozhatóak, és még a csapadékvíz-megtartásban is lehet szerepük. Ugyanígy fontos a biodiverz gondolkodás, a biológiai sokféleség megjelenítése a fasorok kialakításakor, városi terek fásítása során. Az önkormányzatok jelentős összegeket takaríthatnak meg, ha így gondolkodnak.

A zöldtetők is számottevően növelhetik a városi zöldfelületet, ráadásul javítják az életminőséget.

Hatalmas felületeket lehetne velük védeni, és épületenergetikai szempontból is fontos velük foglalkozni. A zöldhomlokzatok, köztük a futtatott zöldfalak igazán ott hasznosak, ahol szinte elviselhetetlen a sugárzó falfelületek nyári hőérzete. Ez akár komoly egészségügyi problémákhoz is vezethet a lakosság körében. Egy 60 °C-os fal hőhatását, forróságát a futtatott zöldfelület akár 20-30 °C-kal is csökkenti, sokkal elviselhetőbbé, élhetőbbé téve ezáltal az ilyen falak környezetét.

A parkolók óriás méretű burkolt felületként vannak jelen a települések életében, területükről nagy mennyiségű víz folyik el, hőhatásuk is számottevő. Ezeket a felületeket nem hagyományos módon kell tervezni, hanem vízáteresztő burkolatokkal, árnyékot adó nagy lombfelülettel, hogy csökkentsék a hőérzetet, és így kellemesebb lesz az alatta parkoló autókba beülni.

Ugyancsak hangsúlyt kell helyezni esőkertek, vízmegtartó infrastruktúrák beépítésére és a parkolók zöldsávjainak fásítására.

Szakmai összefogás

Ahhoz, hogy elkezdjük használni az ökológiai stratégiákat, termékekre van szükség, a tájépítészek terveihez megfelelő növényfajtákra, az ökologikus kiültetésekben sokszor egy-egy fajból, fajtából nagy mennyiségre. A vetett rétekhez szükséges magkeverékek jelenleg nehezen beszerezhetőek. Szoros együttműködésre van szükség, a termesztőknek ismerniük kell a tervezők fajtaigényeit, a tervezőknek pedig a termesztéstechnológiát és a fajtakínálatot, hogy ne akarjanak olyan fajt, fajtát használni, aminek termesztése tiltott, vagy ami egyáltalán nem kapható. A szakmák közelítenek egymáshoz, ami nagyon jó, mert csak együtt lehet létrehozni az új gondolatoknak megfelelő zöldfelületeket.

Forrás: Kertészet és Szőlészet