0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Nemzetközi karrier a sportban és a tanulásban – Csetényi Lea

Folytatjuk a tehetséges fiatal lovasainkat bemutató sorozatot, ezúttal egy ifjúsági korú lovashölgy mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Csetényi Lea idén decemberben tölti be tizennyolcadik életévét, két lovával eredményesen versenyez, és a tavalyi szezonban Lamprechtshausenben utánpótlás lovasoknak szervezett CSIO versenyen is képviselte hazánkat.

A téli angliai tartózkodása után az ausztriai Ebreichsdorfban kezdte meg a 2022-es nemzetközi idényt, ahol mindjárt szép sikert könyvelhetett el. Hámor nevű lovával egész hétvégén jó formában versenyezve, a felnőttek között egy korosztályának is magas, 135 centiméteres pályán negyedik helyezést ért el, ami rendkívül biztató a szezonra nézve. A Talent Programba is felvételt nyert ifi lovas 2018-ban kezdte a versenykarrierjét, és azóta is töretlen lelkesedéssel áll helyt az iskolában, az istállóban és a versenyeken egyaránt.

Hány évesen ültél először lovon, hogy emlékszel vissza arra az időszakra, amikor a lovassporttal ismerkedtél?

Nyolcéves koromban kezdtem el rendszeresen edzésre járni, Szabó Miklósnál pónin lovagoltam először a Pasaréti Honvéd Lovardában. Nagyon nagy szerencsém volt ilyen téren is, mert Miklós tökéletesen megtanította nekünk az alapokat.

Nemcsak lovaglás terén volt nagyon jó mesterünk, de azt is megtanította nekünk, hogy milyen nagy felelősséggel jár, ha az embernek saját lova van.

Abban az időben persze ennek még nem éreztem akkora súlyát, hisz nagyon fiatal voltam. Aztán később, mikor már saját lovam lett, akkor tapasztaltam meg igazán, hogy tényleg nagyon sok munkával és felelősséggel jár ez a csodálatos sport és ez az életforma. Hálás vagyok minden Pasaréten töltött percért, ez a közösség úgy érzem, hogy igazi lovasembernek nevelt. Tudom és érzem, hogy milyen fontos dolog az, hogy a sporttársunk a tőlünk telhető legjobb ellátást kapja, és hogy a legmegfelelőbb körülményeket teremtsük meg a számára.

Mesélj az első versenyedről!

Első rendes, igazi versenyem Balatonvilágoson volt 2018 nyarán, amikor tizennégy éves voltam. Meglepően jó eredményt értem el, hozzáteszem, pusztán szerencsém volt. Tökéletesen élnek az emlékeimben azok a pillanatok.

Arra gondoltam a pályám teljesítése után, hogy ha ilyen könnyen érek el helyezést, akkor bizonyára nem is olyan nehéz ez a versenyzés. Ez a nézőpontom villámgyorsan megváltozott már a következő versenyemen, amikor csak egy napon sikerült hibátlanul teljesítenem a hétvége alatt.

Mindent összevetve nagyon jó emlékeim vannak a kezdetekről. Vártam az első hétvégét, csodás idő volt, kifejezetten jó körülmények fogadtak ezen a helyszínen. Izgatott voltam, de nem voltam amiatt ideges, hogy milyen eredményt fogok majd elérni, hogy hogyan fogok teljesíteni. Ugyanakkor vártam, hogy megtapasztaljam a versenyzés nyújtotta izgalmakat. Ez az érzés a mai napig bennem él természetesen, és Balatonvilágost egy jó időre a szívembe zártam, a mai napig ez az egyik kedvenc versenyhelyszínem.

Ki az edződ és mióta dolgozol vele?

Lóránt Attila az edzőm, akivel már több mint három éve együtt dolgozunk és nagyon sok mindent köszönhetek neki. Sokat tanultam és látványosan fejlődtem ezek alatt az évek alatt. Szerintem Attila is alá tudja támasztani, hogy velem nem mindig könnyű az élet, mert mind a mai napig sokszor elvesztem az önbizalmamat. Az edzőm ezeket nagyon jól tudja kezelni és sokat segít abban, hogy minél könnyebben túl tudjak lendülni ezeken a nehézségeken.

Amíg Angliában voltam, akkor is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, Etalont, az egyik lovamat ő lovagolta ezalatt.

Mivel Angliába csak egy lovat vihettem, több dologban is konzultáltunk. Mindig elmesélte, hogy mi történt itthon, és megbeszéltük azt is, hogy kint mi volt. Mit kellett csinálnom, milyen döntéseket kellett hoznom, és hogyan állok a hétre kitűzött feladataimmal.

Jelenleg két lóval versenyzel: Etalon, akit már évek óta lovagolsz, és a cuki Hámor. Két teljesen más karakter. Nem okoz nehézséget, ha egy versenyszámon belül kell őket lovagolnod?

Mivel már mindkét ló jó ideje az enyém, és nap mint nap lovagolom őket, ez az átállás egyre kevésbé okoz problémát. Nagy szerencsémre Hámor könnyebb lovaglású ló, ezért őt sokszor egyszerűbbnek találom. Etalon viszont már sokkal régebb óta az enyém, így nagyon jól sikerült kiismernem, vele tehát ezért jó versenyezni. Mindkét lovamnak szerencsére nagyon nagy szíve van, ez a tulajdonság mindkettőjükben megvan.

Versenyen, ha ugyanabban a számban indulnak a lovak, mindig Etalonnal szoktam kezdeni, ha megtehetem.

Szerintem másodjára sokkal könnyebb a pályát lelovagolni, mint elsőre. Ez nálam bevált rutin már, ha lehet, Hámorral fejezem be a számot.

Idén vagy utolsó éves az ifjúsági korcsoportban. Milyen tervet készítettetek az edződdel az évre?

Tavaly Etalonnal versenyeztem magasabb szinten, jó lenne ebben az évben Hámorral is feljutni oda. Ifjúsági kategóriában versenyezve szeretnék mindkét lovammal kimagasló eredményeket elérni. Célom ebben az évben minél több versenyen elindulni és minél többet lovagolni, mivel magántanulóként most végre van megfelelő mennyiségű szabadidőm is rá. Úgy érzem, minden adott egy sikeres szezonhoz.

Részt veszel idén is a Talent Programban. Ez milyen pluszt ad neked?

Az előző évben a záróvizsga után nemzetközi minősítést kaptam, ami nagy meglepetés és egyben óriási motiváció is volt számomra. Úgy gondolom, ha ez nem sikerült volna, akkor nem is indultam volna a korosztályos versenyekben. Ennek az évnek az elején az edzőtáborok és az ugrónapok is sokat segítettek, mivel ebben az időszakban nem igazán voltak versenyek.

Én a többieknél is többet hagytam ki, mert Angliában tanultam, így kevesebb időm volt a lovaglásra.

Jó volt elmenni, egy kicsit más helyen gyakorolni és más edzők véleményét meghallgatni a versenyszezon beindulása előtt.

Nagyon jó csapat volt idén a Talentben, és szerintem mindenki jól érezte magát a táborokban. Sokat tanultunk és fejlődtünk ezalatt az idő alatt, és igazi csapattá kovácsolódtunk. Ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve nagyon várom, hogy induljon a szezon és kamatoztathassam a tanultakat.

Hogy kell elképzelni egy napod?

Most, hogy hazaköltöztem Magyarország­ra, és egyedül tanulok otthon, sokkal nyugodtabban telnek a napjaim. Nagyon szeretem, hogy így több időm van a lovaimra és a versenyekre is. Reggel általában tanulással kezdem a napom, hogy az iskolai kötelezettségeimet letudjam, majd utána megyek a lovardába.

Nem egyszerű magamnak beosztani minden időt, mert van tennivaló bőven, és sokkal több felelősséggel tartozom így. A felnőtté válás küszöbén az életemnek ezt a szakaszát főpróbának tekintem.

Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél Angliában? Milyen volt Hámorral a kint töltött idő?

Nagyon jó volt kint lenni, mert egy teljesen más világot láttam és tapasztaltam meg. Úgy érzem, ebből nagyon sokat fogok profitálni. Kicsit furcsa volt megélni, hogy én elmentem, de itthon minden ugyanúgy haladt tovább nélkülem. Az nagyon jól­esett, hogy bárhova vittem Hámort, mindenkinek tetszett, jó volt több ember véleményét meghallgatni a lovaglásomról is.

Ez a kint eltöltött fél év mégis inkább a tanulásról szólt, mint a lovaglásról. Ezért is hoztuk meg a családommal a döntést, hogy hazajövök. Jelenlegi életszakaszomban nekem még a lovaglás számít fontosabbnak.

A magyarországi versenyekhez képest Angliában milyen egy nemzeti verseny és egy arra való felkészülési időszak?

A kint tartózkodásom alatt nem tudtam túl sok nagyversenyre eljutni, inkább csak kisebbekre, egy-kétnaposokra. Azzal szembesültem, nehéz egy új országban ugyanazt megtalálni, amit itthon már megszoktunk.

Itthon teljesen egyértelmű, hogy van egy jó edzőm, és mindig együtt megyünk versenyezni a csapattársaimmal a bevált és jól ismert helyszínekre.

Kint, ahol éltem, nem voltak ilyen lehetőségeim és az ilyen alapvető dolgokat sokkal nehezebb megtalálni egy ilyen rövid kint tartózkodás alatt. Minden teljesen más rendszerben működik, erre jobban fel kell majd készülnöm, mikor újra elutazom.

Tervezed azt, hogy ha visszamész Angliába, akkor a tanulás mellett a lovaglást is hasonló szinten fogod folytatni, mint itthon?

Igen, ez a terv. Édesapámmal az volt a megállapodásunk, hogy jövőre visszamegyek befejezni a tanulmányaimat Angliába és ott leérettségizem. Abban maradtunk, hogy a lovakat is kivihetem magammal. A most szerzett tapasztalatok alapján most keressük azt a helyet, ahol tudom folytatni a tanulást és lovagolni is tudok megfelelő szinten és felügyelettel. Nem egyszerű a feladat, de bízom benne, hogy a legjobb megoldás mellett fogunk dönteni.

Az elmúlt időszakban több szép eredményt is elértél nemzetközi szinten. Hogyan értékeled most a fejlődésed?

Úgy érzem, kicsit kiestem a rutinból a kint töltött idő alatt. Nagy hátrányban azért nem vagyok a többiekkel szemben, mert most itthon is volt pár hét szünet a télen.

Szerencsémre nagyon segítőkész lovaim vannak és az edzőm is teljes mértékben támogat mindenben, úgyhogy remélem, nemsokára visszaáll minden a megszokott kerékvágásba.

A rutinszerzés miatt utaztunk el az év elején Ebreichsdorfba, szükség volt a gyakorlásra nemzetközi szinten, mert vissza kell szokni az ilyen nehézségű pályákhoz. A terv szerint haladunk mindennel, es kíváncsian várom, hogy mennyit tudok fejlődni az elkövetkezendő időben.

A családod hogy viszonyul a lovagláshoz? A versenyekre ki szokott elkísérni?

Általában anyukám szokott elkísérni a nemzeti versenyekre és külföldre is. Kicsit megnehezíti a dolgot, hogy a szüleimnek semmi kötődésük nincs a lovagláshoz, a lovakhoz. Az elmúlt években sokat fejlődtek és már egyre jobban tudják, hogy mikor mivel tudnak segíteni versenyen. Amikor elkezdtem versenyezni, olyan stresszes voltam, hogy a szüleimnek nem engedtem meg, hogy kijöjjenek megnézni. Szerencsére már ezt a szokásomat elhagytam. Az utóbbi néhány versenyen vettem észre, hogy szerintem édesanyám jobban örül a helyezésemnek, mint én magam.

Jó érzés nagyon, hogy ennyire támogat a sportban és mindig maximálisan szurkol nekem.

Ha pedig valamiért nem tud kijönni és a helyszínen szurkolni, akkor minden pályámat megnézi az élő közvetítésnek köszönhetően, és amint lejövök a pályáról, mindig jön egy biztató vagy dicsérő üzenet.

Katona Linda

Forrás: Pegazus