A kertben előforduló állatok trágyatermelésére, ami a tápanyagkörforgás szempontjából lenne fontos, ugyan nem számíthatunk, de a növényvédelemben hasznos segítőink lehetnek. Azt a kevés feladatot, amit fészkelőhelyeik biztosítása, téli etetésük jelent, bőven ellensúlyozzák a kerti kártevők ritkításával és a megfigyelésükkel okozott örömmel. Még a jellemzően magevő madárfajok is rovarokkal etetik utódaikat, így a kertben például a verebek is hasznos segítőinkké válhatnak. Sőt, a gyümölcsösök kártevőjeként számontartott seregély is ugyanilyen hasznos.
Érdemes tehát nagy figyelmet fordítani minden, a kertben megforduló állatfajra, és ha jelenlétük a kert és a kerti termesztésünk számára előnyös, akkor minden segítséget megadni nekik a megtelepedésre, a kert rendszeres látogatására.
Madárodú, fecskefészek
A tél végén megváltozik a kertben élő állatok mozgása. Ezt elsősorban a madarak viselkedésén könnyű megfigyelni. Egyre gyakrabban hallatszik a cinegék éneke.
Februárban azonban a költési időszak még várat magára, így ilyenkor ideális kihelyezni az odúkat, műfecskefészkeket, kitisztítani a régebben használtakat. Néha még ma is hallható tévhit, hogy a fecskék fészkét csak a költési időben kell háborítatlanul hagyni.
Ez tévedés, és figyelembe véve a fecskék hazai állományának zsugorodását, nemhogy leverni nem szabad fészkeiket, hanem ahol csak erre lehetőség van, még műfészkek kihelyezésével is érdemes segíteni megtelepedésüket. A lehulló ürülék okozta kellemetlenségek ellen a jól ismert “fészekpelenka”, egy fészek alá rögzített vízszintes lap, megoldást jelent. Ha a kertben a madarak találnak olyan helyet, ahol sarat is gyűjthetnek, akkor ez jelentősen segíti fészkelésüket, a fészkek építését, javítását. Ehhez a megfelelő vizes felületek helyét, akár a kerti tó ellaposodó szélét már el lehet kezdeni kialakítani vagy karbantartani, ha már korábban is volt ilyen szegélyünk.
A többi énekesmadárfaj számára a fészkeléshez segítséget jelenthet, ha az előző évről hagyunk elszáradt szálas növényzetet, amit az építéshez használhatnak fel.
Ezeket esetleg összegyűjthetjük, és kisebb csomókban a bokrok, fák ágaira kötözhetjük. Ha van rá lehetőségünk, hogy a kert magasabb fáira, keletre néző melléképületek falára odúkat helyezzünk ki, akkor ennek is most van az ideje. A túl későn kirakott odú többnyire már használatlan marad, vagy ritkán a második költésre veszik csak igénybe, ha az előző fészek megsemmisült. Nem kell azonban akkor sem levennünk, ha teljesen lakatlan marad, mert ha jó helyre tettük ki, akkor a következő tél folyamán már felfedezik az etetőre járó madarak, és nagyobb eséllyel fogják azt fészkelőhelynek választani. De előfordul az is, hogy már a tél hidege ellen is melegedő, éjszakázó helynek használják.
Pelék és egerek
A kert fekvésének megfelelően nemcsak madarak, hanem kisemlősök is elfoglalhatják ezeket áttelelésre. Ha pelék (hazánkban leggyakrabban a nagy és a mogyorós pele) költöznek bele, akkor semmiképpen ne zavarjuk őket, mert ha túl korán ébrednek fel a hibernációból, az szinte biztosan a pusztulásukhoz vezet. Erdőben, erdőhöz kapcsolódó kertekben a közönséges vagy a sárganyakú erdei egerek is beköltözhetnek.
Ha célzottan a kisemlősök számára szeretnénk kitenni az odút telelőhelynek, akkor fordítsuk bejáratával a fa törzse, vagy az épület fala felé, ügyelve arra, hogy legyen egy jó ujjnyi rés a két felület között.
Az odú bejárati nyílása 2,5-3,5 cm között legyen, ami a leggyakoribb fajok számára (ideértve a leggyakoribb kerti madárfajokat és az említett emlősöket is) megfelelő. Más fajok, például az ugyancsak gyakran megfigyelhető házi rozsdafarkú a nyitottabb fészkelőhelyet kedveli, ezért számukra nagy, szögletes nyílású odút kell kitenni, az úgynevezett C típusút, amiket a bejárata a előlap felét teszi ki, 7-10 cm magas és nagyjából 15 cm széles.
Jönnek a magevő madarak
Akik a tél folyamán etették a madarakat, észrevehetik, hogy az etető látogatottsága elkezd megváltozni. Ahogy kezd melegedni az idő, és a nappalok hosszabbodnak, látszólag kevesebben mozognak az etető körül. Érdemes azonban várni még az etetés befejezésével. A mozgás csökkenése leginkább a cinegék gyakoriságának változását jelenti, de helyettük ilyenkor szoktak megjelenni a magevő fajok. Zöldikék, tengelicek, erdei pintyek a leggyakoribbak, és számukra kritikus ez az időszak. A természetes táplálékforrásaik ilyenkorra kezdenek kimerülni, a parkok, rétek előző évi növényzetének száraz magjai már nem nyújtanak elegendő eleséget. Ezért fordul elő, hogy a korábban jórészt cinegék látogatta etetőkben inkább a magevők veszik át az uralmat. Sokuk áttelelő ugyan, de vannak köztük vonulók, akik vagy tőlünk készülődnek északibb területekre, vagy a kora tavaszi hetekben érkeznek meg délebbi telelő helyeikről. Ahhoz, hogy a vándorlás és a fészeképítés, tojásrakás nagy energiaigényét fedezni tudják, szükségük van az etetők nyújtotta segítségre.
A kertészeknek azonban arra is figyelniük kell, hogy a megvásárolt magkeverékek, különösen a napraforgó, sok gyommagot is tartalmaz. Ezek többnyire a kaszathéjakkal együtt az etetők alatt szóródnak szét, ami később olyan gyomok megjelenését eredményezheti, amelyek a kertben korábban nem voltak jelen. A megfigyelések szerint leggyakoribb a parlagfű, de előfordul szőrös disznóparéj és más késő nyári gyomnövény is ilyen helyeken, ezért az etetők környékének figyelése, a gyomjövevények eltávolítása egész éves feladat lesz, ha nem akarjuk, hogy a kert távolabbi részében is elterjedjenek. Ez azonban ne tartson vissza senkit a téli madáretetéstől, mert a kelő gyomokat könnyű észrevenni, és néhány mozdulattal könnyen eltávolíthatók.
Ne bolygassuk még az avart
A kertben azonban nemcsak madarak és a már említett kisemlősök, hanem sünök is megtelepedhetnek. Ezek az állatok a pelékhez hasonlóan télre hibernálódnak, ilyenkor kora tavasszal még nem kezdik meg az aktív életszakaszukat. Ha a bokrok alján, a kert sarkában hagytuk az őszi lombot összegyűlni, vagy a korábbi évek levágott és összehordott ágaiból képződött egy halom, akkor azt lehetőleg még ne bolygassuk meg, és semmiképpen se gyújtsuk meg. Különösen akkor ne, ha tudjuk, hogy kertünkben élnek sünök is.
A lehullott lomb megtartása a sünök védelmétől függetlenül is hasznos. Takarja, védi a talajt, lassú lebomlása táplálja is azt. Télre számos állat elrejtőzik benne, amit a rigófélék, kertekben leggyakrabban a fekete rigó, de arra alkalmas helyen az ökörszem vagy a vörösbegy is rendszeresen átforgat táplálékot keresve télen és kora tavasszal.
De ha nem is hagyjuk a lombot eredeti helyén, hanem összegyűjtjük és a komposztra halmozzuk, akkor is hasonló szerepet fog betölteni a tél során. A frissen összerakott, még le nem bomlott levélkazalban ugyanúgy áttelelhetnek sünök, élelmet kereshetnek benne a talajon táplálkozó madarak, mint a bokrok alján hagyott levélszőnyeg esetében. Ezért a komposzt kora tavaszi mozgatását is csak a már földszerűvé vált halmok esetén szabad megtenni, mert a téli álmot alvó sünök a friss halmokban ilyenkor könnyen sérülhetnek, vagy túl korai ébredésük, a pelékhez hasonlóan, a pusztulásukat okozhatja.
Ha kertünk kialakításakor, a kert használatakor szeretnénk azt madarak és más állatfajok számára vonzóvá tenni, akkor nem elég csak a telelésüket és fészkelésüket segíteni, hanem a kert művelésében a növényvédő szerek visszaszorítására is törekednünk kell. A növényzet és a kert tereinek kialakításakor egész évben vonzóvá kell azt tennünk, nemcsak a magunk, hanem a kedvelt fajok számára is.
Fotók: Pusztai Péter, Divéky-Ertsey Anna
