Az ünnepélyes avatáson részt vett többek között Babák Mihály, Szarvas polgármestere és Gyuricza Csaba, a MATE rektora. Az ünnepséget Pauk János, a szegedi GKI tudományos tanácsadója vezette, úgy is, mint a szoborállító bizottság vezetője. Először Gyuricza Csabát kérte fel megemlékezésre.
Méltatásában a rektor a kiváló rizses tudósnak azt a tulajdonságát említette elsőként, hogy nemcsak nagyon sokan tisztelték, hanem szerették dr. Kiss Ibolyát. Végtelenül kedves, mosolygó egyéniség volt, olyannyira, hogyha valaki magázva szólította meg, menten „megsértődött”. Tegezz csak nyugodtan, ne öregíts, van nekem úgyis elég bajom, mondta olyankor. Mindenkivel „pertuban” volt, a professzoroktól a rizstermesztő táblák őréig. A szoboravatás alkalmából jelentette be Gyuricza Csaba, hogy milyen sors vár a szarvasi felsőoktatási intézményre. Kevesen tudták, hogy volt 100 év, ami egészen 1929-ig tartott, amikor szünetelt az agrár-felsőoktatás Szarvason, de mint a rektor fogalmazott, ilyen még egyszer nem fordulhat elő.
A megjelentek széles tábora nevében Jancsó Mihály, dr. Kiss Ibolya egyik utolsó tanítványa foglalta össze röviden mestere nemesítési és növénytermesztési tevékenységét. Megköszönte mindazok munkáját, akik az elmúlt egy évben adományt gyűjtöttek és adtak a most leleplezett szobor elkészítésére.
Példa volt rá, hogy 80 éves kor után sem apad a kutatók kíváncsisága, és kíváncsisága nemcsak rá hatott serkentően, hanem a maiakra is, hogy jobban és még jobban végezzék a munkájukat.
Minden nemesítő számára az elismert és termesztésbe került fajták száma a legfontosabb eredmény. Hozzá kell tenni, hogy Ibolya meg volt azzal a ritka tulajdonsággal, hogy nemcsak a saját anyagait volt képes dicsérni, hanem mások fajtáiban is mindig elismerte azt, amiben azok jobbak voltak. Ezért is minden körülmények között érdemes volt odafigyelni a véleményére: tőle emberséget és tudást lehetett elsajátítani.
Későbbi fajtái közé tartozik a Karmina és Ringola, majd az 1992-ben mérföldkőnek számító, biotechnológiai eszközökkel előállított Dáma következett, amit Heszky László professzorral közösen hozott létre. Kiemelkedően hidegtűrő rizsfajtája, a Sandora 1993-ban kapott állami minősítést, amit utána Ausztráliától Chiléig világszerte termesztettek. A Risabell volt az első olyan hosszú szemű fajta, amelynek méretaránya meghaladta a 3-as értéket. Ezt 1997-ben ismertek el.
Korán felismerte, hogy a rizstermesztés kiválóan alkalmas biotermesztésre, és erre a célra nemesítette ki 2002-ben a Bioryza H fajtát. Az Ábel volt az utolsó államilag elismert fajtája, 2005-ben, ami még magyar körülmények között is kiemelkedően korainak számított, és még napjainkban is szerepel a köztermesztésben. Az Ábel a ’80-as években kitűzött cél, az árasztás nélküli rizstermesztés fajtája. Termesztéstechnológiát is szabadalmaztatott hozzá, Sanoryza néven.
Kiderült, hogy Simonné dr. Kiss Ibolya emlékérmet hozott létre azok elismerésére, akik valóban sokat tettek a magyar rizstermesztésért. Halála után a hagyatékából került elő a négy emlékérem, amiket Oláh Endrének, a Rizsszövetség titkárának, Veres Jánosnak, a Rizsszövetség alapító elnökének, Giricz Máténak mint kiemelkedő rizstermesztőnek és Oláh Miklósnak, a kisújszállási Nagykun Zrt. korábbi rizságazat-vezetőjének adtak át.
