A 19 éves, ebben a tanévben érettségizett lovashölgy legjobb eredményei között szerepel a tavalyi ifjúsági csapatbajnokságon elért első helyezés; valamint a szintén tavaly szeptemberben az észak-olaszországi Palmanovában rendezett nemzetközi verseny, ahol a fiatalabb lovával az első nemzetközi versenyén CCI*-Intro kategóriában a 45 indulóból a 9. helyen zárt. Ezeken felül, amire nagyon büszke, az a tavaly nyáron Lengyelországban megrendezett strzegomi verseny, ahol a CCI2*-L kategóriában elért eredményével minősülést szerzett az ifjúsági Európa-bajnokságra.
Hogy kerültél kapcsolatba a lovakkal?
Édesanyám húgának, Jakli Norinának köszönhetően már egészen kiskoromban találkoztam lovakkal, azonban rendszeresen lovagolni csak nyolc éve, versenyezni pedig hat éve kezdtem, szintén Norina biztatásának köszönhetően, aki jártas mind a díjugratás, mind a military világában.
Hol készülsz a versenyekre és miért pont ezt a szakágat választottad?
Székesfehérváron, az Iszkai úti lovardában kezdtem el lovagolni, és azóta is itt vagyok. Norinával kezdtem el először dolgozni, ő az, aki mindig elérhető számomra, bármikor bármilyen aprósággal fordulhatok hozzá.
A díjlovasedzőm több mint egy éve Decsi Enikő. Két saját lovam van, de sérülés miatt most csak az egyikkel tudok versenyezi. Rajtuk kívül több csikót is lovagolok.
A lovardánkban szinte mindenki, aki járt versenyekre, az lovastusázott is, így számomra is evidens volt, hogy kipróbálom magam ebben a szakágban. Az első terepedzésem után már százszázalékosan biztos voltam abban, hogy ebbe az irányba szeretnék én is elindulni.
Ha visszaemlékszel az első versenyekre, miről mesélnél?
Az első versenyeimmel kapcsolatban talán az a bizonyos újdonság érzése hiányzik a legjobban. Amikor még nem tudtam igazán, hogy mire számítsak, csak a korábban elképzelt dolgokra tudtam hagyatkozni, és az a rendkívüli izgalom, amivel vártam egy-egy versenyt.
Az iskolában hogyan fogadták, hogy lovakkal foglalkozol és versenyzel?
Ha visszagondolok, mindig segítőkészek és érdeklődőek voltak a témával kapcsolatban. Az volt nekik furcsa eleinte, hogy szinte sosem volt semmi szabadidőm. Azért ehhez viszonylag hamar hozzászoktak, és idővel én is ügyesebben, jobban tudtam beosztani az időmet.
Most érettségiztél, hogy tudtad összeegyeztetni a tanulást a lovaglással? Hol tanulsz tovább?
Májusban már csak a három alaptantárgyból érettségiztem, mivel angol és német nyelvből korábban megcsináltam az előrehozott érettségit. Így viszonylag könnyű dolgom volt most, de ehhez az is kellett, hogy a nyelvekre nagy hangsúlyt fektettem korábban.
Egyelőre még nincsen konkrét elképzelésem, hogy pontosan hol szeretnék lenni tíz év múlva, vagy hogy mivel fogok foglalkozni, de abban szinte biztos vagyok, hogy a lovaglás kiemelt szinten az életem részét fogja képezni a jövőben is.
Ki a példaképed és miért?
Ha valakit meg kell neveznem példaképemnek, akkor Norinára tudok először gondolni. Rendkívül sokat tudtam tanulni tőle az évek során, motivációja és kitartó munkája példaként szolgált, a lovakhoz való hozzáállása és figyelmessége a mai napig segít, hogy olyan lovassá válhassak, amilyenné egyszer majd szeretnék. Még egy személy, akit szeretnék megemlíteni, az Michael Jung, akit sajnos még nem ismerek személyesen.
A következő időszakban csakis a lovaglásra koncentrálsz, milyen terveid vannak?
Leginkább sikeres nemzetközi szereplések. Fiatalabb lovammal július végén fogok először CCI2*-os kategóriában versenyezni, a jövő év folyamán pedig szeretnék majd még egy kategóriával feljebb lépni. Hosszabb távú terveim közt a fiatal lovas Európa-bajnokság szerepel, de természetesen ez sok mindenen fog még múlni.
Katona Linda
