0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Jelenünk a múltban, jövőnk a jelenben gyökerezik

Évek óta szakmai napon tisztelegnek Kováts Zoltán egynyárivirág-nemesítő szellemi öröksége előtt Csemőn. A rendezvényen azonban nemcsak a nemesítőről emlékeznek meg méltó módon a szakemberek, hanem a hazai növénynemesítés időszerű helyzetéről is képet kapnak.

Nem volt ez idén se másképp, a Marosi Faiskola és a Dr. Kováts Zoltán Baráti Kör ismét színvonalas szakmai előadásokat szervezett. Surányi Dezső a dísznövényként szóba jöhető hazai gyomfajokról tartott előadást A domesztikáció nem ért véget címmel, Fári Miklós, a Debreceni Egyetem Növénytudományi Intézetének professzora pedig a ricinus-díszfajták bugaeltávolításának és lombalakításának lehetőségeit fejtette ki. Mindkettőről a Kertészet és Szőlészet korábbi cikkében írtunk részletesebben.

Kruppa József növénynemesítő ag­rármérnök, a Magyar Növénynemesítők Egyesületének elnökhelyettese a magyarországi magán-növénynemesítés helyzetét és kilátásait foglalta össze a szántóföldi és kertészeti növények vonatkozásában. A Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanára, a Kruppa-Mag Kutató, Vetőmagtermesztő és Kereskedelmi Kft. ügyvezetője és tulajdonosa évtizedek óta dolgozik a magyar növényfajták és vetőmagok népszerűsítésén, a hazai nemesítés oktatási és vállalkozási viszonyainak megújításán, és önzetlenül támogatja a vetőmagkultúrát.

Több kimagasló hozamú és beltartalmú, országosan termesztett burgonya-, lucerna-, rozs- és tritikáléfajta fűződik a nevéhez, amelyekért 2020-ban Gábor Dénes-díjat kapott.

Több mint 150 év

Nem lehet az elődök szakmai örökségének, eredményének tisztelete és a hagyományok megbecsülése nélkül élni, hiszen kiváló nemesítőink tudásának, kitartásának és szakmai alázatának köszönhetően beszélhetünk egyáltalán hazai növénynemesítésről, hangsúlyozta Kruppa József.

A hazai szántóföldi növénynemesítés főbb mérföldköveit áttekintve elmondta, hogy az 1860-as években Mokry Sámuel evangélikus lelkész elsőként segítette a szántóföldi növények nemesítését, ő kezdte el a hazai búzanemesítést, részben azért, mert abban az időben az országot sújtó aszály súlyos rozsdajárvánnyal társult, így ellenállóbb fajtákra volt szükség. Munkásságát Kenessey Kálmán állami tisztviselő, miniszteri tanácsos támogatta, aki egyébként A búza vetőmag nemesítésről címmel könyvet is írt, nagy részben Mokry Sámuel nemesítői munkájára alapozva. 1890-ben Cserháti Sándor a Magyaróvári Gazdasági Akadémián növénytermesztési kísérleti teret alakított ki, és elkezdte a növénynemesítés oktatását.

Azt követően számos uradalomban megindult a nemesítői munka, a magánnemesítés eredményeképpen az 1900-as évek elejére Magyarország szántóföldi növénynemesítése a világ élvonalába került.

A nemesítést és a vetőmagtermesztést az 1909-ben megalakult Országos Magyar Királyi Növénynemesítő Intézet fogta össze.

A második világháborúban a nemesítési anyagok zöme megsemmisült, ám nem sokkal a háborút követően Villax Ödön vezetésével felsőbb növénynemesítői tanfolyamot indítottak a diplomás nemesítőknek. A világháborút követően a magyar növénynemesítést is államosították, ám a szocialista időszakban is számos eredmény született, köztük kiváló új búza- és kukoricafajták. Az 1960-as években Papp Endre nevéhez fűződik Európában az első beltenyésztéses kukoricahibrid (Mv5) előállítása, amely köztermesztésbe is került, a konvencionális nemesítési módszerek eredményes alkalmazásának az időszaka volt ez. A hibridek, a heterózisnemesítés, a beltenyésztett vonalak előállítása sikeres volt más fajoknál (napraforgó, cirok, repce, rozs, rizs, zöldségek, dísznövények) is, abban az időszakban keletkeztek az első petúniahibridek is.

Nagy lendületet adott a növénynemesítésnek, amikor Watson és Crick leírták a DNS térszerkezetét, amely lehetőséget adott alaposan megismerni az örökítőanyag kettős spirálját, és amely utat nyitott a biotechnológiai módszerek robbanásszerű fejlődésének és sikeres alkalmazásának.

Ezeket a módszereket főleg a nyolcvanas évektől kezdték használni a növénynemesítők, majd a molekuláris genetika és biotechnológia fejlődésének köszönhetően megindult az első GMO-fajták nemesítése a tőkeerős multinacionális vállalatoknál.

Ezek egyes országokban nagy teret kaptak, a nemesítési módszerről pedig a mai napig megoszlik az emberek véleménye. Ezzel szinte egy időben méltatlanul háttérbe szorult az magyar növénynemesítés, emelte ki Kruppa József.

Összefoglaló kötet

Kruppa József kezdeményezésére, Oláh István és Ertseyné Peregi Katalin közreműködésével a Magyar Tudományos Akadémia Növénynemesítési Tudományos Bizottságával, illetve az ELKH martonvásári Agrártudományi Kutatóközpontjával együttműködve jelent meg 2019-ben a rendszerváltás után kialakult magánnemesítés átfogó kimutatása, amely részletesen kitér a nemesítő intézmények munkásságára és bemutatja a rendszerváltás utáni magyar nemesítés eredményeit. A mű többéves aprólékos kutatómunkán alapul.

A fajták egyötöde magánnemesítésű

Az előadó emlékeztetett, hogy míg az 1900-as évek elején hét állami intézetben és harminchat uradalomban folyt nemesítés, az a második világháború után százszázalékos állami tulajdonba került. A rendszerváltástól napjainkig terjedő időszak áttekintéséhez, az állami, illetve magánnemesítés arányának felméréséhez Kruppa József és munkatársai több mint három évnyi kutatómunkát végeztek. Annak eredményeként kiderült, hogy 32 intézményben van állami, és 154 helyen – magánszemélyeknél és magyar tulajdonú gazdasági társaságoknál – magánnemesítés.

A 2018-as Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő 3943 növényfajta közül 806 magánfajta (20,4%). Az utóbbiból 28 erdészeti fajta,18 gyógy-, és fűszernövény, 26 szőlő, 123 gyümölcs, 281 zöldség, és 211 dísznövény.

Kruppa József azt is kiemelte, nagy öröm a szakemberek, a gyakorló kertészek, dísznövény- nemesítők, vetőmag-szaporítók számára, hogy ma számos magyarországi parkot díszítenek a magyar nemesítésű dísznövények. Ugyanakkor köszönet illeti meg a döntéshozókat is, mert felkarolták a hazai virágok, a hazai dísznövény-nemesítés ügyét, hiszen ez egyszerre szolgálja a lakosságot, gazdagítja Magyarországot, őrzi a szakmai örökséget és támogatja a jövőbeni innovációt is. Mint mondta, ez értékes követendő példa a szántóföldi nemesítők számára is.

Kicsi a részesedésük a termesztésben

A Nemzeti Fajtajegyzékben 2018-ban szereplő 1378 szántóföldi növényfajta közül 901 külföldi, 358 magyar állami és 119 magyar magánnemesítésből származik. Ennél kedvezőtlenebb a magyar fajták hazai termesztésben elfoglalt részesedése, mivel az EU-listán szereplő fajok vetőmagjai (GMO kivételével) szabadon behozhatók, termeszthetők. Becslések szerint a hazai szántóterület több mint 80%-án külföldi fajták vetőmagját vetik, ami háttérbe szorítja a magyar innovációt, a nemesítést az élelmiszeripari alapanyagot adó szántóföldi növényfajokból.

Bizakodásra ad okot, hogy mintegy 250 nemesítő tagja a Magyar Növénynemesítők Egyesületének, a szellemi tőke tehát rendelkezésre áll, azonban minél hamarabb cselekedni kell annak érdekében, hogy a magyar növénynemesítés megerősödve ismét elfoglalja méltó helyét a magyar kutatásban, innovációban.

Forrás: Kertészet és Szőlészet