– Ilyen magas vegyszerárak mellett nincs mit tépelődni azon, hogy július végén kitakarítsuk-e a fóliaházból a letermett uborkatöveket vagy sem. A fertőtlenítés után oda is új növényeket telepítünk – magyarázza Horváth Attila verbőci gazda, aki két nagy légterű fóliaházban termeszti idén ezt a növényt. – Jellemző az egész szezonra, hogy inkább a saláta méretű uborkára nagy a kereslet. Ezt sokan azzal hozzák összefüggésbe, hogy több tízezerre tehető a Kárpátaljára menekültek száma, akik elsősorban nem befőzésben gondolkodnak. No és hogy mivel magyarázható az árrobbanás? Elsősorban azzal, hogy mind az üzemanyag, mind a vegyszerek és a műtrágyák jelentősen drágultak.
Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a megyében csak azok folytatták ezt a munkát, akik képesek kiváló minőségű termény előállítására. Rajtunk kívül ez vonatkozik a paradicsom- és a paprikatermesztőkre egyaránt.
Hogyan látja, jutott a megyében termelt konyhai alapanyagokból a hágón túlra?
– Meggyőződésem, hogy jóval kevesebb került oda, mint más években. Gondoljunk bele! Nyár elején több héten át országos volt az üzemanyaghiány. Akkor mindenféle ilyen jellegű szállítás leállt. Inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy az ismert okokból az ország déli-délkeleti megyéiből nem jött ilyen jellegű áru. Más években például a Herszon környéki agrárvállalatok árasztottak el bennünket olcsó, nagyüzemileg termesztett, géppel betakarított paradicsommal. Velük egyszerűen nem tudtunk versenyezni. Jellemző a mostani idényre, hogy a dömpingidőszakon szinte észrevétlenül túljutottunk, most meg már minden alapvető zöldségfélének emelkedik az ára.
Összeszámolták-e, hogy mennyire kifizetődő mostanság hajtatott zöldség termesztésével foglalkozni? – Ezt a kérdést már Baksa András csongori gazdának tettem fel.
– Nyilvánvaló, hogy addig hozzá nem kezdünk semmihez, amíg az alapvető számításokat el nem végezzük – hangzik a válasz. – Ha csak a szükséges inputanyagok árának a változását néztük volna, akkor bizony elmegy a kedvünk az egésztől. Például
Igazából az tartotta bennünk a lelket, hogy már a tavalyi esztendőt is eredményesen zártuk, és az idei szezonnyitás is jól sikerült. Mind a fóliaházakban, mind a szabadföldön nevelt hónapos retket folyamatosan keresték, minden tételt jó áron sikerült eladni.
Marad-e ebből az optimizmusból a jövő esztendőre is?
– Kell, hogy lelkileg megerősödjünk, és egyben szakmailag is fel kell készülnünk a következő idényre. Néhány gazdatársammal arról beszélgettünk a minap, hogy kora tavasszal mi módon tudnánk megfelelő hőmérsékletet biztosítani a palántanevelőben áramszünet esetén. A hajtatóközeget ugyan fával fűtjük, ám a forró vizet keringető szivattyú mégiscsak árammal működik. Van köztünk, aki a benzinmotorral hajtott áramfejlesztőre esküszik, de olyan is akad, aki azt állítja, hogy mindez egy akkumulátorral is megoldható, méghozzá úgy, hogy a szivattyú és az akku közé beiktatnak egy berendezést, ami az egyenáramot átalakítja váltóárammá.
Már erjesztőtartályban a korai borszőlőAhogy a Kárpát-medence más szőlőtermő tájain, úgy Kárpátalján is javában tart a korai borszőlők betakarítása. Bár a hűvös tavasz miatt a szőlő a szokásosnál két-három héttel később kezdett rügyet fakasztani, ám mostanra, úgymond, helyreállt a természet rendje. Némelyik családi pincészetben már forr a Csabagyöngyéből, a Favoritból, a Cserszegi fűszeresből szűrt must. Hamarosan követi őket a többi, sorrendben az errefelé igencsak népszerű Néró, illetve – „lánykori nevén” – az Oportó. Milyennek ígérkezik az idei évjárat? – A mostani esztendő egészen más, mint a többi – állítja Bíró Ernő benei szőlész-borász. – Elsősorban azért, mert kedvenc növényünk gyakorlatilag három hónapon át nem jutott érdemi csapadékhoz, amit hasznosítani tudott volna. Emiatt a bogyók általában kisebbek a megszokottnál. Jelenleg még nehéz megállapítani, hogy a nagy melegben mennyire égtek el a borok gerincét adó, a nedűk karakterét alapjában meghatározó savak, ám szemmel látható – és nagyon örvendetes –, hogy a fürtök egészségesek. Közel negyven esztendeje köteleztem el magam ezzel a szakmával, és ezalatt sokfélét megtapasztaltam. Legfőképpen abban bízom, hogy a mögöttünk hagyott rendkívüli aszályos időjárás az aromák, az ízek, az illatanyagok terén a szokottnál eltérő végeredményt produkált, ami végső soron egyedivé varázsolja a mostani évjáratot
– még akkor is, ha az eddigi mérésekből, próbaszüretekből kitűnik, hogy a must cukorfoka alacsonyabb az átlagosnál. Beigazolódott a régi igazság, hogy a cukorképződéshez kellő mennyiségű vízre van szükség. Ilyen helyzetben mi a teendő? – Immáron az egész Kárpát-medencében általánossá vált, hogy a gazdák több menetben takarítják be a termést. Ennek köszönhetően ugyanabból a fajtából az első szüreti fordulót követően könnyű illatos bort készíthetünk, a két héttel későbbi szüretből pedig nagyobb fajsúlyú, tüzes nedűket. A kétfordulós szüret idén azért is indokolt, hogy idejekorán tehermentesítsük a tőkéket. Ne feledjük, nyár elején, a növény virágzása után még úgy nézett ki, hogy a legtöbb fajtából rekordtermésnek örvendhetünk. Tudjuk, hogy Ukrajna hagyományos szőlőtermesztő vidékein harcok dúlnak. E körülményt figyelembe véve mennyire értékelődött fel a kárpátaljai szőlészet-borászat? – Ukrajnában a szőlővel beültetett termőterület nagyságát – a korábban elcsatolt Krím félszigeten található ültetvényeket nem számítva – mintegy 42–45 ezer hektárra becsülik. Kárpátalja részesedése ebből a maga 6,5–7 ezer hektárjával nem túl jelentős, csupán mintegy 15 százalékos. Ám a mostani körülmények miatt ennél sokkal jelentősebb lesz a piacra gyakorolt hatásunk. Termesztési körzetünkben a csemegeszőlővel foglalkozók rendre úgy nyilatkoznak, hogy folyamatosan és jó áron kel el az árujuk, és bíznak a folytatásban. Kárpátalja a fóliás csemegeszőlő-termesztés terén is élen jár, és most ez is versenyelőnyt biztosít a mieink számára. Ami pedig a borszőlőt illeti: gazdatársaimmal igen sok, Ukrajna különböző megyéiben tevékenykedő szőlésszel-borásszal tartjuk a kapcsolatot. Tudjuk például, hogy Odessza megye egyes termesztőkörzeteiben a gazdaságok a háborúval járó sok-sok bizonytalanság miatt még a metszést sem szervezték meg.
Még inkább vonatkozik ez a másik két, a szőlőtermesztés terén jelentős potenciállal rendelkező megyére, Mikolajivra és Herszonra. Ám a helyzetet mindenképpen reálisan kell értékelni. Ha a nálunk fejlettebb világ országai kifizetőnek látják, akkor rövid időn belül eláraszthatják nagyáruházainkat viszonylag olcsó külföldi borokkal. |
Nekem igazából egy harmadik javaslat nyerte el a tetszésemet, ami kiiktatja a palántanevelőt, és a helyre vetést részesíti előnyben, mind az uborka, mind a paradicsom, mind a paprika esetében. Igaz, hogy így későbbre tolódik a szezonkezdés és nem a megszokott időben kerül piacra az első termés, de az elmúlt két év tapasztalata azt mutatja, hogy ez nem feltétlenül okoz jelentős bevételkiesést. A magyarázat egyszerű: a drágán kínált legkorábbi primőrt egyre kevesebben tudják megfizetni. Félő, hogy ez a tendencia a továbbiakban változatlanul érvényesül.
Hogy a gazdák körében milyen nagy az elszántság, arról Kovács Beáta, a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány irodavezetője tájékoztatott.
– Néhány évvel ezelőtt a magyar kormány támogatásával meghirdettük az Első Lépés programot, ami főként a kezdeti nehézségek leküzdését, a családi gazdaságok modernizálását és az optimális birtokméret kialakítását célozza.
A megítélt összeget három éven belül, részletekben kell visszafizetni. Számunkra is meglepő módon hatalmas az érdeklődés a mostani pályázat iránt. Több mint nyolcvanan nyújtottak be kérelmet, ami 50 százalékos növekedést jelent a tavalyihoz képest. Az üzenet számunkra egyértelmű: az itthon maradottak bíznak saját munkaerejükben és szaktudásukban, abban, hogy megállják a helyüket a kárpátaljai agrárium sikerágazatában, a hajtatott zöldségtermesztésben, és ezzel továbbra is megélhetést biztosítanak családjuk számára.
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |