0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A szabadföldi paradicsom

A paradicsom egyike azon zöldségféléinknek, amelyet az egész tenyészidő alatt sok betegség és kártevő veszélyeztet. Palántanevelés idején a palántadőlés, szabadföldön pedig a különböző baktériumok, a paradicsomvész, az alternáriás és a szeptóriás levélfoltosságok, a vírusok és nem utolsósorban a levéltetvek, a burgonyabogár és a zöld vándorpoloska károsításától kell megóvnunk.

Baktériumok a paradicsom szárát, levelét, bogyóját fertőzik, az egyik leggyakoribb a baktériumos varasodás, amely főleg a korai termesztésben okoz tetemes károkat. A fertőzés következtében a paradicsom levelein kezdetben vizenyős foltok jelennek meg, amelyek később megbarnulnak. A szárakon hosszanti sebek, a bogyókon pedig kiemelkedő vörös foltok láthatók. A kórokozó csak a zöld termést fertőzi. A baktériumos hervadással fertőzött növények levelei kanalasan begörbülnek, hervadnak, majd leszáradnak. A száron hosszanti vizenyős, majd barna elhalások keletkeznek. A bogyókon barna foltok láthatók, amelyeket barna udvar vesz körül.

Kiültetés után, az első tünetek észlelésekor (általában június közepe) réztartalmú készítménnyel permetezzünk. Csapadékos időjárás esetén a kezelést tanácsos 10 nap múlva megismételni.

Veszélyes gombák

Szabadföldön azonban főként az alternáriás és a fitoftórás betegség okoz gondot. Az alternáriás levél- és termésfoltosság első tünetei az alsó, idősebb leveleken jelennek meg excentrikus barna foltok formájában. A foltok kezdetben

2-3 mm átmérőjűek, oválisak, szürkésbarna színűek, később körkörösek és megnagyobbodnak. A fertőzött bogyókon többnyire a kocsány felől kiinduló, kissé besüppedő barnásfekete foltok láthatók. A fertőzés kedvező időjárás esetén átterjed az egész növényre. A betegség ellen a paradicsomvésznél ismertetett növényvédő szerekkel védekezhetünk.

A szeptóriás levélfoltosság a paradicsom elterjedt betegsége, amely különösen csapadékos időben lép fel. A kórokozó a termést általában nem, de a virágzatot és a növény zöld részeit fertőzi. A leveleken apró, általában kör alakú, élesen határolt, kifehéredő közepű foltok alakulnak ki, később a foltokon tűszúrásnyi pontok formájában megjelennek a gomba szaporítóképletei. A fertőzött levelek elsárgulnak és lehullanak.

A száron és a kocsányon világosszürkék és megnyúltak a foltok, közepükön szintén megtalálhatók a pontszerű fekete szaporítóképletek, a piknídiumok. Mivel a kórokozó a fertőzött részekben telel át, az elsődleges fertőzések megakadályozására legfontosabb a növénymaradványok megsemmisítése.

A kémiai védekezést június közepétől kell megkezdeni, és a paradicsomvész elleni védekezéssel együtt, a szedésig érdemes folytatni.

A paradicsomvész a burgonya és a paradicsom legveszélyesebb gombabetegsége. Járványszerű fertőzése csapadékos, nedves időjárásban alakul ki, amikor magas a levegő relatív páratartalma, és a hőmérséklet 13-21 °C között van. Ilyenkor néhány nap alatt megsemmisül a lombozat. A kórokozó a növény valamennyi föld feletti részét fertőzi. A levelek szélén szürkészöld, majd barnuló foltok jelennek meg, amelyek rohamosan nagyobbodnak. Száraz időben a foltok elhalnak, nedves időben vizenyősek. A levél fonákán fehér penészbevonatként megjelennek a kórokozó szaporítóképletei. A paradicsom szárán szabálytalan alakú, barnás, besüppedő foltok, a virágzaton virágpusztulás, és emiatt a kötődés elmaradása jelzi a betegséget. Járványszerű fellépésekor a paradicsomtövek leforrázottnak látszanak. A termésen barnás, kezdetben kemény, később meglágyuló, rothadó foltok formájában látható a károsítása.

Meleg, esős időben a betegség nagyon gyorsan terjed. A nagymértékű fertőzés a paradicsomon augusztus-szeptemberben szokott bekövetkezni.

A kórokozó általában az elszáradt szárrészeken és a fertőzött terméseken telel át. Mindig tartsuk szárazon a paradicsomtövek föld feletti részeit és csak óvatosan öntözzünk, alulról. Kezdődő fertőzéskor szedjük le és semmisítsük meg a beteg növényi részeket. Kezdjük el idejében a gombaölő szerrel való rendszeres permetezést.

Vírusbetegségek

A paradicsom több vírusra is fogékony. Egyik legveszélyesebb vírusa a dohány mozaik vírus, amely a levelek mozaikszerű foltosodását okozza. A fertőzés már palántakorban bekövetkezhet, a beteg növények virágaik egy részét elrúgják, csak kevés és gyenge minőségű bogyó terem rajtuk. A vírus mechanikailag átvihető egyik növényről a másikra. A dohány mozaik vírus leggyakrabban más vírusokkal együtt jelenik meg.

A dohány mozaik vírusnál kisebb jelentőségű a sztolbur mikoplazma, amely egyes években súlyos kárt idézhet elő. A beteg növények levelei elkeskenyednek, sodródnak és a fonákukon pirosas elszíneződés látható. Az egész paradicsomtő bokros növésű lesz. Az ilyen tövek termése fás és íztelen.

A vírusos betegségek tüneteit mutató növényeket el kell távolítani az állományból és megsemmisíteni.

Rendszeresen irtsuk a gyomnövényeket is, különösen az acatot, a mezei katángot és az apró szulákot, mert gazdanövényei a paradicsom vírusainak. Emellett rendszeresen védekezzünk a levéltetvek és a kabócák ellen, amelyek a vírusokat egyik növényről a másikra hordják.

Szívó és rágó rovarok

A paradicsom levéltetű kártevői közül a zöld őszibarack-levéltetű és a fekete répalevéltetű a két legveszélyesebb faj. A levéltetvek a leveleken, levélnyeleken, hajtásokon, virágkocsányokon szívogatnak, ennek következtében a virágok lehullanak. Mint vírusterjesztők is nagy veszélyt jelentenek. Évente több nemzedékük fejlődik ki.

A kiültetett paradicsomtöveken figyeljük a levéltetvek betelepülő példányainak megjelenését. Amint az első egyedeiket látjuk, vírusterjesztésük megelőzése érdekében levéltetűölő szerrel permetezzünk ellenük. A védekezést néhányszor meg kell ismételni.

A kipalántázott fiatal növényeket meg kell védeni a burgonyabogár kártétele ellen is. Ez a közismert kártevő igen veszélyes ellensége a paradicsomnak is. A 0,9-1,2 cm-es, élénksárga színű bogár domború hátán 5-5 fekete csík látható, amelyekről könnyű felismerni. Lárvája pirosas, narancssárga színű, oldalán két fekete szemölcssorral. A lárvák és kifejlett bogarak táplálkozásuk során a leveleket hámozgatják, akár tarrágást is okozhatnak, ha tömegesen fordulnak elő. A burgonyabogár legjobb táplálékát a burgonya és a tojásgyümölcs levelei jelentik, azonban számos, a burgonyafélék családjába tartozó növényfajt is károsíthat. A paradicsom csak átmeneti táplálék számára, mivel azon lassabban fejlődik, így kevesebb egyede tud teljes mértékben kifejlődni.

Az ellenük való kémiai védekezés a bogarak hosszú élettartalma, két nemzedékük összeolvadása, valamint a növényvédő szerekkel szembeni ellenállóságuk miatt nem könnyű feladat.

Az egy alkalommal végzett kezelés – a szerek hatásmechanizmusából adódóan – ugyanis nem képes az összes fejlődési alakot (tojást, lárvát, imágót) egyszerre elpusztítani.

Az áttelelő bogarak tömeges megjelenésekor, valamint a fiatal lárvák tömeges előfordulásakor kell védekezni, és ezt szükség szerint meg kell ismételni. Engedélyezett készítmények: Aza 26 EC, Azatin EC, Neemazal-T/S.

A kétfoltos takácsatka a paradicsomon kívül az uborkát, a paprikát, a babot és a zellert is károsíthatja. A lárvák, nimfák és a kifejlett egyedek egyaránt károsítanak szívogatásukkal. A megtámadott levelek az érzugokból kiindulva sárgulnak, majd elszáradnak és lehullanak. A levelek fonákán finom szövedék és lárvabőrök láthatók. A kémiai védekezést a kártevők tömeges elszaporodása előtt kell megkezdeni, és a permetezést legalább egy alkalommal tanácsos megismételni. A rendszeres növényápolás és a gyomtalanítás gátolja az atkák elszaporodását.

A zöld vándorpoloska 2002-es első hazai megjelenését követően mára mindenhol számolhatunk károsításával, és ez a vándorpoloska a kiskertek egyik legnagyobb ellenségévé vált.

Polifág kártevő, azaz zöldségeken, gyümölcsökön, dísz- és gabonanövényeken egyaránt károsít szívogatásával.

Kellemetlen szagú váladékot is kibocsát a bűzmirigyeiből, így védekezik az őt ért támadás esetén. Délről, a mediterrán térségből érkezett, és a kedvező életkörülményeknek köszönhetően rövid idő alatt megtelepedett hazánkban. A kezdetben fekete alapon fehér pontokkal díszített lárvák, valamint a fokozatosan kizöldülő színű, kifejlett egyedek nagy tömegben képesek ellepni a növényeket. Szívogatása során a növekvő hajtásokat, terméseket részesíti előnyben. Zöldségnövényekben tetemes kárt tud okozni, a megtámadott növény a szúrások nyomán megbarnul, majd megrohad, végül elszárad.

A kifejlett rovar körülbelül 1 cm hosszú, színe élénkzöld. Fejlődése során öt lárvastádium különíthető el. A lárvák színe a fejlődési állapotuk függvényében a feketétől a zöldig változik. Hazánkban évente 2 nemzedéke fejlődik ki, és az imágók telelnek át védett helyeken.

Kisebb kertekben a poloskák száma begyűjtéssel és megsemmisítésükkel csökkenthető, a kárt pedig csalinövények (babfélék, búza) ültetésével, védőháló kifeszítésével (a növényállomány köré), illetve a több méretben kapható gyümölcsháló-védőzsákokkal szoríthatjuk vissza.

A kémiai védekezésnél az adott kultúrában, például levéltetvek ellen engedélyezett rovarölő szerek közül választhatunk (pl. Karate Zeon 5 CS). Fontos, hogy minden esetben figyeljünk a csomagoláson jelzett élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására! A védekezést nehezíti, hogy a termésérés, a szedés időszakában is tömegesen jelen vannak a poloskák.

Forrás: Kerti Kalendárium