0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Tájépítészeti együttműködés

Az önálló tájépítészeti oktatás elindulásának harmincadik évfordulóját ünnepelte a szakma október elején a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Budai Campusán. A jubileum alkalmából rendezett tájépítészeti konferencia előadásai mellett kiállítás és filmvetítés is színesítette a programot.

A jubileumi esemény első napján nyitották meg az Ormos Imre- díjjal, valamint a Mőcsényi Mihály-díjjal kitüntetett szakemberek munkásságát bemutató kiállítást, és az érdeklődők részletes betekintést nyerhettek a MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézetének kutatási tevékenységébe, a hallgatók tudományos munkáiba. A szakmai napon a tájépítészethez és tájépítészeti oktatáshoz kapcsolódó magyarországi és nemzetközi intézetek és szakmai szervezetek vezetői, képviselői méltatták a hazai tájépítészeti oktatás és tervezés három évtizedes múltját, és az ez idő alatt elért számos kiemelkedő eredményét. A köszöntőbeszédeket követően az intézet hét szervezeti egysége egy-egy külső partnerrel közösen tartott előadást az utóbbi évek legsikeresebb együttműködéseiből.

Genetikai értékek

Egyebek mellett a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék, valamint a Dísznövénytermesztési és Zöldfelület-gazdálkodási Kutatócsoport egy korábbi közös munkáját is bemutatták.

Tillyné Mándy Andrea tanszékvezető-helyettes és Orlóci László, a kutatócsoport vezetője a 2017–2021. közötti négyéves Pannon Breeding programról beszélt, amelynek keretén belül zöldfelület-gazdálkodást érintő kutatásokat is végeztek.

A kutatócsoportok eredményei közül a tájépítészek számára hasznos és megfontolandó eredményeket ismertették. Bevezetésként elmondták, hogy a kutatás még a Szent István Egyetem berkeiben zajlott a korábbi, azóta megváltozott rendszerben. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejöttével az intézményhez kerültek a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) kutatóintézetei is. A MATE Budai Campusán működik a Tájépítészeti, Tele­püléstervezési és Díszkertészeti Intézet, amelyhez tartozik a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék és a Dísznövénytermesztési és Zöldfelület-gazdálkodási Kutatócsoport is. Orlóci László úgy vélte, mivel a tájépítészek egyik legfontosabb építőköve maga a növény, az új intézeti struktú­rában sokkal közelebb került egymáshoz a növények genetikai tulajdonságaira építő termesztés és tervezés. A Pannon Breeding program a Kárpát- medence genetikai értékeinek vizsgálatára, azok hasznosítására irányult.

Fő célja a szárazodó és szélsőségekbe hajló klímának megfelelő növények kutatása, valamint azok technológiai és módszertani fejlesztése volt.

A gazdasági innovációs projekt konzorciumban valósult meg a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt. vezetésével. A konzorcium tagjai a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., a Debreceni Egyetem, a Szent István Egyetem (mai MATE) és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK, egységei jelenleg a MATE részei) voltak, a négy intézménnyel társulva végezték a kutatásokat. A program kísérleti része lezárult, de fenntartása, utókövetése még öt évig tart.

A díszkertészeti célú hazai lágyszárú növényfajok szárazság- és sziktolerancia-vizsgálatát Tillyné Mándy Andrea ismertette. Kiemelte, hogy a szikes és másodlagosan szikes területeken is szükség van zöldfelületekre, ezért a kutatás az ilyen helyeken élni és díszíteni képes növényfajokra irányult.

Az extrém tulajdonságú zöldfelületek beültetésére, díszítésére szolgáló növényeket a hazai flórában keresték, az értékesnek vélt taxonokat onnan emelték ki vizsgálatra.

A szakember három fajról tett említést, ezek a Limonium gmelinii subsp. hungaricum (sóvirág), a Tripolium pannonicum subsp. pannonicum (sziki őszirózsa) és az Inula britannica nevű peremizsfaj voltak.

Só- és szárazságtűrés

A dísznövények díszítőértékének fo­kozására több módszer alkalmazható. A sóvirág poliploidizálási kísérletéről Tillyné Mándy Andrea elmondta, hogy sejtosztódást gátló készítménnyel kezelték a növények magvait, majd azokból több ezer palántát neveltek. A növényeknek több tulajdonságát vizsgálták (morfológia, sztómaátmérő, pollenméret). A nagy egyedszámból végül mindössze kilenc maradt, amelyek a kromoszómaszám-vizsgálat után kiindulási anyagai lehetnek a további nemesítésnek.

Az említett három fajt szelekciós vizsgálat alá vonták.

Nagyszámú populációból emelték ki azt a sziki őszirózsát, amelynek díszkertészetileg fontos tulajdonsága, hogy jó párnaképző, gazdagon virágzik, nem nyúlik el, szép formája van. Szaporíthatósági vizsgálata során megállapították, hogy a virágzata nem öntermékeny, a morfológiai tulajdonságai vegetatív úton vihetők tovább. Még tart a fajta szelekciója.

Hasonló utat követtek az Inula britannica egyedeivel, de a felnevelt utódok sem generatív, sem vegetatív úton szaporítva nem mutatták azokat a kedvező tulajdonságokat (dús virágzás és nagyméretű virágok), amire felfigyeltek a szakemberek. Úgy vélik, azok kialakulását környezeti tényezők befolyásolhatják.

A harmadik faj vizsgálata során a magyar sóvirág eredeti termőhelyen szelektált töveiről gyűjtöttek magot. Megfigyelésük szerint az utódok szépen megjelenítik a szülők tulajdonságait, érdemesnek tartják a faj további szelekcióját.

Tillyné Mándy Andrea hangsúlyozta, igényként merült föl, hogy a növény ne csak szép, de ellenálló is legyen az extrém környezetben.

Ezért a szikes és másodlagosan szikes területekre ajánlott növények só- és szárazságtűrését is vizsgálni kell még akkor is, ha sós talajú területről származnak. Az eddigi eredmények a sóvirág magas tűrőképességére utalnak, míg a sziki őszirózsa sótűrése nem hozta a várt eredményt.

A szárazságtűrésüket szabadföldön, homokos talajon figyelték, ahol csak természetes csapadék állt rendelkezésre. Három év eredménye alapján megállapították, hogy az Inula és a sóvirág öntözés nélkül is bírja, míg a sziki őszirózsa nem alkalmas száraz területekre.

Fontos faj a rózsa

A rózsa-kutatócsoport a stressztoleráns rózsafajták kiválasztásával foglalkozott, tudtuk meg Orlóci Lászlótól. Munkájukhoz felhasználták a fajtagondnokság, a kutatóintézmények, kertészetek és faiskolák adatbázisát. Az ily módon látókörükbe került 800-féle rózsából egyszerű szűkítéssel 100-120 fajtára esett a választás, hogy megtalálják azokat a jövőbe mutató fajtákat, amelyek alkalmasak a hazai zöldfelület-gazdálkodás számára, illetve értékesíthetők a nemzetközi kertészeti piacokon.

A kiválasztott fajtákból korszerű vegetatív szaporítóanyagot (szemzőhajtás, oltóvessző, dugvány) szolgáltató úgynevezett prebázist hoztak létre, amely alkalmas a fajtavizsgálatok elvégzésére és a megfelelő alany/nemes kombinációk kialakítására.

A kutatás egyik legfontosabb területe volt, hogy a szélsőséges területeken milyen alanyok illenek leginkább a rózsafajtákhoz. A szakember megjegyezte, hogy a stressztoleráns fajok kiválasztására hazánkban eddig nem irányult kutatás, pedig a jelenlegi klímán a magyar nemesítésű rózsák többsége már nem állja meg a helyét, és növényegészségügyi problémák is fellépnek az állományokban. Nagy hangsúlyt kell fektetni a megfelelő alanyokra is, mivel rossz minőségű talajon azoktól függ, hogy az elültetett rózsa életben marad-e. A kutatás egyik fontos célkitűzése a stressztoleráns rózsaoltványok előállítása, a magyar fajták genetikai anyagának megőrzése és fenntartása. A rózsaoltványokat az UPOV és ARD minőségi szabvány szerint is ellen­őrzik. Eddig négy nemes rózsafajta (Torontál, Nagybacon, a 3-as számú fajtajelölt, Picurka) vizsgázott a legjobban, ezek jellemzően tájfajták, park- és minirózsák. Az alanyfajta-jelöltjeik (Rosa canina Mirigyes; Rosa canina Csüngő) a Budatétényi Rózsakert törzsültetvényében kaptak helyet.

Forrás: Kertészet és Szőlészet