A jubileumi esemény első napján nyitották meg az Ormos Imre- díjjal, valamint a Mőcsényi Mihály-díjjal kitüntetett szakemberek munkásságát bemutató kiállítást, és az érdeklődők részletes betekintést nyerhettek a MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézetének kutatási tevékenységébe, a hallgatók tudományos munkáiba. A szakmai napon a tájépítészethez és tájépítészeti oktatáshoz kapcsolódó magyarországi és nemzetközi intézetek és szakmai szervezetek vezetői, képviselői méltatták a hazai tájépítészeti oktatás és tervezés három évtizedes múltját, és az ez idő alatt elért számos kiemelkedő eredményét. A köszöntőbeszédeket követően az intézet hét szervezeti egysége egy-egy külső partnerrel közösen tartott előadást az utóbbi évek legsikeresebb együttműködéseiből.
Genetikai értékek
Egyebek mellett a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék, valamint a Dísznövénytermesztési és Zöldfelület-gazdálkodási Kutatócsoport egy korábbi közös munkáját is bemutatták.
A kutatócsoportok eredményei közül a tájépítészek számára hasznos és megfontolandó eredményeket ismertették. Bevezetésként elmondták, hogy a kutatás még a Szent István Egyetem berkeiben zajlott a korábbi, azóta megváltozott rendszerben. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) létrejöttével az intézményhez kerültek a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) kutatóintézetei is. A MATE Budai Campusán működik a Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet, amelyhez tartozik a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék és a Dísznövénytermesztési és Zöldfelület-gazdálkodási Kutatócsoport is. Orlóci László úgy vélte, mivel a tájépítészek egyik legfontosabb építőköve maga a növény, az új intézeti struktúrában sokkal közelebb került egymáshoz a növények genetikai tulajdonságaira építő termesztés és tervezés. A Pannon Breeding program a Kárpát- medence genetikai értékeinek vizsgálatára, azok hasznosítására irányult.
A gazdasági innovációs projekt konzorciumban valósult meg a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt. vezetésével. A konzorcium tagjai a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., a Debreceni Egyetem, a Szent István Egyetem (mai MATE) és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK, egységei jelenleg a MATE részei) voltak, a négy intézménnyel társulva végezték a kutatásokat. A program kísérleti része lezárult, de fenntartása, utókövetése még öt évig tart.
A díszkertészeti célú hazai lágyszárú növényfajok szárazság- és sziktolerancia-vizsgálatát Tillyné Mándy Andrea ismertette. Kiemelte, hogy a szikes és másodlagosan szikes területeken is szükség van zöldfelületekre, ezért a kutatás az ilyen helyeken élni és díszíteni képes növényfajokra irányult.
A szakember három fajról tett említést, ezek a Limonium gmelinii subsp. hungaricum (sóvirág), a Tripolium pannonicum subsp. pannonicum (sziki őszirózsa) és az Inula britannica nevű peremizsfaj voltak.
Só- és szárazságtűrés
A dísznövények díszítőértékének fokozására több módszer alkalmazható. A sóvirág poliploidizálási kísérletéről Tillyné Mándy Andrea elmondta, hogy sejtosztódást gátló készítménnyel kezelték a növények magvait, majd azokból több ezer palántát neveltek. A növényeknek több tulajdonságát vizsgálták (morfológia, sztómaátmérő, pollenméret). A nagy egyedszámból végül mindössze kilenc maradt, amelyek a kromoszómaszám-vizsgálat után kiindulási anyagai lehetnek a további nemesítésnek.
Nagyszámú populációból emelték ki azt a sziki őszirózsát, amelynek díszkertészetileg fontos tulajdonsága, hogy jó párnaképző, gazdagon virágzik, nem nyúlik el, szép formája van. Szaporíthatósági vizsgálata során megállapították, hogy a virágzata nem öntermékeny, a morfológiai tulajdonságai vegetatív úton vihetők tovább. Még tart a fajta szelekciója.
Hasonló utat követtek az Inula britannica egyedeivel, de a felnevelt utódok sem generatív, sem vegetatív úton szaporítva nem mutatták azokat a kedvező tulajdonságokat (dús virágzás és nagyméretű virágok), amire felfigyeltek a szakemberek. Úgy vélik, azok kialakulását környezeti tényezők befolyásolhatják.
A harmadik faj vizsgálata során a magyar sóvirág eredeti termőhelyen szelektált töveiről gyűjtöttek magot. Megfigyelésük szerint az utódok szépen megjelenítik a szülők tulajdonságait, érdemesnek tartják a faj további szelekcióját.
Ezért a szikes és másodlagosan szikes területekre ajánlott növények só- és szárazságtűrését is vizsgálni kell még akkor is, ha sós talajú területről származnak. Az eddigi eredmények a sóvirág magas tűrőképességére utalnak, míg a sziki őszirózsa sótűrése nem hozta a várt eredményt.
A szárazságtűrésüket szabadföldön, homokos talajon figyelték, ahol csak természetes csapadék állt rendelkezésre. Három év eredménye alapján megállapították, hogy az Inula és a sóvirág öntözés nélkül is bírja, míg a sziki őszirózsa nem alkalmas száraz területekre.
Fontos faj a rózsa
A rózsa-kutatócsoport a stressztoleráns rózsafajták kiválasztásával foglalkozott, tudtuk meg Orlóci Lászlótól. Munkájukhoz felhasználták a fajtagondnokság, a kutatóintézmények, kertészetek és faiskolák adatbázisát. Az ily módon látókörükbe került 800-féle rózsából egyszerű szűkítéssel 100-120 fajtára esett a választás, hogy megtalálják azokat a jövőbe mutató fajtákat, amelyek alkalmasak a hazai zöldfelület-gazdálkodás számára, illetve értékesíthetők a nemzetközi kertészeti piacokon.
A kutatás egyik legfontosabb területe volt, hogy a szélsőséges területeken milyen alanyok illenek leginkább a rózsafajtákhoz. A szakember megjegyezte, hogy a stressztoleráns fajok kiválasztására hazánkban eddig nem irányult kutatás, pedig a jelenlegi klímán a magyar nemesítésű rózsák többsége már nem állja meg a helyét, és növényegészségügyi problémák is fellépnek az állományokban. Nagy hangsúlyt kell fektetni a megfelelő alanyokra is, mivel rossz minőségű talajon azoktól függ, hogy az elültetett rózsa életben marad-e. A kutatás egyik fontos célkitűzése a stressztoleráns rózsaoltványok előállítása, a magyar fajták genetikai anyagának megőrzése és fenntartása. A rózsaoltványokat az UPOV és ARD minőségi szabvány szerint is ellenőrzik. Eddig négy nemes rózsafajta (Torontál, Nagybacon, a 3-as számú fajtajelölt, Picurka) vizsgázott a legjobban, ezek jellemzően tájfajták, park- és minirózsák. Az alanyfajta-jelöltjeik (Rosa canina Mirigyes; Rosa canina Csüngő) a Budatétényi Rózsakert törzsültetvényében kaptak helyet.