A tervek szerint ez lesz az első darabja annak a szoborparknak, amely a hazai agrárkutatás és -felsőoktatás meghatározó személyiségei előtt fog tisztelegni.
A széles körű összefogásban, aminek köszönhetően elkészült a bronz mellszobor, a MATE és az Agrárminisztérium mellett a Magyar Tudományos Akadémia, valamint számos magánszemély is részt vett. Az avatáson több korábbi rektor és agrárminiszter, az MTA képviselői és az egykori pályatársak mellett megjelent Dimény Judit, Dimény Imre lánya, a MATE kertészeti tanszékének korábbi vezetője is.
A magyar agrárium, de az egész közélet kevés olyan embert tart számon, akinek a pályafutása olyan egyértelműen pozitív megítélést kapott volna, mint Dimény Imréé – mondta Csányi Sándor. Nagy szerepe volt az 1968-as reformokban és abban, hogy az akkori elképzelésekből minél több érvényesüljön az újító folyamatok megállítása után is.
ami máig nem sikerült nemcsak itthon, hanem Európában sem.
Csányi Sándor ugyanakkor hangsúlyozta: vannak jó hírek is. Az egyetemátalakítás sokat haladt az elmúlt évben. Összevonták a kutatási és oktatási tevékenységeket, korszerűsítették a szakok tartalmát és csökkentették a számukat. Az új finanszírozási forma révén sikerült jobb anyagi elismerést biztosítani a jó szakemberek megtartása érdekében. Közel 8 milliárdos KEOP-finanszírozás keretében elkezdődött a gödöllői kampusz korszerűsítése, ami remélhetőleg a többi kampuszon is folytatódni fog. Csányi Sándor kiemelte: bízik abban, hogy ezek a kezdeményezések méltók Dimény Imre munkásságához és hozzájárulnak a magyar mezőgazdaság fejlődéséhez.
Lantos Györgyi szobrászművész alkotásával egyúttal az egyetem szoborparkját is megnyitják – mondta Gyuricza Csaba, aki kiemelte, hogy a jogelőd intézmények nagyhatású rektorának
Szakminiszterként a termelési biztonságot szem előtt tartva támogatta a műszaki fejlesztéseket, aminek eredménye nemzetközi elismerést váltott ki. A Dimény-korszak tehetséges agrárius reformnemzedéke olyan pályára állította az agráriumot, amin haladva jobbá vált a vidék élete és nemzetközi élvonalba emelte az országot. Dimény Imre élelmiszergazdaságban gondolkozott, amely az alapanyagtermelés, a feldolgozás és a kereskedelem érdekazonosság mentén kialakított egységén alapult. Mindig arra törekedett, hogy ezeket egységes szemléletben, egységes láncolatban, egymásra utalva kezelje, amely ma is aktuális gondolat.
Dimény Imrét szakmai tudása mellett őszintesége, emberi nyíltsága, közvetlensége tette példaképpé tanítványai és pályatársai körében – fogalmazott Csikai Miklós agrármérnök, címzetes egyetemi tanár, aki Gyuricza Csabához hasonlóan személyes emlékeit is felidézte az egykori miniszterrel és egyetemi rektorral kapcsolatban. Mint mondta, neki köszönhető, hogy az 1965 és ’75 közötti időszak a magyar mezőgazdaság virágzásának korszakává válhatott. Jelentős szerepe volt az agráregyetemek és főiskolák nagy arányú fejlesztésében és a kertészeti ágazat felemelkedésében, de mindez csak egy-egy szelete egész agráriumot átfogó munkásságának.
Dimény Imre jól látta, hogy a kedvező természeti, ökológiai adottságainkat csak akkor tudjuk kamatoztatni, ha azokhoz a biológiai és a technikai fejlesztéseket, a gazdasági és humán tényezőket komplex módon sikerül társítani – emelte ki Nagy István. Ha nem fordítunk figyelmet a mezőgazdaság korszerűsítésére, az újabb és újabb technológiák alkalmazására, a szakemberképzésre és a kutatásra, lemaradunk a versenyben. Nem véletlen, hogy
Dimény Imre Komollón született, az erdélyi Kovászna megyében. A Kolozsvári Gazdasági Akadémia és a Kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola elvégzése után a mezőgazdasági igazgatás különböző területein tevékenykedett. Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri posztot töltött be 1967-től 1975-ig, majd a felsőoktatásban dolgozott. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tanszékvezetője volt 1991-ig, 1975-től 1986-ig a rektori posztot is betöltötte. Megszervezte az Ökonómiai Intézetet, amelynek igazgatója volt. Az egyetemhez kapcsolta az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetet. 1992-től a SZIE Élelmiszertudományi Kar, élelmiszeripari gazdaságtan tanszék tudományos tanácsadója és 1995-től professzor emeritus. 1993-tól 2000-ig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Doktori Tanácsának, továbbá a Debreceni Agrártudományi Egyetem és a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Habilitációs Bizottságának tagja, 2000-ben és 2001-ben a Szent István Egyetem Doktori Bizottságának elnöke volt.
Tevékenyen részt vett nemzetközi agrártudományi és agrár-közgazdasági egyesületek, valamint mezőgazdaság-tudományi folyóiratok szerkesztésében. Tizenöt tudományos könyvet, monográfiát írt, a tudományos cikkeinek száma meghaladja a kétszázat, a népszerűsítő cikkeké, illetve a tudományos jellegű előadásoké pedig eléri a háromszázat.
2017-ben, 95 évesen hunyt el.
