0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A méhész is vállalkozó 4.

A méhész, ha tudja, ha nem, vállalkozó! Ezt a tényt taglaló cikksorozatom első két részében gondos utánajárást igénylő vállalkozási ismeretekről írtam. A harmadik részben elkezdett témában kizárólag saját tapasztalatot írok le. Nem mindegy, mekkora állománnyal méhészkedünk.

A korábbi részeket itt olvashatják:

A méhész is vállalkozó – A méhészet, mint vállalkozás

A méhészet, mint vállalkozás 2.

A méhész is vállalkozó 3.

Ez a módszer nagyon munkaigényes, én 200 családig bírtam munka mellett, most gondolkodnom kell, hogyan tovább, hogy meg tudjam tartani a főállásom, mert kezd sok lenni. Ezek tükrében az általam használt módszert mutatom be. Repcepergetésnél hagytuk abba az előző részt.

Fiasítást – hacsak nem 10 sejtnyi véletlenül ott maradt fedett fiasról van szó – nem teszek a méztérbe. Illetve igyekszem nem feltenni. Bármikor benézhet az ember egy petés keretet, amely útban van, és azt hiszi, üres vagy csak részben petés, és siet. Ezeknek nem szokott baja lenni, sőt jobban feljönnek tőle a családok a méztérbe, de pergetéskor gondot okoznak.

Mivel nem én szoktam a fedelezőgépnél állni, előfordult már, hogy ezeket az addigra már fedett fiasokat lefedelezték. Ilyenkor kis túlzással a szívem szakad meg.

Ezért évről évre jobban odafigyelek, hogy ne kerüljön fel, és az is figyeljen rá, aki ott áll. Ezeket már külön tesszük és kézzel fedelezzük. Ha még van benne nyitott, nem is pergetjük. Gyenge családokhoz kerül majd méztérnek a pergetés után. Mindig akad 4-5 ilyen keret, ezekkel egy családot közel termelőre erősíthetünk repce végén a felső akácra.

Akácon már a legritkább esetben marad fent fias. Ha hibás az anyarács és felszökik az anya, az is ki szokott derülni repcén. Ilyenkor már nincs fent egyetlen sejt fias sem. A repcét és az akácot is lefúvással veszem el. Akác után, amikor visszarakom a kipergetett kereteket, az éppen két fiókon lévő családokba (hiszen végig két fiókon van a fészek) lenyúlok, és kiveszek 3-4 lehetőleg fedett fiast. Ezek helyére műlépet vagy kipergetett keretet teszek. Vagy vegyesen. A fedett fiasokat lerázom, leseprem, és anyarács felett a második visszarakott kipergetett méztéri fiók közepébe kerül. Ezekben sokszor nincs mézkoszorú! Ezt tartsuk észben! Körülbelül fél óra alatt ezeket a kereteket úgy meglepik a méhek, hogy alig férnek a fiókban. Ekkor leveszem a felső fiókot (amelyben a fiasítás van) az első családról, és egy aljdeszkára helyezem, a következő családról szintén a felső fiókot a fiasítással, a menekülőtérrel és a tetővel együtt az előző tetejére teszem és összefüstölöm. Ezeket hazaviszem, és otthon a felső fiókba a keretek tetejére teszem a párzott anyát.

Figyeljünk oda, hogy bezárva ne sokáig legyen ez a szaporítás. Tehát gyorsan megcsinálunk egy szállítmányra elegendő szaporítást, és mikor leszedjük őket, már visszük is haza. Hiába a szellőző, ez nem használ nekik.

Otthon figyeljünk arra, hogy ha lehet, árnyékba kerüljenek, vagy még jobb, ha ezt délután csináljuk, és mire hazaérünk, már esteledik. Az anyáknak sem használ a keretek tetején, ha süti őket a nap. Ezt igyekezzünk minimalizálni. Ha délután munka után, 3-4 körül kezdünk, gyorsan felrakunk fiast 64 fiókba, estére pont kész lesz a 32 család. Az anyák már ekkor várjanak minket otthon. Éjszakára este 8 körül helyezzük őket a családba. Reggelre, ha minden jól megy, a legtöbbet már ki is engedték. Ekkor járunk a legjobban. Azért fontos, hogy a kipergetett keretek visszarakása után ne várjunk sokat a fiókok levételével, mert el akarjuk hozni a lehető legtöbb fiatal méhet, ezzel csökkentve a törzscsalád rajzási hajlamát és erősítve az új családot. Valamint ekkor biztosak lehetünk abban, hogy a fiasítás gondozásához fontos fiatal méhek is lesznek a szaporításban. Ezekben a családokban 1-2 nappal később mindenképpen ellenőrizzük az anyák kiengedését (ha hibáztunk és nem raktuk kijárósra, még nem történt nagy baj, s ha árnyékban voltak, könnyen orvosolható a gond), valamint rakjuk be az etetőt és kezdjünk etetni. Ezzel az anyák elfogadását is biztosíthatjuk. Valamint ezen ellenőrzéskor vagy néhány nappal későbbi újabb ellenőrzéskor az esetlegesen húzott pótbölcsőket romboljuk le, ezzel is javítva az elfogadást. Ezzel a módszerrel 95-98 százalékos elfogadási arányom szokott lenni.

A lényeg, hogy az anya az új család létrehozását követő 1-2, de legfeljebb 12 órán belül (legkésőbb másnap reggel, ha késik a posta) kerüljön a helyére. 24 óra elteltével már csak körülbelül 80 százalék az elfogadás, 48 óra után már 50 százalék alatti.

Főleg, ha nem szedjük le a pótbölcsőket. Sok munkának hangzik, de a gyakorlatban elég gyorsan megy, és utána napraforgóig gyakorlatilag nem kell ellenőriznünk a családot. Ekkor is csak műlépezünk és felrakjuk a mézteret.

Gyorsíthatjuk a pótbölcsőzést, ha az anya beadása után 5-7 nappal tesszük. Ahol ugyanis ekkor már van pete (általában 90 százaléknál már van), nem feltétlenül szükséges lerombolni a bölcsőket. Az anya elvégzi helyettünk. Viszont lesz, ahol megtaláljuk majd az anyát, és egyszerűen nem hagyják petézni. Itt a pótbölcsőket sem fogják engedni, hogy leszúrja. Amint kikel az első pótbölcsőből az első szűz anya, ami valószínűleg 5-6 napos fiasításra lett húzva, tehát rossz minőségű, az fog végezni a drága pénzen vásárolt jó minőségű petéző anyánkkal. Ellenben ha ezeket a bölcsőket leromboljuk, kénytelen-kelletlen elfogadják majd az új anyát, mivel eddigre gyakorlatilag nincs nyitott fias a családban, és fizikailag képtelenek pótbölcsőt húzni.

Ezenkívül nagyon fontos, hogy lehetőleg fedett fiast tettünk a kölyökcsaládokhoz, nagyjából 8 darabot, amelyeket ha etetünk és párzott anyát kapnak, napraforgón kérik a harmadik fiókot, és termelnek legalább egy fiók mézet.

Tehát a munkánk, a párzott anya és az etetés költsége máris visszajött, sőt jó esetben még egy nyaralásra valót is kicsepegtetünk. Valamint a szaporítást követő 12. napon elkezdünk egy négy alkalomból álló szublimálássorozatot 2-3 naponta. Ennek a végére az esetleges herefias is kikel, bár az új anya már fiasít, fedett fias még éppen nincs vagy csak alig (a harmadik-negyedik alkalommal). Tehát létrehoztuk a nyári fiasításmentes időszakot teljes mértékben minden szaporításnál, ami az állomány legalább harmada, ha a szétszedett gyenge családokat is figyelembe vesszük, akkor közel 40 százaléka. Vajon mennyit jelent ez? Nemrég kezdtem újra a szublimálást. A törzscsaládjaimban 100 körüli atka hullott elsőre. A szaporításnál 10–30 nagyságrendileg ugyanakkora (minimális) körülbelül 100 sejtnyi fiasítás mellett mindkét állománynál.

A törzsállományt közvetlenül akkor kezdjük szublimálni, amikor elvettük a fedett fiasát. Ők is négy alkalommal kaptak nyáron háromnaponta. De figyelni kell a hullást.

Ha elsőre 100 atka körül hullik három nap alatt, akkor súlyos atkafertőzésünk van. Ilyen esetben folytassuk a szublimálást akár napraforgó végéig is. Ha még több héttel napraforgó előtt vagyunk, és konvencionális az állományunk, használjunk más atkairtó szert is, ami nyáron hatásosabb.

Két éve nem így tettem, mert a régebben használt amitráznál ez a szám nyáron nem kirívó, és nem voltam ehhez hozzászokva. Meg is fizették az árát a méheim. De megtanultam a leckét.

Jól látható, hogy az eddigi módszerem szöges ellentétben áll az általam keresett fiókos kezelés módszerével. Mivel az utóbbi időben többször volt nálunk zárlat, ez nem is annyira zavart, hiszen ezekkel a vizsgálatokkal egybekötve a fiasítás átnézését is elvégzem. Ezért külön nem szeretnék bevezetni újabb munkafolyamatot, ha lehet – persze időnként muszáj, de minimalizálom. Így is éppen elég munka kéthetente végignézni minden sejtet. Viszont remélem, lassan elmúlik nálunk ez az időszak, és alkalmazhatom a fejemben már létező, számomra megfelelő és produktív fiókos kezelést. Amint lesz vele tapasztalatom, azt is meg fogom osztani. Tudom, hogy nem értem el eddig a célomat, de minden évben egyre közelebb kerülök hozzá!

Minden télen végiggondolom, mi történt azon a nyáron.

A feljegyzések és fényképek (dátummal ellátva a telefonon) nagyon sokat segítenek ebben. Utólag tudjuk, milyen időjárás volt, a képek bizonyítják, milyen erős családok milyen időjárásban mennyi idő alatt hogyan fejlődtek. Ezeket jó átgondolni. Rá lehet jönni, mikor bővítettünk időben, mikor késtünk el, vagy éppen mikor siettük el. Utólag, a nyugodt téli estéken ezek a fotók többet mondanak ezer szónál. Sokszor ilyenkor lehet megvilágosodni és levonni a következtetéseket. Ami jó volt, azt őrizzük meg, ami nem, azon változtassunk. „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen” (Albert Einstein).

Szarka Tamás, méhészmérnök

Forrás: Méhészet