0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Viszlát fogyókúra!

Testünkkel kapcsolatban sokszor vannak teljesíthetetlen elvárásaink. Ezek elsősorban az ismeretek hiányából fakadnak és rendszerint csalódással végződnek.

Amikor szimplán akarunk valamit, sok esetben figyelmen kívül hagyjuk, hogy igazán mélyen belegondoljunk a helyzetbe. Sajnos nem elég megfogalmazni egy kívánságot és aztán ölbe tett kézzel várni, hogy majd az ölünkbe pottyan, amire vágyunk. Tennünk is kell érte.

Például a testsúlyunk csökkentése kapcsán tényleg elgondolkodtunk- e már azon, hogy jutottunk el a mostani helyzetünkig? Mennyi idő alatt lopakodtak ránk ezek a kilógrammok? Teljesíthető célt tűztünk ki vagy álomképet hajszolunk?

Hogyan tudnánk elérni a célunkat? Mik állhatnak az utunkba? Mit tettünk meg érte eddig és mit fogunk a jövőben? Még mindig hiszünk abban, hogy könnyen és gyorsan le tudunk fogyni egy újabb diétával, ami megkísért minket? Ez most az a pillanat, amikor őszinték lehetünk magunkkal.

Miért akarjuk becsapni magunkat?

Minden alkalommal, amikor azt gondoljuk, hogy helyettesíthetjük az egészségesebb táplálkozást holmi gyors eredményt ígérő kúrával, magunkat csapjuk be. A testet rászedhetjük ideig- óráig, de tudnunk kell, hogy ezt egyáltalán nem veszi jónéven. Mindenki a saját kárán tanul. Kivéve a bölcsek. Mert ők megfigyelik hogyan jártak pórul mások. Tanulnak belőle és nem követik el ugyanazokat a hibákat, mint azok.

Amikor beadjuk a derekunkat egy újabb divatdiétának, az éppen olyan, mint amikor hinni akarjuk, hogy van lehetőség gyorsan, kockázatmentesen, kevés munkával meggazdagodni. Az élet persze szívesen szolgáltat bármennyi alkalmat azoknak, akik egy kicsit lassabban tanulnak.

A fogyókúrák csak elvileg sikeresek, gyakorlatilag mind átverés. Nem az a siker ugyanis, hogy kisebb- nagyobb testtömegvesztést zsarolunk ki rövid idő alatt, hanem ha ezt egészségesen és maradandóan tesszük. A maradandó alatt éveket kell érteni, nem néhány kurta hónapot.

Egy táplálkozási mód helyességét igazából az igazolja, ha nagyon hosszú időn (évtizedeken) keresztül tudjuk követni, anélkül hogy károsodást okoznánk vele magunknak vagy megunnánk.

Ez egyértelműen egyetlen fogyókúráról vagy divatdiétáról sem mondható el. Higgyünk végre a belső suttogónknak, aki mindig is arra próbálta felhívni a figyelmünket, hogy a vágyott eredményhez változtatás szükségeltetik.

Egyensúlyra törekvés mindenekfelett

A test rajong a harmóniáért, a homeosztázis fenntartása a kedvenc elfoglaltsága. Ezért aztán mindenre kész, hogy megőrizze belső világának állandóságát. Szóval amennyiben azt gondoljuk, hogy valami szupergyors módszerrel leadunk néhány felesleges kilót, számolnunk kell azzal a kellemetlen következménnyel, hogy közben maradandó hormonális változást idézünk elő a testünkben. Aminek nem leszünk tudatában, de még ha meg is értettük, mit követtünk el, akkor sem tehetünk már ellene semmit. Ezen a ponton túl az elhatározásnak, az akaratnak és a kitartásnak már nem jut jelentősebb szerep. Csak úgy tudjuk ezt megelőzni, ha nem dőlünk be a gyors eredményeket ígérő módszereknek. Aki pedig már csapdába esett, úgy tud kimászni a gödörből, ha nagyon türelmes lesz magával és minél hamarabb belekezd végre az életmódváltásba.

Az újratervezés megtörtént

A kezdeti sikerek után jön a stagnálás. Ami azt jelenti, hogy már lejátszódott az újratervezés. Ez akkor a legnyomasztóbb, ha valakinek komolyabb súlyfeleslege van. Mivel egy idő után minden fogyókúra befuccsol. A test nem tűrheti a végtelenségig, hogy bántsák. Ezért kicsit átszervezi az anyagcserét irányító hormonjait. Ekkor ismerjük meg igazán mekkora hatalmuk van a testünkben. Ekkor szembesülünk azzal, hogy micsoda bámulatos dolgokra képesek. Néhány hormon és nem vagyunk többé urai önmagunknak.

Az egyik közülük az éhséget jelző hormon, mely átveszi az uralmat a viselkedésük felett. És ezt képtelenség tudatosan szabályozni. Testünk mindaddig fenntartja a mérhetetlen étvágyat, amíg el nem éri a célját.

Az ösztönös védekezés

A testünk, ha nehezen is, de elfogadta és megszokta, hogyan táplálkoztunk. Ennek megfelelően beállította a testtömegünket, amihez aztán foggal- körömmel ragaszkodik. Ez érthető, senki sem szeret feleslegesen dolgozni. Az egyensúlyt értelemszerűen könnyebb fenntartani, ha kisebb kilengésekről van szó, mintha hirtelen jelentős változások történnek. A testünk nem kedveli, amikor egy fogyókúrával belekontárkodunk a jól beszabályozott rendszerébe. Ezután minden áron vissza akarja szerezni, amit elvesztett. Mint ahogy teljesen normális, hogy védekezik az, akinek az életére törtek. Egy éles helyzetben még azokban is bekapcsol az életösztön, akik egyébként nem tartják sokra az életüket. Ezért nem róhatjuk fel a testünknek, hogy mindent megtesz a túlélés érdekében.

A veszteség fájdalma

Életünk során mind veszítettünk már el valamit, ami nagyon fontos volt számunkra. És szerettük volna visszakapni. Bármennyire elképesztően hangzik, de a testünk is éppen így érez az elvesztett kilóink miatt. A fogyástól megrémült. Mintha az életére akartunk volna törni. Ha megértjük a viselkedését, a későbbiekben megértőbben tudunk vele bánni és kommunikálni. Továbbá remélhetőleg rászánjuk magunkat az életmódváltásra ahelyett, hogy feleslegesen stresszeljük fogyókúrákkal.

Legyünk végre sikeresek

Ön hányféle fogyókúrát próbált már ki? Hatásosak voltak? Ha még mindig felesleggel küszködik, az azt jelenti, hogy lényegében egyik sem volt eredményes. Nem meglepő. Minden fogyókúra becsapás. Mind kudarcra van ítélve. Csak idő kérdése és a leadott kilók visszasompolyognak. Az engedékenyebbek gyorsabban szedik vissza a veszteséget, az eltökéltebbek hosszabb idő alatt, ami a megszorítások miatt még hosszabbnak és kínkeservesebbnek tűnik. Ez a rideg igazság. Itt az ideje, hogy elfogadjuk végre. Minél hamarabb hagyunk fel az ilyen jellegű próbálkozásokkal, annál hamarabb találhatunk rá a helyes útra.

Ne gondoljuk, hogy néhány hét alatt eltüntethetjük mindannak a nyomát, amit az előző évtizedekben tettünk. Sajnos csak azt érjük el, hogy felülírunk egy jól működő programot és azt követően a vészhelyzeti protokoll szerint kell élnünk.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu