0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 23.

A Dunakanyar legszebb borai – újjáéledő hagyományok

Jól tudjuk, Magyarország szinte egy nagy, egybefüggő borvidék. Ráadásul olyan kiváló adottságokkal, amelyet a franciák is megsüvegelnének. Elfeledett területekkel, melyek jellemzően a filoxéra vészt követően tűntek el, s nem volt aki jó másfél évszázadon át újjáélessze.

A közelmúltban egyedülálló kezdeményezésnek lehettünk tanúi, amikor a Dunakanyar Borút pincészetei nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint azt, hogy felélesszék a régió boros történelmi hagyományait, és a Dunakanyart visszahelyezzék Magyarország bortérképére. Szentendre egyik patinás helyén, a MűvészetMalomban tartották első sajtótájékoztatójukat, szakmai és közönség borkóstolójukat. A közel félszáz bemutatott bor jelzi, van mit keresnie a szakmának a Dunakanyarban.

Mint kiderült, a Dunakanyarban a XVI. században kiterjedt szőlőültetvények voltak, de több helyen már a rómaiaktól számítják a szőlő betelepítését. A visegrádi palota márványkútjából Mátyás király idején vörösbor folyt. Szentendre és környéke külföldön és belföldön is híres volt kiváló minőségű borairól: a rác ürmös, a Kadarka, a vörös aszú hosszú ideig volt a város büszkesége.

A szőlészet-borászat virágzó ágazat volt, azonban a XVIII. században a filoxéravész elpusztította a szőlőt és ezzel együtt az egész iparágat is.

A rendezvényen régi ismerősként üdvözöltem Geönczeöl Attilát, s nekiszegeztem a kérdést: mi a különbség a Peszeki lányka és a Királylányka között? A garamkövesdi borász elmondta, Felvidéken a leányka alatt a Pozsonyi leánykát értik, ami Pozsony környékéről, a Kiskárpátok borvidékről terjed el. És mi volt a Mária Terézia Kékfrankos? A legenda szerint Mária Terézia ennek fogyasztásával gyógyult ki betegségéből. Ma is találunk egy-két olyan címkét, amin rajta van a Mária Terézia, Frankofka felirat. Állítólag van egy oklevél is, ő adományozott előjogokat a pozsonyi, illetve a Pozsony környéki termelőknek.

„Párkány környékén van körülbelül 4000 hektár szőlő, ami közel akkora, mint az Egri Borvidék. Mindez 30 kilométeres körzetben. Van olyan falu, ahol 400-500 hektár ültetvényt találunk. Mondhatjuk, elaprózódtak a felvidéki szőlők, de van 300 hektáros birtok is.

Mai napig működik a szövetkezeti forma, így maradt meg a muzslai szövetkezet, ugyanakkor erős a magántulajdon, Köbölkúton például 300 hektár szőlő van egy kézben.

Garamkövesden egykor száz hektár szőlőt műveltek, ráadásul kiváló dűlők, most alig van öt. Nem tudjuk betelepíteni, mert bevonták a természetvédelmi területbe”- vázolta a kialakult helyzetet a felvidéki borász. A Bélai kastélyban benne van Egon Müller keze, nagyon jó a terület. A muzslai szövetkezeti birtokból vásárolnak szőlőt, de kell hozzá a kiváló borász, Miroslav Petrech, aki korábban annak a területnek volt szőlésze. Tudja, hogy milyen értékek, milyen fajták vannak ott, és amikor a kastélyt visszavásárolták az Ullmann báróék, elhívták magukhoz.

Ami a Felvidéki boltokban járva mindig meglep, hogy a hazainál jóval magasabb áron lehet bort kapni. Azt gondolnám, ennek oka a fizetőképes keresletben keresendő, de Geönczeöl Attila lehűt, eleve magasabban lett meghatározva a bor ára. Beszélve kárpátaljai, az erdélyi, a délvidéki, a horvátországi, felvidéki borászokkal – Ausztriáról ne is szólva – ,mindenhol magasabb a borok ára, mint Magyarországon.


„Nem is értem, Magyarországon miért nem fogadják ezt el? Ha palackos borról beszélek, akkor nálunk 4-5 eurónál kezdődik. Már 10 évvel ezelőtt se tudtam 50 eurócentnél olcsóbban szőlőt venni. Akkor megdöbbenéssel néztük, hogy 60 forintos szőlőről kaptunk ajánlatokat Magyarországról.

Kérdezték is, miért nem vásárolok onnan, ha már olcsóbb? Ne haragudj, nekem eszembe se jutna Alföldről, Balatonról vagy Gyöngyösről szőlőt venni”

– magyarázta a 2,5 hektáron, egy közel 150 éves présházban gazdálkodó borász. Temérdek munkája mellett a Szlovákiai Magyar Borászok Polgári Társulásának is elnöke, negyven taggal. A közelmúltban Párkányban nyitották meg a Borok Házát, ahol 32 felvidéki pince bora kóstolható. Nem csak borszaküzlet, konferenciaterem kialakításán is fáradoznak.

Lingvay Pincészet Vácról hozta el borait. A tulajdonos és a felesége – a pincészet névadója -, 3000 négyzetméternyi szőlőt örököltek. Elkezdték művelni, a borkészítésbe beleszerettek, és utána döntöttek úgy, hogy vásárolnak további területeket. Először csak a családnak saját fogyasztásra, rövidesen kiderült, nem olyan rossz, amit készítenek, másnak is ízlik. Azóta szeretnék a váci bort megismertetni az emberekkel. Nehezen működik, mert maguk a helybéliek sem hiszik el, hogy van Vácon szőlő.

A váci szőlőnket, azt 1986-ban telepítette a helyi szövetkezet, amit a rendszerváltást követően a tagok között felosztottak.

Egy tag 900 tőkét kapott, azaz 3000 négyzetméter. Mai napig ha vásárol valaki, akkor tagban mérik ki a területeket. Lingvayék összesen tizenöt taggal rendelkeznek. Hivatalosan Vác a Mátrai borvidékhez tartozik, bár az itteni dűlőknek egészen már a karaktere.

A terméskorlátozást már a metszésnél elkezdik, igyekeznek korlátozni a fürtök számát, még zöld állapotban, tehát még bőven az érés, vagy a fürtzáródás előtt leválogatják. A sorközöket nem művelik, hagyják a természetes vegetációt, amit szüret előtt egyszer lekaszálnak.

A feldolgozás Pencen zajlik, és a borászat mellett is van két hektár szőlő, ahol Rajnai rizlinget és Kékfrankost termesztenek. A vörösborok fahordóban érlelődnek, 9-12 hónapig, a fehérborok reduktív technológiával készülnek.

Többnyire másod-harmad töltésű töltésűek, tehát viszonylag új hordóik vannak.

Törőcsik Károly, a pincészet vincellére kísérletező típus, mindig töri a fejét valami újdonságon.
A megtermelt teljes szőlő mennyiségből bort készítenek, több mint a felét lepalackozzák. A fennmaradó bor nagyobb részét ötliteres bag-in-boxba töltik, a maradék folyóborként kerül a fogyasztóhoz.

„Visegrádon a XIX. század közepén szinte szépen művelt szőlőket lehetett látni, a Sibrik-dombon, a Várkertben, a Fekete-hegyen és a település körüli dombokon is. A filoxéra Visegrádot sem kímélte, de a hagyomány nem tűnt el nyomtalanul”- magyarázta Anda Bálint, aki fiával, Anda Richárddal igyekeznek újra megkapaszkodni a visegrádi dombokon, hogy első generációs borászatként bemutassák a térség értékeit.

„A visegrádi szőlőtermesztő vidéknek már a római kor óta dokumentált nyomai vannak. Végig a középkorban szőlőtermesztést folytattak, majd jött a filoxéra, s vele eltűnt a szőlő. Mi is szeretnénk idén eltelepíteni az első oltványokat, visszavinni azokra a termőterületekre a szőlőt, ahol évszázadokon át virágzott”- fogalmazta meg terveiket Anda Bálint.

Az Anda Pincészet tulajdonosa egy 1800-as évek végi adatot hozott elő, akkor a település mezőgazdasági területe 217 hektár volt, ami azért is figyelemre méltó, mert a Visegrád be lett szorítva a hegyek és a Duna közé.

Alig van művelhető termőtalaj, csak a domboldalakon. Ebből a 217 hektáros területből 147 hektár volt a szőlő. Ha most ránézünk a visegrádi látképre, a várra, a Salamon-toronyra, akkor ott a régi képen mindenhol gyönyörűen művelt szőlők voltak. Pezsgő szőlészeti-borászati élet zajlott Visegrádon. „Küldetésünknek tekintjük, hogy ezt újra felelevenítsük. A könnyebb részével kezdtük, először az üzemet építettük meg, és elkezdtünk olyan külső területektől vásárolni szőlőt, amelyek hasonló adottságokkal rendelkeznek, mint Visegrád. Először megtanuljuk elkészíteni a borokat, és amikor az idén eltelepített szőlőink termőre fordulnak, addigra már legalább tudjuk, hogy mit akarunk csinálni”- fejtegette a szakember.


Visegrádon hatalmas pincerendszert találunk, történelmi pincesort, az utolsó pillanatban vagyunk ezeknek az értékeknek a megmentésében. Nem véletlen, hogy a feldolgozójukat is a telepítésen építettek meg. Már második évjáratuk a 2022-es, jó eredményeket könyvelhetnek el, egyik büszkeségük az a fehér cuvée, ami a Berlini Wine Trophy-n aranyérmet nyert. Rajnai rizling, Olasz rizling, egy pici Irsai Olivér, és egy tényleg leheletnyi Sauvignon blanc van benne.

Visegrád beszorult a Duna és két hegy közé, a Dunakanyarnak kilépő pontja.

Kicsit rajnai hangulatú, ahhoz hasonló klimatikus viszonyokkal terület, de a fagyveszély kevésbé jelenik meg. A lehetőséget az Olasz rizlingben, a Rajnai rizling, a Sauvignon blancban és a Sárga muskotályban látják. A római erőd feltárása során a botanikai vizsgálatok alapján bebizonyították, hogy az ott élő legionáriusok, az Apiána nevű, fehér, muskotályos jellegű szőlőfajtát termelték, ami az egész Római Birodalomban elterjedt volt. Leginkább a Sárga muskotályhoz lehet hasonlítani.

Több más hazai borvároshoz – Eger, Pécs, Szekszárd vagy éppen Budafok – hasonlóan Szentendrét a föld alatt máig behálózzák a XVIII-XIX. században épített borospincék. A XVII. században a Szamárhegyen lépten-nyomon szőlőkkel lehetett találkozni. Az írások szerint szentendreiek gróf Zichy Péter, a terület földesura részére évi 200 budai mérő bort szolgáltattak be. A borkultúrának itt is a filoxéra járvány vetett véget, ami a szőlők teljes pusztulásához vezetett. Bár tettek rá kísérletet, de nem sikerült újra betelepíteni szőlővel a járvány sújtotta régiót.

A második aranykor 1966-ban kezdődött, amikor a Mathiász TSZ 32,8 hektáron telepített szőlőt, ez azonban nem hozott átütő sikert.

A Kőhegybor Kft. boroscimkéi megállásra késztetnek. Egytől egyig művészi alkotások. Hidegkúti Gergely borásszal beszélgetve kiderül, a 2014-ben alapított pince nem ismeretlen a fogyasztók előtt, vannak már Múmia-függők, Ister-rajongók, Vulkán-mániások, Hamvas-fetisiszták.

Az alapító-tulajdonos elmondta, az első évek a szőlőről szóltak – Üröm és Szentendre határában 4,6 hektárt művelnek –, palackjaikkal csak 2018-ban jelentek meg a fogyasztók asztalán. Boraikkal igyekeznek megidézni a régi – elsősorban a rác hagyományokon alapuló – stílust, mindezt korszerű módszerekkel ötvözve. A reduktív és a hordós technológia egyaránt megjelenik a borászatukban. A megszokottól eltérően boraik nem fajtanéven, hanem a hagyományok sugallta különlegességet hangsúlyozva, márkanéven jelennek meg.

„Történetünk ott kezdődik, amikor a feleségem beiratott egy borkóstoló tanfolyamra. Annyira megtetszett, hogy egyre magasabb szintű kurzusokat jártam végig, majd jött a hazai borvidékekkel való ismerkedés, a borfesztiválok rendszeres résztvevőjévé váltunk”- kezdte a bemutatkozást Tóth János, a szentendrei Rustica Borműhely tulajdonosa.

Hamar kiderült, felesége Ágnes ösztönösen jól kóstol, s úgy döntött, ha már ő nem lesz a családban a Master Sommelier, akkor viszont megcsinálja a legjobb bort.

Erre a projektre adott magának 20 évet, beiratkozott borásznak, elvégezte a budafoki szakiskolát. „A pincészet 2020-ban megalakult, van még 17 évem egy 100 pontos bor megalkotására”- mosolyog a szakember.

Szívük csücske a Balaton-felvidék, a Somló, de találkoztak Hidegkúti Gergellyel a Kőhegybor Kft. borászával, aki épp akkor kezdett el borászkodni Szentendrén. Úgy gondolták, miért lennének a sokadik borászat a Balaton-felvidéken, ha Szentendrén lehetnek a másodikok. Hidegkúti Gergely ajánlott területet Pilisborosjenőn, 1,2 hektárral indultak el. A pince szeméttároló volt Szentendre belvárosában, amit helyreállítottak, ma 2,5 hektáron dolgoznak. Mindezt munka mellett teszik. Mára egyre több kóstolót tartanak, jönnek hozzájuk vendégek, kisebb és nagyobb csoportok, könnyen megtalálhatók a Belvárosban.


„A filoxéra előtti időszakban 3000-3500 lakosú volt Szentendre, nagysága a mostani belvárosra korlátozódott, a többi mezőgazdasági terület volt. Abban az időben virágzott Szentendrén a szőlészet és borászat, több száz holdon műveltek szőlőt. Hét templomot épített ez a kicsi falu, a szentendrei bornak nagy híre volt, a vörös aszú, ami Szentendréhez köthető, drágább volt, mint a tokaji aszú. Erre vannak írásos bizonyítékok”- idézte a régmúltat Tóth János hozzátéve, a város alatt több, mint tíz kilométernyi hosszú pincerendszer húzódott, a Duna-partról hajózták be a borokat, vitték Bécsbe, Lengyelországba, és dél felé is.

A 100 méter hosszú pincéjük a belvárosban talán az egyik legnagyobb Szentendrén, ennek eleje kóstolóhelyiségnek lett kialakítva.

Nem csak beavatják a vendéget a borkészítés rejtelmeibe de jó néhány tételt meg is kóstolhatnak. Ma a meglévő 2,5 hektár szőlő jelenti azt a lélektani határ, ami egy embert már eltartana, de egy családot még nem. Ha növekedni szeretnének, akkor meg kell hozni azt a nehéz döntést, hogy valamelyikük feláll a rendes állásából. „Idén ezt szeretnénk meglépni, valószínűleg ez Ági lesz”- jegyezte meg a szakember, ahhoz, hogy két embert eltartson, 5 hektárra lenne szükség. Ez elmúlt évjáratban körülbelül 9000 palack bor fog készülni ahhoz, hogy egy család ebből megéljen, a meglévő technológiájukkal, piacukkal, 18-20 ezer palackra lenne szükség. Boraik nyolcvan százaléka saját értékesítésben, a pincében, a kóstolók alkalmával fogy el. Akik meglátogatják a Rustica-t, 90 százalékban bort is visznek, emellett szombat délelőttönként jelen vannak a szentendrei piacon, valamint néhány étteremben találkozhatunk boraikkal.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu