Címke: Hortobágyi népviselet

„Nem kell ide meghívó, tudjuk, hogy lesz a behajtási ünnep, és jövünk” ̶ válaszolta a gulyás arra a kérdésemre, hogy hívásra érkeztek-e a közönségbe elvegyült, cifraszűrben pásztorbotra támaszkodó pásztorok. A hortobágyi Szent Dömötör-napi Behajtási Ünnep és Darufesztiválon jártunk október 24-én.

Amíg lesznek pásztorok, megmaradnak a sinkák is – vallják a Hortobágyon több emberöltő óta a juhászok arról a gulyások által használt és alakított szívós kutyafajtáról, amelynek „pedigréjét” nem papíron, hanem a fejükben őrzik a pusztában élők.

Éppúgy, mint évszázadokkal ezelőtt Mihály és Dömötör nap időszakában, behajtották a pásztorok a jószágot a pusztáról a téli szálláshelyük felé. Igaz, csak szimbolikusan a Behajtási Ünnep és hagyományápolás apropóján, hiszen még talál ennaivalót a ló, a marha és a juh is a határban.

Puszta, délibáb, pásztorok, ötös fogatban vágtázó paripák hátán állva ostorát pattogtató csikós. Legyintünk, mert már látjuk is magunk előtt a talán sosem volt Hortobágy német turistáknak évtizedekkel ezelőtt rajzolt illúzióját. Nos, valóban volt ilyen is a Hortobágy, ám napjaikban teljesen mást kínál és főként azoknak, akik nem csak a turistaáradat idején időznek e tájban.