Címke: Ős-Dráva Látogatóközpont

A gyermekeknek élmény, az időseknek időutazás ifjúságuk világába, a fiatalok és középkorúak számára gyakorlati hasznot is hozhat a régi háziállat­fajták tanulmányozása. A családi gazdaságban napjainkban reneszánsza van az őshonos háziállatfajták tartásának: az ősi fajták előnyei, a hagyományápolás és az agrártámogatási rendszer okán.

A legősibb juhfajtánk a racka fajta gyökerei i.e. 4. évezredig nyúlnak vissza. Az akkori Mezopotámia területén élő felfelé álló, egyenes szarvú gyapjas juh lehetett az elődje. A magyar racka juh létszáma az 1870-es években elérte a 4, 5 milliót, ám a kedvezőbb hús-, tej- és gyapjúhozamú fajták elterjedése miatt száz évvel később a kihalás szélére került a racka.

Mindössze néhány száz példány él belőle. Eredeti őshazájában, Németországban teljesen kipusztult. Kizárólag hazánkban maradt fenn a cikta, amely a 18. században a török úralom miatt néptelenné vált Dél-Dunántúlra betelepült svábokkal érkezett. Gyapja finomabb volt, mint a hazai fajtáké, elterjedésével honosodott meg a birka szó, hogy megkülönböztessék őket a magyar juhoktól.

Juhászok segítői, kereskedők málhás állatai, hegyekre és domboldalakra felfutó szőlős- és gyümölcsöskertek teherhordói, a gyerekek kedvencei. Ők a házi szamarak, amelyek az emberiség legősibb háziállatai közé tartoznak.

Nem régen még a kihalás szélén volt a magyar parlagi kecske, az egyetlen őshonos hazai kecskefajtánk, ám napjainkban egyre több gazdaságban jelennek meg ismét, és egyre több bemutatóhelyen találkozhatunk velük.