Back to top

Pamacsos fülű akrobaták

Hazánk rengetegeinek talán legközkedveltebb lakója a vörös mókus, mely gyakorta feltűnik parkokban, kertekben is. Kecses külsejüket, légtornászt meghazudtoló mozgásukat látva gyermekkorunk kedvenc dalai, meséi is eszünkbe jutnak. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy a mókus intelligenciája a patkányokéval vetekszik, a rágcsálók Einsteinjének is mondhatnánk.

Fotó: Molnár Péter
Hazánkban egyetlen mókusfaj, a vörös mókus él, de nevével ellentétben egyedei közt szép számmal előfordul sárgásbarna, szürkés bundájú, sőt némelyik már-már egészen feketének látszik. Selymes tapintású, puha prémjük miatt hajdanán vadászták is, és hosszú, finom szőrű farkuk is több egyed vesztét okozta, a belőle készült ecsettel szívesen dolgoztak a festők. Szerencsére azonban nálunk a ma már védett mókusokat sosem vadászták olyan mennyiségben, hogy állományuk jelentősen megfogyatkozott volna, sőt napjainkban újabb és újabb területeket hódítanak meg. Főként az Északi-középhegységben és a Dunántúlon élnek, de szinte mindenhol felbukkanhatnak az országban.

Mint az ernyő

Fotó: Jónás Katalin
A vörös mókus Írországtól Japánig előfordul, s a tőlünk nyugatabbra élő állomány főként a fenyveseket, míg a keletiek inkább a lombhullató erdőket népesítik be. Hazánkban különösen a vegyes állományú erdőket kedvelik, ahol a fafajok eltérő termésérésének köszönhetően folyamatosan jutnak táplálékhoz. Erdőgazdálkodásunkra jellemző szálaló vágás, az erdőfoltok, illetve a fás, cserjés sávok meghagyása, kialakítása mindinkább kedvez a mókusoknak. Ezek az állatok ugyanis a fákon ugyan akrobatikus ügyességgel mozognak, a földön felettébb esetlenek, s ott könnyen válhatnak ragadozók prédájává. A mókusok testfelépítése szinte teljes mértékben az ágak közötti mozgáshoz alkalmazkodott. A kifejlett állatok orrcsúcstól a farokvégig akár félméteresek is lehetnek, s ennek felét hosszú, dús szőrzetű farkuk teszi ki. Testtömegük viszont mindössze 20-50 dekagrammos. Mellső lábukon 4-4, a hátsókon 5-5 ujj található. Az ujjak mintegy 3 centiméter hosszú, tűhegyes karomban végződnek, ezekkel még a legvékonyabb ágakon is könnyűszerrel megkapaszkodnak. De még így is előfordulhat, hogy a mókus leesik az ágról: ilyenkor lompos farkuk segítségével ejtőernyősként érhetnek a földre, így nagy valószínűséggel a 6-8 méteres zuhanástól sem sérülnek. Az ágról ágra szökkenés közben pedig kormányként szolgál a dús farok.

Több fészek

A mókusok jellemzően nappal szerzik meg táplálékukat, építik fészkeiket. Egy állat általában több fészket is épít, tartózkodó, szülő- és alvófészek is létezik. A fészket odúba, nem ritkán vastag faágak villájába készíti, de ahol sok a nyest és a nyuszt, inkább az ágak végébe építkezik, ahová nem merészkedik a ragadozó. A zord téli napokon használt, általában 30 centiméter külső átmérőjű fészket igen gondosan alakítja ki, míg a tartózkodó fészek 15-16 centis. A hidegben teljesen összegömbölyödik, s lompos farkával betakaródzik, de nem alszik téli álmot. Gyakran felébred, s ilyenkor a nyár és ősz folyamán kialakított raktáraiból lakmározik. Amikor viszont hó fedi a tájat, nem mindig találják meg az általában a föld alá készített raktárat. De az is megtörténhet, hogy egyszerűen csak elfelejtik, merre ásták el az eleséget, vagy éppen más mókus fosztja ki az éléstárat. A fiatal egyedeknek kevesebb idejük van a téli éléskamrák kialakítására, feltöltésére, illetve tapasztalatlanok is, így sokszor legyengülhetnek a tél folyamán, és akár el is pusztulhatnak.

Magányos állat

Fotó: Andrési Pál
A mókusok télen párzanak, így 5-6 hetes vemhesség után már február és április között megszületnek a tavaszi fiatalok. Ezeknél az elléseknél 4-7 kölyök látja meg a napvilágot. Táplálékbőséges években egy második ellés is jellemző, de olyankor csak 2-4 utód születik. A kölykök szeme 4-5 hetes korukban nyílik ki, s általában 50 napos korukban már kijárnak a fészekből. Pár héten belül önállósulnak, s 4 hónaposan már szüleikhez hasonló szőrzetben pompáznak. Egyéves korukra ivarérettek, s melyek megérik a 2. életévüket, sokkal nagyobb eséllyel élnek tovább, olykor 7 évig is.

Bár a mókusok felettébb mozgékony állatok, ritkán hagyják el a 6-7 hektárnyi területüket. Egy-egy mókusterritórium nagysága annak függvényében változhat, hogy az állat milyen idős, illetve milyen nemű. De legalább ilyen fontos, hogy a populáció hierarchiájában hol helyezkedik el az egyed. A mókusok alapjában véve magányos állatok, a hím a nősténnyel csak párzás idején van együtt, ugyanakkor egy-egy terület mókuspopulációja bonyolult alá- és fölérendeltségben él. Az erőteljes hímek territóriumai jellemzően nem fedik egymást, míg a fiataloké és a nőstényeké gyakorta egymásba ér.

A mókus döntően az erdőben termő növények hajtásaival, rügyeivel, gyümölcseivel, magvaival táplálkozik, különösen a tölgy- és bükkmakkot, valamint a fenyőmagot eszi, de nem veti meg a madarak tojásait, fiókáit sem. Olykor-olykor gombát is fogyaszt.

Veszélyes rokon

Bár a természetközeli erdőgazdálkodásnak és a hathatós védelemnek köszönhetően vörösmókus-állományunk az elmúlt időszakban némileg növekedett, mégis kérdéses, hogy unokáink gyönyörködnek-e majd e bájos rágcsálókban az erdei túráik során. Kontinensünkre ugyanis az elmúlt évszázadokban több helyre betelepítették az amerikai szürke mókust. Ez pedig nemcsak jól alkalmazkodik a megváltozott környezethez, hanem emésztése is hatékonyabb, így több zsírt tud felhalmozni a télre, s nagyobb a túlélési esélye. Ennek, valamint a szürke mókusok által terjesztett vírusos megbetegedésnek tudható be, hogy mára Európa több pontjáról is eltűntek a vörös mókusok. A szürke mókus kedvencként tartását az EU-ban a közelmúltban betiltották, s állományapasztással is igyekeznek megóvni az őshonos mókusokat. A vörös mókus nálunk élő legközelebbi rokona az ürge.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2017/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Téli csodavilág - havazás az erdeinkben

Az elmúlt napok időjárásának eredménye, hogy az országban sok helyen, különösen a magasabban fekvő térségekben igazi téli mesevilág alakult ki. Az állami erdészetektől érdekezett csodás fotók talán jó kedvcsinálók egy hétvégi túrázáshoz. A meleg ruhát és a forró teát senki ne hagyja otthon!

Bambi a vadasparkban és a bábszínházban is

Igazán különleges esemény történt február elején a Budakeszi Vadasparkban: a Budapesti Bábszínház társulata a Bambi című előadása tiszteletére ellátogatott a Magyarországon őshonos és a Kárpát-medencébe betelepült állatokat bemutató vadasparkba, s örökbe fogadott egy fiatal őzsutát, „Borit”, hogy így is kifejezze odaadását az állatok iránt.

Csigás, neszes patások

Hazánk középhegységeinek ösvényeit járva némi szerencsével találkozhatunk a juhra emlékeztető muflonnal. Ahhoz azonban, hogy közelről megpillanthassuk őket, igencsak csöndben kell közlekednünk, ugyanis rendkívül éberek. Nem véletlenül mondja a népnyelv: a muflon neszes állat.

Miért mondjuk: „iszik, mint a gödény”?

A rózsás gödény mintegy másfél méteres testhosszával, hatalmas, jellegzetes csőrével lenyűgözi a madárbarátokat. Csőrét lényegében egy hatalmas halfogó eszköznek is tekinthetjük. Felső kávája kampós, míg az alsón egy terjedelmes, torokra is kiterjedő bőrzacskó található.

A világ legmagányosabb békája

Bolíviában él Rómeó, a Sehuencas-vízibéka (ejtsd: széjuenkássz), aki fajának utolsó élő példánya lehet. A tudósok versenyt futnak az idővel, hogy találhassanak neki egy nőstényt.

A tűlevelűeket károsító rovarok pusztítója

A búbos cinege talán a legszebb hazai cinegefaj, a verébnél kisebb, hossza 11,5 cm. Hátrafelé hajló hegyes bóbitája alapján könnyű felismerni. A tojó és a fiatalok búbja valamivel rövidebb, mint a hímé, de ezt általában csak akkor látni, ha a két madár egymás közelében van. Leggyakrabban hallatott nagyon jellemző hangja pergő „gürrr”.

„A fene egye meg!” - a farkasok helyzete a korábbi századokban

Nincs magyar ember akinek e „szelíd” káromkodás ne hagyta volna el az ajkát. A „fene” szót elsősorban a népi gyógyászatban, mint betegségelnevezést használták. Az viszont kevésbé ismert, hogy egészen a 1270-es évekig Magyarországon a „fene” alatt farkast értettek. A magyarságot, mint pásztorkodó, állattartó népet mindig erősen foglalkoztatta a farkas elleni védelem.

Városlakó vadállatok

Jóllehet, a városok elsősorban az emberek igényeit hivatottak kiszolgálni, azonban nem csupán számunkra biztosítanak ideális lakókörnyezetet. Míg nyugaton a vaddisznók borzolják a városlakók idegeit, a kecs­kemétieknek a nyestek okoznak álmatlan éjszakákat. Továbbá, amely fajtól leginkább ódzkodunk, annak egyedei szorulnak leginkább segítségünkre és toleranciánkra.

Hegyvidéki bagoly az Alföldön

Meglepő találkozásban volt része egy nagykörűi madarásznak a minap. Rimóczi Árpád egy uráli baglyot figyelt meg a Tisza-parti településen.

Lassul a fakitermelés az enyhe tél miatt

A heol.hu olvasói visszajelzések alapján nézett utána, hogyan lehet most tűzifához jutni Heves megyében. Egyes tapasztalatok alapján ugyanis akár három hetes várakozási idővel is számolni kell. Az EGERERDŐ Zrt. kérdésükre azt közölte, hogy a felnémeti tűzifaudvarban azonnal hozzá lehet jutni a tűzrevalóhoz. Az erdőről szállítóknak viszont valóban három hét a várakozás.