A Méhészet olvasása nélkül lehet, de nem érdemes méhészkedni
Előfizetek!
A Méhészet jogelődjét, az azonos nevű Méhészet című lapot Boczonádi Szabó Imre 1904-ben alapította. A II. világháború idején 1944-től, 1952-ig, tehát 8 éven át szünetelt a kiadása. A jogutódlás személyi megtestesítője nemzetközi hírű méhésztudósunk, néhai Örösi Pál Zoltán volt. A Tanár Úr hajdan főmunkatársa, majd az újraindítást követően 27 esztendőn át főszerkesztője volt a szaklapnak.
A Méhészet szerkesztése a szakma mindenkori helyzetéhez és az olvasók igényeihez idomult. Mintegy negyven éve a méhek és a méhészek kénytelenek együtt élni egy eleddig legyőzhetetlen élősködővel a varroa destructor nevű atkával. Más betegségekkel együtt jelentős szerepe van a méhegészségügy romlásában, amit a hazai méhsűrűség növekedése tovább tetézett. A vegyszeres védekezésnek ugyan még vezető szerepe van, de a mind érzékenyebb eljárásokkal kimutatott maradványanyagok miatt is, egyre többen a természetes anyagok, leginkább a szerves savak felé fordulnak. A lap a védekezés fejleményeiről, és más szakmai fogásokról, valamint a hazai és a nemzetközi mézpiaci értesülésekről, illetve a szép, de nehéz szakma üzleti hátteréről és lehetőségeiről is tudósítja olvasóit. Az utóbbi években sajnos kénytelenek vagyunk foglalkozni az egyre kifinomultabb módszereket alkalmazó nemzetközi mézhamisítással, ami a valódi, így a magyar mézek piacát rontja.
Európai Uniós tagságunk, 2004 óta az ágazat sajátosságaihoz igazodva a méhészkedésre külön országos támogatási forma, a Magyar Méhészeti Nemzeti Program érvényesül. Az MMNP időszerű tudnivalóiról és pályázati lehetőségeiről rendszeresen tájékozódhatnak az olvasók.
A Méhészetben megjelenik a mézet és más méhészeti termékeket felvásárló kereskedők tájékoztatása éppúgy, mint a méhészkedést megkönnyítő korszerű technológiák közreadása. A lap küldetése: a szaksajtó eszközeivel, hiteles ismeretek közreadásával segíteni olvasóit a tájékozódásban és szakmai műveltségük elmélyítésében.
