Ilyen szempontból a varroa atka ázsiai háziméhről (Apis cerena) átnyergelése az európai háziméhre (Apis mellifera) fatális hibának számít. Az ázsiai háziméh, mint természetes gazdaállata az atkának, sok ezer éve él együtt azzal. Hogyan teszi ezt? Először is tisztázzuk, hogy itt két teljesen különböző méhfajról van szó, következésképpen nem is keresztezhetők (mesterségesen sem). Az előző esetében ún. ko-evolúció (együttes fejlődés) eredményével állunk szemben. A két szervezet „megtanul” együttélni a másikkal, s így egyik sem pusztul el.
Atkakezelés nélkül
Érdekesség,Ha közelebbről szemügyre vesszük az ázsia háziméh sajátosságait, akkor szembeötlő, hogy az álca kisebb sejtméretben fejlődik, s ami lényeges, rövidebb fejlődési ciklussal. Ez kritikus az atka egyedfejlődése szempontjából, ezért kedveli a hosszabb fejlődésű herefiasításokat.
Érdekesség, hogy az amerikai kontinensen meghonosodott afrikai méhek szintén mindenféle atkakezelés nélkül élnek, s nagyjából ugyanezen stratégiával védekeznek. Lényeges szempont még, hogy a menedzselt kaptárak sem tűrik a zsúfolt elhelyezést, ami az eltájolás fontos sarokpontja. Ez lényeges az atkafertőzés szempontjából, de lerontja a méhészkedés hatékonyságát, többször a helyhiány korlátozza a méhészetek nagyságát. Azért ne irigyeljük az ily módon fertőzött vidékek méhészeit, mert nem véletlenül hívják ezeket gyilkos méheknek, az agresszív magatartásuk miatt. (A legagresszívebb háziméhcsaládunk nyomába sem léphet ezeknek, pedig azok is kellemetlenek tudnak lenni.)
Ez két kérdést vet fel: miért nem szaporítjuk ezeket a „túlélő” rajokat? A másik pedig: mindez bizonyítéka annak, hogy a háziméh igenis genetikailag reagál az atka szelekciós nyomására.
Az első GMO-méh
Az első felvetés korlátait az anyapárzás sajátosságaiban kell keresni, ami nem teszi lehetővé a rezisztens vonalak genetikai megőrzését természetes körülmények között. Az ily módon kialakult atka elleni rezisztencia nem domináns, ami a felhígulás, s később az esetleges eltűnés irányába hat. (Erről bővebben később.) Ugyanígy lehetnek (biztos vannak is) rezisztens méhcsaládok a saját méhészetünkben is, csak nem ismerjük fel őket, hiszen minden családot ugyanúgy kezelünk, mintha nem lenne rezisztens. Ez abszolút a kiválasztódás ellen hat, vagyis mi, méhészek ellene dolgozunk nemcsak a méheknek, de az anyatermészetnek is! Miért? Azért, mert „önző” módon nem akarjuk, hogy a méhállományunk 95 százaléka elpusztuljon.
A kérdés másik felére az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium (USDA) megkísérelte a választ, amikor az orosz távol-keletről anyaméheket importált, ahol a legtovább élnek együtt a méhek az atkával, ráadásul eszköz híján, többnyire minden kezelés nélkül.
A felhígulás miatt a tiszta vonal fenntartása eléggé körülményes, vagyis egy-két szezon után újra be kell szerezni az „eredeti” vérvonalat. A háziméh adaptálódási, alkalmazkodási hajlama tehát arra mutat, hogy a genetikai manipulálásnak lenne reális alapja. Erőteljes kutatómunka indult be, hogy lerakják az ilyen genetikai beavatkozás tudományos alapjait. Christine Schulte a Düsseldorfi Egyetemen sikeresen elő is állította az első GMOméhet 2014-ben. Az ő érdeme egyelőre még nem a „szuperméh” előállítása volt, hanem a labortechnikai módszer kidolgozása, amely lehetővé teszi a beavatkozást a háziméh örökítő anyagaiba.
Ehhez azonban fel kellene térképezni a teljes háziméh genomot, hogy pontosan tudjuk, mely gén felelős mely tulajdonságért. Komplikálja a helyzetet, hogy egy-egy tulajdonság több gén együttes közreműködésén dől el, sőt az aktív gének mellett vannak ún. látens (rejtett, vagy inaktív) gének, melyeket komplikált szerves vegyületek aktiválnak, vagy változtatnak ismét inaktívvá. Némely gén sok generáción át rejtve marad, miután egyszer csak aktiválódik, s régi/ősi tulajdonságok törnek a felszínre (atavizmus). A gének sosem magukban, hanem kölcsönös és bonyolult egymásra hatásban működnek, ami a magja a környezethez való alkalmazkodásnak, különböző védekezési mechanizmusoknak. Ezeknek csak részleges megfejtése is óriási, csúcstechnológiával bíró, molekuláris labormunkát kíván, ami tetemes költséggel is jár.
Nem egyszerű feladat
Visszatérve a háziméhünkre, pl. az atka elleni higiénikus viselkedés, a fertőzött lárvák eltávolítása, a fejlett atkák megölése és egymásról való leszedése (mindez a kaptár sötétjében!), rendkívül komplex és koordinált viselkedésformát feltételez, amely genetikai alapjainak beazonosítása nem egyszerű feladat, hiszen valószínűleg a gének garmada felelős ezért a komplex aktivitásért. Ez nem jelenti, hogy teljességgel reménytelen vállalkozás lenne, hiszen más rovarokkal, pl. szúnyogokkal (malária, zika vírus, stb.) már értek el eredményt, sőt a hatást gyakorlatban is tesztelték. Itt laborban előállított GMO-szúnyogokat engedtek szabadon (ún. „sustained release”), hogy a természetes populációval kereszteződve idővel a fertőző szúnyogok részarányát elfogadható szintre hozzák. Ez nem azonos a „steril hím” módszerével, mikor azok szabadon bocsátásával akadályozzák a kártevő szaporodását. Itt a hímek sterilek ugyan, de nem GMO-k.
Ez következett be természetes úton az afrikai méhekkel, hogy néhány anya kiszabadulása megfertőzte egy egész kontinens méhállományát. Az afrikai domináns gén nem mutat semmi hígulást, még hetven év után sem. Ezért az a módszer meglehetően kockázatos, mert nem lehet visszacsinálni, ha a szellem kiszabadul a palackból. Sosem lehet tudni, hogy milyen előnytelen, vagy egyenesen káros mellékhatásai lesznek az ilyen manipulációnak, főleg olyan széles és nagy különbségekkel bíró körülmények között jelen lévő rovar, mint a háziméh esetében.
Nem kérünk belőle
Ha a nem hivatalos hírek igazak, akkor a Monsanto ugyan könnyebben elérherhető célpontot választott, de etikailag, ha lehet, még ingoványosabb területre tévedt. Neonicotinioidellenálló méhek előállításán kísérletezik! Ennek is van reális alapja, mert több kártevő már magától ellenállóvá vált, mint pl. ágyi poloska, krumplibogár, bizonyos levéltetvek, stb. Micsoda égbekiáltó ötlet, mikor nyilvánvaló, hogy a neonicok mérgezik a környezetet, így bennünket is, s akkor ellenálló méheket akarnak. Képzeljük el, mi lett volna, ha a DDT betiltása helyett olyan ragadozó madarakat akartunk volna kikeresztezni, amelyeknek vastagabb a tojáshéja!? Vagy a gyakran megszólaló tűzriasztó esetében nem a mérgező füstgázok forrását számolnánk fel, hanem a tűzriasztó érzékenységét kezdenénk manipulálni!?
Egy biztos, hogy a vegyipari és nagyüzemi agrárlobbi mindenre képes, hogy megvédje milliárdos profitját, mindegy mekkora árat fizet érte az emberiség. Nagyon is igaz, hogy a GMO is a kockázat és a haszon mérlegelésének a kérdése, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy kinél jelenik meg a haszon (több milliárd dollár formájában) és kinél a kockázat. Amíg a profit ily könnyen félresöpri az össztársadalmi felelősség, józan etikai megfontolás érvényesülését, jobb ha ezek a biotechnikai módszerek és kreálmányaik a laboratóriumok falai között maradnak. Ez vonatkozik a GMO háziméhre is, legalábbis én személy szerint nem kérek a neonic-ellenálló háziméhből.
