A búza betakarításánál gabona vágóasztalt, a kukorica betakarításánál pedig soros kukorica csőtörőt használnak. A kampányidőszakok időtartama is eltérő. Nyáron a kalászosok betakarítását – elfogadható veszteségszintek mellett – optimálisan egy hónapon belül el kell végezni. Ehhez valamennyi hadra fogható kombájnra szükség van. A kukorica betakarítására ősszel kéthónapos kampány áll rendelkezésre és ilyenkor a kombájnoknak a fele is elvégezheti ezt a munkát, mert egyrészt nagyobb területteljesítménnyel – akár éjjel is dolgozhatnak, másrészt a lábon álló kukorica veszteségei sokkal kisebbek, mint a kalászosoké, harmadrészt a kukoricát rendszerint szárítani kell, ezért a betakarítási teljesítményeket a szárító teljesítményéhez kell igazítani.
A kombájnokat több funkcióra, köztük kukorica betakarítására is tervezik. A hazánkban forgalmazott arató-cséplőgépekben megtalálhatók azok a beállítások (cséplő-, magleválasztó, magtisztító, stb. szerkezeteknél), amelyekkel a kombájn jó hatásfokkal és alacsony veszteség mellett morzsolja le a kukoricacsöveket. A kukoricacsövek leválasztása a szárról és azok eljuttatása a kombájn cséplő (morzsoló) szerkezetébe, a kukorica csőtörő adapter feladata, melyek a kombájnok teljesítményéhez igazodva különböző munkaszélességgel (sorszámmal) készülnek. A hazai 75,0/76,2 cm kukorica sortávolságokat alapul véve 2; 3; 4; 5; 6; 8; 12 soros adapterekkel lehet találkozni. Léteznek, de ritkábban alkalmazzák, a 7; 9 és 10 soros adaptereket. A tengerentúlon Észak-, és Dél-Amerikában előforduló 50 cm sortávolságú kukoricák betakarítására 16; 18 és 24 soros adaptereket is gyártanak. (Ilyenek a Linamar Hungary kínálatában is szerepelnek). A rendkívül széles kínálatból valamennyi kombájntípushoz megfelelő adapter választható, amelyet a kombájn motorteljesítményének és cséplési teljesítőképességének függvényében kell megválasztani. A csőtörő adapter egy sorára vetítve 35-40 LE motorteljesítmény szükséges az üzemeltetéséhez. Ez azonban a terméshozamoktól és terepadottságoktól is függ. Amennyiben választási lehetőségünk van, a nagyobb sorszámú adaptert célszerű választani, így alacsonyabb betakarítási sebességgel dolgozva ugyanakkora teljesítményt lehet elérni, kisebb veszteség mellett. A széles mezőgazdasági gyakorlat Magyarországon a 4; 5; 6 és 8 soros illetve ritkábban a 12 soros csőtörő adaptereket alkalmazza.
A hazai csőtörő-választék jelentősnek mondható. A legtöbb kombájnmárka ugyanis rendelkezik saját csőtörő adapterrel. Több magyar (Linamar, Optigép) és külföldi gyártó (Olimac, Drago, Grecav, Fantini, Cressoni, Biso, Geringhoff, Kemper stb.) termékei is jelen vannak a hazai piacon. Mintegy 12 adaptergyártó, csaknem 160 csőtörője közül választhatnak a magyar gazdák. A kukorica csőtörő adapterek legnagyobb részét univerzális kialakítással tervezik és gyártják, hogy a legtöbb – kategóriájának megfelelő – aratócséplőgéphez csatlakoztatható legyen. Ezt cserélhető kapcsolókerettel oldják meg, amellyel az adapter az arató-cséplőgép ferdefelhordójához kapcsolható. A hajtásátvitelhez napjainkban főleg kardántengelyeket alkalmaznak, így annak elsősorban a mérete változhat az egyes kombájnok esetén. Az adapter választásnál az első fontos lépés az illeszthetőség tisztázása. A kukorica csőtörő adapterek felépítése nagyon hasonló. Merev- vagy összecsukható vázszerkezettel soronkénti törőegységgel és kúpos sorelválasztókkal, valamint középre hordó gyűjtőcsigával készülnek. Az adapterek többségét szárzúzóval is felszerelik. Fontos része a csőtörőknek a hajtáslánc, amely meghajtja a soronkénti törőegységeket és a szárzúzókat. Többféle kiegészítő berendezés is választható hozzájuk (aktív szélső sorelválasztó oldalmagasítók, napraforgó betét, kukorica csonktaposó, csúszótalpak, különböző talajkövetők, sorvezető automatika stb.) amelyekkel növelhető a betakarítási teljesítmény és csökkenthetők a betakarítási veszteségek.
Az adapterek lelke a törőegység, amely szemben forgó törőhengerekből, az állítható távolságú törőlécekből, behúzó fülesláncokból, valamint azok hajtásrendszeréből és biztonsági kapcsolóiból épül fel. Az egész törőegység a kúpos szárterelők burkolata alatt helyezkedik el. A szárterelők vezetik be az álló kukoricaszárat a behúzó láncokhoz, amelyek hátrafelé szállítják és megtámasztják azokat. A szárakat a törőhengerek függőlegesen húzzák át a törőlécek között és az így leválasztott kukoricacsövek az összehordó csigára kerülnek. Szárzúzós változatoknál a visszamaradt kukoricaszárat lengőkéses szárzúzók aprítják és terítik szét. Egyes típusoknál a törőhengerek az áthúzás alatt aprítják fel a szárat. A törőhengerek a jobb behúzó hatás végett kúpos csigában kezdődnek és bordázott, enyhén kúpos hengerben végződnek. Sokféle kialakításúak lehetnek (öntvény, rácsavarozható bordák, stb.). A törőhengerek és törőlécek hossza határozza meg a betakarítási munkasebességet. A megtett úttal arányosan a hengereknek át kell húzni az összes szárat még a 3 méteres magasságúakat is. Általában a csőtörő hengerek geometriáját 8-13 km/h munkasebességhez alakítják ki. A rövidebb törőhengerrel készült adaptereknél nagyobb átmérőket alkalmaznak az áthúzási sebesség növeléséhez. A kisebb átmérőjű csőtörő hengerek hosszabb kialakításúak, amely a munkasebesség és csőveszteség szempontjából általában kedvezőbbek. A törőegységeken belül a törőlécek feladata a kukoricacsövek leválasztása. A lécek közötti távolság a legtöbb típusnál központilag állítható (legtöbbször a vezetőfülkéből), de ismertek automatikusan beálló törőléc kialakítások is. A távolságot a kukoricaszár átmérője és a csövek mérete határozza meg.
A behúzó láncok füleinek osztása a jobb és baloldali ágban eltérő (közölő) általában párhuzamosan futnak, de egyes típusoknál a két ág közötti távolság növekszik a szártömeg jobb kezelhetősége érdekében. A behúzóláncok általában műanyag síneken csúsznak, amely csökkenti a kopásukat. A törőhengerek az egyik vagy mindkét végükön, a láncok pedig mindkét végükön csapágyazottak és legtöbbször egy közös hajtóműről kapják hajtásukat. A törőegységnél elvárható, hogy minél tisztábban dolgozzon, azaz a kombájn cséplőszerkezetét ne terhelje feleslegesen szár és levélmaradványokkal.
A letört csövek továbbítása a kombájn ferdefelhordójára a középre hordó csigának a feladata. A jobbos és balos bekezdésű csigák középen vezérelt bedobó újakkal rendelkeznek. Az egyes típusoknál a csiga átmérője és a csigalevél menetemelkedése lehet eltérő. A kisebb menetemelkedés, a nagyobb átmérő a csövek befogadásának és középre hordásának a teljesítményét növeli meg.
A csőtörők veszteségére kihat az adapter (beleértve a szárterelő kúpok és a törőegységek) dőlésszöge is. Minél laposabb (17-18 fokos) a dőlésszög, annál kisebb veszteséggel dolgozik az adapter, ugyanis a letört csövek csak elvétve kerülnek előrefelé a talajra. Az alacsonyabb dőlésszögű adapterrel a dőlt és elfekvő kukoricaszálak is jobban betakaríthatók. Ma már fontos része a kukorica csőtörő adaptereknek a szárzúzó berendezés, amely a szem betakarításával egy menetben a szárat is felaprítja és szétteríti, megkönnyítve annak a talajba dolgozását és megtakarítva a külön menetben végzett szárzúzást. A szárzúzó alkalmazásával azonban figyelembe kell venni, hogy általában 15-25 százalékkal nagyobb teljesítményt igényel az adapter kombájntól.
Az adapter működő részeit védeni kell a túlterheléstől és a váratlan meghibásodásoktól. Ezért rendkívül fontosak a – súrlód ó tárcsás, rugós-csapos megoldású – hajtásrendszerbe beépített biztonsági tengelykapcsolók, melyeknek a törőegységeket és a gyűjtőcsigát kell a túlterhelésektől megvédeni. A szárzúzó berendezés hajtásába pedig oldható tengelykapcsolót indokolt beépíteni, amely lehetővé teszi a szárzúzó egységnek a kikapcsolását. A kukorica csőtörő adaptereknél tendencia a tömegük és az energiaigényük csökkentése. Ezért könnyű szerkezetes konstrukciókat, műanyag sorterelőket és kis veszteséggel dolgozó hajtásokat alkalmaznak. A csőtörő adapter oldalfal-magasítója például csökkenti a letört csövek kiperdülését, az aktív sorelválasztó és szélső sorok pontosabb tereléséhez járul hozzá. A sorvezető automatika segíti a pontos sorontartást és a letört kukoricacsövek oldalirányú kiperdülését. A talajfelszín követő automatika (AutoContur) az adapter talajfelszín feletti magasságát és a törési hosszat is állandó értéken tartja, amely a kombájndapter kiemelő hidraulikus rendszerével összehangoltan dolgozik. A csonktaposó csúszó talpak a visszamaradt kukoricatarlón a kombájn keréknyomában eldöntik a kukoricaszárcsonkokat, ezáltal csökkentik a gumiabroncsok meghibásodásának veszélyét.
A kukorica csőtörő adapterek kiválasztásával fontos szempont a karbantartási igényesség. A napi zsírzás már a múlté. A hajtómű kialakítások és a csapágyazások általában olyan kialakításúak, amelyek egy szezonban nem, vagy csak nagyon ritkán igényelnek gondozást. A kombájn márkákhoz használható gyári adaptereknél pedig a kombájn belső diagnosztikai rendszerén keresztül a kukorica csőtörő is folyamatos ellenőrzés alatt áll.
Dr. Hajdú József
