A probléma egyik lehetséges megoldásához a kutatók két, Chiléből és Bolíviából származó vad burgonyát (Solanum berthaultii és S. etuberosum) kezdtek vizsgálni. Korábbi kutatásaik eredményeiből kiderült, hogy a vad típusú burgonyák két, egymástól teljesen eltérő kártevőnek, a burgonyabogárnak és a zöld őszibarack levéltetűnek is ellenállnak.
A kutatócsoport vad típusú burgonyából származó csíraplazmát egy termesztett változattal kereszteztek és a harmadik generációs utódokból kiválasztották a 15 legjobban teljesítő növényt. Ezután, az utódvonalakat (tenyészklónok) drótférgekkel fertőzött területeken ültették el. A rágás okozta károk összehasonlítására a területen a drótférgek irtására általánosan használt inszekticiddel kezelt és nem kezelt Russet Burbank burgonyákat is ültettek.
Ahogy a kutatók várták, a rezisztens klónok éppen olyan jól, sőt néha még jobban éppen maradtak, mint az inszekticiddel kezelt Russet Burbank burgonyák. A drótférgek elleni rezisztencia mibenlétét eddig még nem határozták meg, de feltételezik, hogy ez a glikoalkaloidoknak köszönhető. Ezek a burgonyagumóban természetes körülmények között jelenlévő vegyületek ismert rovarriasztók.
Forrás: www.ars.usda.gov


