Az elmúlt öt év során szerteágazó, de összehangolt fejlesztésekbe fogott a Kisalföldi Zrt. A náluk szent állatnak számító tehén köré csoportosítva a munkálatokat arra törekedtek, hogy az egymással szervesen összefüggő tevékenységeket a korábbinál magasabb színvonalon hozzák összhangba, és ennek érdekében kidolgozták a maguk 2007-től 2015-ig követendő stratégiáját. Abból indultak ki, hogy ebben az időszakban növekszik az élelmiszerek kereslete, ugyanakkor az EMVA programjai lehetővé teszik, hogy felzárkózzanak a fejlett világban már elterjedt technológiák terén. Mindehhez szükséges, hogy a földhasználat feltételei hosszú távon is biztonságosak legyenek, a földbérlet lehetősége távlatosan megmaradjon. Ez ugyanis a Kisalföldi Zrt.-nél is mindennek az elő- és alapfeltétele, s ők most 3600 hektáron gazdálkodnak, amit az államtól bérelnek. Stratégiájukban azzal számoltak, hogy 2013 után a versenyfeltételek és a támogatáspolitika alapvetően nem változik. A mindennapi életben pedig elengedhetetlenül szükséges dolog egy ilyen stratégia valóra váltásához, hogy hozzájussanak a tervek finanszírozásának forrásaihoz.
Nézzük, mi minden valósult meg az elképzelésekből! Ha röviden akarunk válaszolni, akkor kijelenthetjük, hogy minden, mégpedig teljes körűen. Gond azért akad, de erről a bizonytalanságok sorolásánál szólunk majd.
Amikor 2007-ben az EMVApályázat keretében a megújulásra vállalkoztak, állattenyésztésük hosszú távú fejlesztését tűzték ki célul. A mennyiségi növekedés mellett nagy hangsúlyt helyeztek az eredményesség javítására, a környezet minél fokozottabb védelmére. Megteremtették a gazdaság takarmánybázisát, Miklósmajorban mélyalmos technológiájú ellető istállót építettek. Az üszőknek növekvő almos istállót készítettek, ami a biogáz termelésének alapanyagát is szolgáltatja. A tehenek 80 százaléka pihenőboxba került, az istállókat betonpadozattal látták el, az állatok kényelmét gumimatracok szolgálják. Amióta végrehajtották ezeket a fejlesztéseket, a Kisalföldi Zrt.-ben előállított tej szomatikus sejtszáma következetesen 250 ezer alatt marad. A szalma helyett, amiből 8 kilogramm kellene, elég 1 kiló fűrészpor is, üzemi szinten egyedül ez napi 100 ezer forint megtakarítást hoz. A 40 állásos körforgó fejőházban a szarvasmarhák egyedi azonosítása folytán mindent pontosan követhetnek, s ha valamelyiknél a napi tejtermelés 30 százalékkal csökken, annál azonnal kötelező az állatorvosi vizsgálat. A jószágokat aktivitásmérőkkel szerelték fel, amiknek az eredményeiből szintén következtetni tud a szakember a tehenek egészségi állapotára.
Elkészült egy kétszer 14 ezer literes tejtartály, amiben pillanatok alatt 4 fokra hűthető a frissen kifejt tej. Újdonságnak számít a Miklósmajorban és Nagyszentjánoson megépített, egyenként 500 kilowattos biogáz üzemek létrehozása. A 95– 97 százalékos kihasználtsággal működtetett üzemekben teljesen automatizált a biogáz előállítása az almos és a hígtrágyából. A gázból elektromos áramot termelnek, ami 200 millió forintos árbevétellel gazdagítja az ágazatot, a keletkező hulladékhőt pedig minden egyéb felvetődő feladat megoldásánál hasznosítani tudják. Nagyon fontos, és a vezérigazgató erre külön is felhívta a figyelmet, hogy a biogáz gyártása során keletkező metán-kibocsátás az egyhuszadára mérséklődött (tudnunk kell, hogy a metán a szén-dioxidnál mintegy 20–21-szer erősebb üvegházhatású gáz). A megmaradó kierjedt, de tápanyagot még tartalmazó trágyát közvetlenül a talajra vagy a talajba juttatják ki. Ezzel a kör bezárul, s a gazdaságon belül olyan összhang jön létre, amiben nemcsak hogy semmilyen anyag nem vész kárba, hanem harmonikusan együtt tudnak élni a természettel, a környezettel.
Miközben 2007 körül nagyon sokan az állattenyésztés felszámolásán ügyködtek országszerte, Nagyszentjánoson ennek ellenkezőjére jutottak: fejlesztésbe fogtak. Az előremenekülést választották, a mindenáron való korszerűsítést, amihez hajlandóak voltak külső forrásokat bevonni. Természetesen náluk is volt gond a szarvasmarha- tartás körül, de hosszú távra gondolkodva hoztak döntéseket. Tanulmányutakat tettek Nyugat-Európába, amikből azt a konklúziót vonták le, hogy a tejtermelés sikeressége csak a náluk meglévőnél fejlettebb technológiával érhető el. Mivel az EMVA lehetőséget kínált a felzárkózásra, erre pályáztak; ma úgy mondják, ez adott nekik hátszelet a döntéseik végrehajtásához. Ma már komplett és teljes körű a Kisalföldi Zrt. gazdálkodása, csupán egy gondot említett meg a vezérigazgató, de azt elég hangsúlyozottan, nevezetesen: ők jelenleg 3600 hektáron gazdálkodnak, ezt a területet az államtól bérelik. A gazdálkodás biztonságához hozzátartozik, hogy hosszú távra is megmaradjon ez a lehetőségük – csakhogy a napi politikai fejlemények nem sok jóval biztatják őket. Azt is szeretnék tudni, hogy mire számíthatnak 2013 után, s hogy a változó feltételek nem fogják őket hátrányosan érinteni.
Az átadó ünnepségen Szajkó Lóránt értékelte, hogy hová jutottak az elmúlt öt év során. A Kisalföldi Zrt.-nél megvalósult egy olyan integrált állattenyésztési vállalkozás, ami a világon ma uralkodó technológiákat alkalmazza. Ennek eredményeként olcsó, egészséges és biztonságos, ugyanakkor kiváló minőségű tömegterméket, azaz tejet állítanak elő, napi 50 ezer litert. Mindezt teszik úgy, hogy a környezetvédelmi elvárásoknak jól megfelelnek, a gazdálkodásuk energiahatékonysága kiemelkedő, a környezetet terhelő hatásukat alapvetően csökkentették. Az öntözéses intenzív növénytermesztésre alapozva határozottan diverzifikálttá vált a tevékenységük szerkezete, mert vetőmag előállításával, biotermesztéssel, kereskedelemmel és szolgáltatással egyaránt foglalkoznak. Kulcsfontosságú, hogy a vállalat működési szerkezete korszerűvé vált, aminek az irányításáról nagyon felkészült vezetői gárda gondoskodik.
Még néhány adat az eddig megvalósított fejlesztésekről. A Kisalföldi Zrt.-ben a biogázerőművek összteljesítménye 1025 kilowatt. Megépült 51 ezer köbméter trágyatároló, 7 ezer négyzetméter új istálló, pihenőboxot alakítottak ki 15 500 négyzetméteren. Elkészült 1796 méter nyomócső, 342 méter trágyacsatorna és 7857 négyzetméter útfelület is. Érdemes összehasonlítani, hogy 1997-es megalakulásuktól, majd az EMVA program kezdetétől hová jutottak 2011- re. Az általuk művelt terület előbb 2500 volt, ami napjainkra 3600 hektárra nőtt. A tejelő tehénállomány 1200 darabról indult, jelenleg 2227-nél tartanak. Az értékesített tej 1997-ben 7,1 millió kilogramm volt, most meghaladják a 18 millió kilogrammot. A dolgozói létszám mindeközben 140-ről 160 főre változott. Az induláskori árbevétel 491 millió forint volt, 2011-ben 2,5 milliárd forintot várnak. A nehézségek ellenére végig eredményesek tudtak maradni, 2010-ben összesen 220 millió forint adót és járulékot fizettek a költségvetésnek.
A Kisalföldi Zrt. vezetői 1997-ben bátor, mondhatni merész döntést hoztak, de a fejlesztések azóta őket igazolták. Ez különösen akkor látszik figyelemreméltónak, ha észben tartjuk, hogy 2008-ban kitört a gazdasági és pénzügyi világválság, 2009-ben minden idők legrosszabb helyzetébe került Magyarországon a tejágazat, majd 2010-ben ár- és a belvíz sújtotta őket is. Ezek után már nem jöhet olyan rossz, ami kifoghat rajtuk – feltéve, hogy a gazdálkodásuk alapját jelentő földbérlet számukra is kedvezően alakul az elkövetkező időszakban.
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter gratulált a helybélieknek a bátorságukhoz. Kijelentette, hogy az eseményt zárórendezvénynek nevezték, de ez sokkal fontosabb annál, mert valami újnak a megnyitóját, a kezdetét jelenti. Munkát, bevételt és megélhetést hozott a Kisalföldiek elhatározása, s ezekből várhatóan újabb fejlesztések következnek. A sikerekhez meg kell ragadni az európai uniós és a hazai forrásokat is. A kormány célja, hogy kiszámítható modellt állítson fel, mégpedig hosszú évtizedekre. Ebbe a gondolatkörbe jól illeszkedik a Kisalföldi Zrt. fejlesztése is. Követésre méltó a példájuk, mert új forrásokat (bioenergia) tártak fel, és minőségi terméket állítanak elő. A 2,5 milliárd forintos beruházás előnyei közé tartozik, hogy általa nőtt az állatlétszám és a tejtermelés is, és javult a vállalat jövedelmezősége. Új jövedelemforrásként jelent meg a biogáz, ami ráadásul nem egyszerűen energia, hanem környezetbarát termék is. A Vidékfejlesztési Minisztérium a maga eszközeivel (forgóeszközhitel, Agrár- Széchenyi-kártya) kíván hozzájárulni a nagyszentjánosiakhoz hasonló fejlesztésekhez.
