A Georgikon Kar Kertészeti Tanszéke hagyományos őszi szőlőfajta-bemutatóján az érdeklődők összehasonlíthatták a Keszthelyen, egészen pontosan a cserszegtomaji kísérleti telepen nemesített szőlőfajtákat és a belőlük készült borokat a jól bevált világfajtákkal. Az 1960-ban nemesített Cserszegi fűszeresből készült bor egy 1997-ben rendezett londoni borversenyen ért el átütő sikert, a neszmélyi Hilltop pincészet jóvoltából. Ott, mint „kimondhatatlan nevű” borfajta keltette föl a borbírák érdeklődését.
Tizenöt évvel később a Cserszegi fűszeres 1970-ben nemesített „gyermeke”, az 1994 óta államilag elismert Nektár legalább ekkora sikert aratott: a Béla Borászat Kunsági Borvidékhez tartozó Imre- hegyen termelt 2009-es kései szüretelésű Nektár bora az idén aranyéremmel tért haza a brüsszeli International Wine Contest borversenyről, míg egy másik külföldi borversenyen kategóriájában a legmagasabb díjat, a Championt hozta el. Ez az elismerés, illetve a minden évjáratban megismétlődő kedvező tapasztalat szinte kiköveteli azt, hogy többet foglalkozzunk ezzel a fajtával, mondta Kocsis László tanszékvezető, a szőlőnemesítő munka irányítója. Minden borvidéknek meg kell találnia a maga vezető fajtáját, és bár a Cserszegi fűszeres az Alföldön terjedt el jobban, a muskotályos, illatos fehér bort adó szőlőfajtáknak, így a Nektárnak mindenképpen helye van a Zalai borvidéken is.
Különleges minőséget ad
Sokéves kísérletek tapasztalatai szerint a Nektár számára az ideális szüreti időpont az év 245. napja, azaz szeptember 2., amikor átlagosan 18- 20 mustfokkal és 77 g/l savtartalommal szedhető. Tőkéje jól terhelhető, hektáronként 10-11 tonnát terem, kevesebbet, mint a Cserszegi fűszeres. Kísérletek szerint a fürtritkítás nem ad jobb minőséget. Későn fakad, szálvesszős metszést igényel, mert a veszszők alsó két rügye kevés termést hoz. Közepes növekedésű, kis lombú fajta, így levelezni nem célszerű, mert forró, aszályos nyarakon megégnek a fürtök, elégnek a savak. Peronoszpóra- és lisztharmat-ellenállósága közepes, szürkerothadással szemben kiemelkedően ellenálló. Aranysárga fürtjei korán színeződnek. Az évjáratok többségében egy hónapig is a tőkén tartható, töppedésre hajlamos. Családfájában több muskotály található, ezért íze kifejezetten aromás. A töppedt szemekből különleges minőségű, hungarikum bor készíthető, félliteres karcsú palackba töltve.
Ígéretes fajták
A szőlőfajta-bemutatón több más, igazán kiváló keszthelyi nemesítésű szőlőfajtával is meg ismerkedhettek a látogatók.
A Pelso fajtát könnyű fölismerni; a fő- és a mellékfürt szinte azonos méretű. Peronoszpórára nem érzékeny. Léki hozatala nagyon jó, a Rajnai rizlinggel egybeszüretelhető.
A Corvinus fajtajelölt igen tömött fürtű, mégsem érzékeny a rothadásra. Lényerése kimagasló, kellemes rizlinges ízű bort ad.
Korán töppedő, magas minőséget adó fajta a Korona; minden évben 20 mustfok fölött szüretelhető, 8 g/l savtartalommal. A bogyó héja vastag, nem rothad, még a 2010- es különösen esős évben sem. Hátránya, hogy lékihozatala csekély, 40 százalékos. Prémium bor készíthető belőle.
Olaszrizling-típusú, de másik szülőjéhez, a Traminihez hasonlóan magas alkoholtartalmú bort ad a szeptember közepén érő Rozália. A fajtánál alkalmazták az úgynevezett DMR-technoló giát, amikor a termővesszőt éréskor elmetszik, és 10 napig hagyják, hogy a tőkén töppedjenek a fürtök, és a zöld részekből magukba szívják a tápanyagot. A módszer előnye, hogy a szőlőszemek cukortartalma jól gyarapszik, a savak pedig nem bomlanak le. Prémium kategóriájú borok termesztésénél jól alkalmazható ez a módszer.
A vörösbort adó szőlőfajták körül az egyik legígéretesebb a Messiás, aminek szülői a Dunáj és a Merlot. Igen korán, szeptember első felében érik, 18-20 mustfokkal minden évben biztonsággal szüretelhető. Ha hosszú az ősz, akár 23-24 mustfokkal is szedhető. Túlérve különleges minőségű bor készíthető belőle.
Szép csemegék
A csemegeszőlők közül Kocsis László a Belladonna és az Annabella fajtajelölteket emelte ki, amelyekre az egyetem európai fajtaoltalmat kér.
A Belladonna szeptember közepén, végén érik, igen nagy méretű, 9 grammos, kevés magot tartalmazó, roppanó héjú, ovális bogyókat hoz. Savai kellemesek, íze semleges. Fürttömege 500-700 gramm.
Az Annabella csemegesző lő-fajta augusztus második felében érik, közepes, 400 grammos fürtjei hosszúkás, magnélküli bogyókból állnak. Íze igen kellemes, jól szállítható.
A csemegeszőlők között különleges kategóriát képvisel a magnélküli Carolus mazsolaszőlő- fajta. Bőtermő, harmonikus ízű aszalvány készíthető belőle. Bogyómérete kisebb ugyan, mint a megszokott iráni mazsoláknak, de íze, kellemes aranyló színe fölülmúlhatatlan.
Több marketing kell
A keszthelyi egyetem 2010-ben részt vett a szlovén-magyar határmenti területek, a Zalai-dombság, a Muravidék, illetve a Dráva mente szőlő- és bortermesztésének feltérképezését, helyzetelemzését célzó Európai Uniós projektben. Vendéglátókat, bortermelőket, turistákat és az agrár- és kézműves termékek készítőit kérdezték a témában. A felmérés sok érdekes tényre, különbözőségre derített fényt e földrajzilag és adottságaiban igen közel álló három bortermő vidék között. A szakmai napon Győriné Kiss Erika tanársegéd összegezte az eredményeket.
A szőlőültetvények átlagos területét tekintve a Zalai borvidék vezet 5,28 ha-ral, ezt követi a Dráva mente 4,66 ha-ral, majd a Muravidék kissé lemaradva, 1,4 ha-ral. A legrégebben, átlagosan 46 éve a Dráva mentén alakultak meg a családi gazdaságok ebben az ágazatban, míg Zalában és a Muravidéken egyaránt körülbelül 29 éve. A Muravidéken és Zalában alapvetően jövedelemkiegészítő tevékenység a szőlő- és bortermelés, míg a Dráva mentén a termelők 30 százalékának ez az egyetlen jövedelemforrása.
A fajtaszerkezetet tekintve mindkét országban az Olasz rizling a vezető fajta, de megjelenik a Szürkebarát és a Chardonnay is. Szlovéniában ezekhez a Sauvignon blanc és a Rajnai rizling társul, míg Zalában a Kékfrankos és a muskotályborok is. A szüretelés módja alapvetően mindenütt kézi, Zalában egy nagygazdaság jóvoltából a termés 10 százalékát géppel szedik.
Jelentős különbség mutatkozott a borvidékek között az alkalmazott tárolóedényekben: míg Zalában 60 százalékban fahordót használnak, addig Szlovéniában az acéltartályok az elterjedtebbek. Ennek megfelelően a zalai gazdák 86 százaléka nem avatkozik be a musterjesztés folyamatába, amíg a szlovének 35-50 százaléka irányított erjesztést alkalmaz.
Mindkét országban jelentős a saját fogyasztás, Zalában közel a felét isszák meg maguk a gazdák, míg a szomszéd országban csupán a 30 százalékát. Ehhez hozzájárul az is, hogy a szlovén éttermek jóval nagyobb mennyiségben, a zalaihoz képest kétszer annyi helyi bort árusítanak. Érdekes tény, hogy míg Zalában javarészt folyóborként értékesítik a termést, addig Szlovéniában 90 százalékban palackozzák a borokat, 40-45 százalékban egyliteres palackba.
A szlovén szőlő- és bortermelők háromnegyed része elégedett, míg Zalában ugyanennyien elégedetlenek tevékenységük jövedelmezőségével. Mindkét ország termelői a fizetési morálra, a válságra panaszkodnak, nálunk az adminisztratív terheket is sokallják a gazdák. A szlovének a helyzet javulását elsősorban a szakmai képzés színvonalának növelésében, azon belül is a technológiai- és a marketingismeretek bővítésében látják, míg a magyar gazdák a pénzügyi támogatásban.
Mindenütt egyetértenek azzal, hogy a közös feldolgozás, értékesítés, illetve egy közös marketingszervezet hozzájárulna a sikeres működéshez. A szlovén és a magyar gazdák is személyesen, vásárokon, versenyeken, kóstolókon népszerűsítik a boraikat, ezt a tevékenységet bővítenék. Zalában nagy segítségére van a termesztőknek a borút egyesület. A termelők egyharmada tervez a következő három évben beruházást, elsősorban ültetvény-korszerűsítést.
Pap Edina
