Videokamerával végzett megfigyelések szerint a cinkék a fiókaetetés háromhetes időszakában hozzávetőleg 8000 hernyót és lószúnyogot hordanak a fészekhez. Ezen kívül maguk is sok rovart fogyasztanak, s a fészek elhagyását követően még napokig táplálják a fiókákat.
Szárnyas barátaink ezért szorgalmas segítőtársak lehetnének a szőlő biológiai növényvédelmében. A baj csak az, hogy a madarak többsége nem tekinti otthonának a szőlőültetvényt, mert a területrendezéssel kialakított, nagy szőlőtáblák kevés fészkelési lehetőséggel szolgálnak, főként az odúlakó madarak nem találnak fészekrakásra alkalmas öreg, odvas fát. A nyitott fészket építő madarak sincsenek könnyű helyzetben, mert a szőlő a késői lombosodása miatt csak sokára ad kellő takarást, ráadásul a rovarölő szerek használata miatt a szőlők rovarvilága többnyire igen szegényes.
Változatos madárközösségek alakulhatnak ki ott, ahol a szőlőtáblák mentén úgynevezett ökológiai kiegyenlítő felületek, például fa-vagy bokorcsoportok húzódnak. A hagyományos, kisebb parcellákra tagolt szőlők szegélyterületein rendszerint elegendő a zsákmányállat és a természetes fészkelési lehetőség.
A nagyobb, környezetkímélő módszerekkel fenntartott szőlőtáblákban is megtelepedhetnek az odúlakók, ha mesterséges fészkelő helyeket nyújtunk számukra. Ezt célozzák az agárkörnyezet-gazdálkodási programok előírásai is: a 2010ben módosított 61/2009. FVM-rendelet értelmében az integrált és az ökológiai termesztés célprogram résztvevőinek legalább két különböző méretben, hektáronként legkevesebb 6 madárodút kellett kihelyezni a szőlőbe. A 35/2010. VM-rendelet alapján a madárodúkat az ültetvény területén vagy annak közvetlen környezetében – a szélső soroktól legfeljebb 100 méteres távolságban lehet elhelyezni.
A kékcinege és a barátcinege a legkisebb odúlakók közé tartozik. Azokban a szőlőkben számíthatunk rájuk, melyek szomszédságában erdő, nagyobb park, vagy öreg gyümölcsös található. Számukra az „A” típusú, csupán 28 mm-es berepülő nyílású madárodú alkalmas, amelybe a nagyobb madarak nem képesek bejutni. A széncinegék és a szőlőben többé-kevésbé hasznos mezei verebek megtelepítését a 32 mm átmérőjű röpnyílással kialakított „B” típusú odú szolgálja. (A kisebb cinegék ebben is költhetnek.) A nagyobb testű madaraknak, például a búbos bankának az 5560 mmes röpnyílású, „D” típusú odú való. Egyes madárfajok (pl. házi és kerti rozsdafarkú, szürke légykapó) számára a téglalap alakú röpnyílással készült, félig nyitott, „C” típusú odút célszerű kihelyezni. Az odúk egyik oldala könnyen felemelhető, vagy nyitható legyen, hogy a régi fészekanyagot könnyen el tudjuk távolítani.
A madárodúk a költés után visszamaradó, rothadó fészekanyag és a felszaporodó élősködők miatt lakhatatlanná válnak, ennek megelőzésére rendszeresen távolítsuk el a régi fészekanyagot! (Egyúttal érdemes megszabadulni az odúban áttelelő darazsaktól is.) Leghelyesebb, ha a kikotort madárfészket a helyszínen elégetjük. Az odúk takarítását a fiókák kirepülését követően, vagy késő ősszel is elvégezhetjük, de az odúban esetleg áttelelő állatok (pl. mogyorós pele) miatt előnyösebb, ha a nagytakarítást a tél végére halasztjuk. A fészekanyagban megbújó paraziták miatt nem árthat, ha a munkához kesztyűt és arcmaszkot használunk. Amennyiben szük séges, a fészekanyag eltávolítása után kefével tisztítsuk ki az odú belsejét. Ha élősködőktől hemzsegő odút találunk, akkor annak alapos tisztítására forró vizet, só, vagy mosószódaoldatot is használhatunk. Ne alkalmazzunk azonban más vegyszert, például rovarölő sprayt, mert a visszamaradó méreganyagok veszélyesek lehetnek a fiókákra. Fölösleges fészekanyagot rakni az odúba, de egy maréknyi fűrészport beszórhatunk, mert az felszívja a nedvességet.
A kihelyezett odúk állapotát célszerű évről évre nyomon követni, s rendbehozni a repedéseket, így elkerülhető, hogy esővíz jusson az odú belsejébe. A mesterséges odúk karbantartása a gépi szüretelésű ültetvényekben fokozott figyelmet igényel.
Zanathy Gábor, Szuromi Péter
