A juhok szabadtartásának kísérletei sikeresen zárultak. A végső vágási eredmények, melyek az átlagosnál sokkal szigorúbban voltak, kiváló eredményt mutattak, s ez mindannyiunk munkáját, erőfeszítéseit visszaigazolta. Már csak az kell, hogy a gyakorlatban is széles körűen elterjedjen, hogy minél többen érezhessék, hogy juhot tartani megéri.
A kísérletről lapunkban már beszámoltunk, most a vágással teljessé vált munka eredményeit összegezzük.
A juhtenyésztés gazdasági jelentősége szakmai körökben ismert. A vágójuhra egyre jelentősebb igény mutatkozik. Az unió önellátottsága több év átlagában alig haladja meg a 80%-ot. A hiány 95%-át Új-Zéland fedezi.
A juhállomány fejlesztésének hazai takarmányozási feltételei kedvezőek. Ugyanakkor a juhászat az egyetlen olyan jelentős gazdasági ágazat, amely az elmúlt évszázadban nem esett át termeléstechnológiai korszerűsítésen. Ennek tulajdonítható, hogy az ágazatban, különösen az utóbbi két évtizedben, kedvezőtlen tendenciák tapasztalhatók. Az árutermelő juhászatokban az alacsony hozamszintekkel együtt jár a kedvezőtlen jövedelmezőség. Megoldatlan az ágazat szakember utánpótlása is, vagyis a bárányhús-előállítás jelenlegi rendszere hosszútávon nem tartható fenn.
A kutatás módszerének megválasztásakor tanulmányoztuk a baromfi, a sertés és különösen a szarvasmarha-ágazatok múlt században bekövetkezett termeléstechnológiai korszakváltásának tapasztalatait. Ezek közül a legfontosabbak a következők voltak:
– A várható piaci igényeket kielégítő juhtermékek nemcsak a hagyományosnál lényegesen magasabb képességű új fajtát (genotípust), hanem annak előállításához új környezeti feltételeket is igényelnek. A két kívánalomnak kölcsönösen megfelelőnek kell lennie. Ellenkező esetben a kudarc elkerülhetetlen. A kizárólagos fajtaváltás zsákutca.
– Az új tartástechnológia csak komplex teleprendszerben valósítható meg. Ebbe beletartozik a választott fajta és annak megfelelő tartásmódja, az állatok elhelyezésének, ellátásának építési és gépesítési igénye, a takarmányozás rendszere, esetünkben a gyepgazdálkodás, a legeltetés módszere, az állategészségügyi technológia. Telepi szinten a termelési ciklusnak megfelelően kell szervezni az egyes munkaműveleteket, egészen az értékesítésig.
– A juhászat megújulásának alapvető feltétele az élőállat-export felváltása hazai vágásra és feldolgozásra.
– Az egyoldalú fajtaváltással nem érhető el a kívánt eredmény. A régi, elavult fajta lecserélése új, nagy termelőképességű fajtával anélkül, hogy az igényének nem megfelelő tartásmódját, takarmányozását, állategészségügyi ellátását megváltoztatnánk, csak átmeneti sikerrel jár.
Fontosabb következtetések
Magyarországon elsősorban nem a téli hideg, hanem a nyári meleg ellen kell védekezni. Nélkülözhetetlenek az árnyékos pihenőhelyek.
A szabadtartásban előnnyel rendelkeznek azok a fajták, melyeknek pigmentált csülökszarujuk van, mert ennek révén nagyfokú védettséget élveznek a különböző lábvég megbetegedés ellen.
A szabadtartás minden fázisára kiterjedő önkiszolgálás a természetes viselkedésmódok nagymérvű kiteljesedését teszi lehetővé, amely jó egészséget és tetemes költség-megtakarítást eredményez.
A gondozási igényt jelentősen csökkenti a pásztoroló legeltetés megszüntetése, a pigmentált csülökszaruval rendelkező, valamint a szülésben és a báránygondozásban emberi közreműködést nem igénylő, önellátó fajták hasznosítása.
A szakaszos legeltetés új gyepgazdálkodást igényel, amely lehetővé teszi az állatok korlátozás nélküli takarmányfelvételét és a gyep fűhozamának lényeges növelését.
A kísérletek során bebizonyosodott, hogy ha az adott telep ökológiai gyepgazdálkodást alkalmaz, akkor a termelés teljes folyamata megfelel az integrált bárányhús-termelés környezetvédelmi és egészségügyi követelményeinek, amely alkalmassá teszi márkavédjegy viselésére, illetve a bio minősítésre, vagyis plusz jövedelemre. Ezért a bemutatott bárányhús-termelés tartástechnológiája biztos alapja lehet egy új hazai iparág megteremtésének.
A mintatelepek rövid bemutatása
Árutermelő mintatelep szennán
A tulajdonos helyben lakik. A telepi takarmányozás bázisa az egy tagban lévő, 38 hektáros terület, mely állandó kerítéssel határolva, 8 legelő szakaszra osztott. A mai 200 anyás tenyészet a vásárolt merinó állományból charolais és texel kosok használatával alakult ki. Abrakot a telepen nem etetnek. A kijelölt legelőszakaszon, meghatározott ideig, éjjel-nappal tartózkodhatnak az állatok. A juhok a legelőn átfolyó patak vizéből igényük szerint ihatnak, és a kapcsolódó fás ligetek alatt pihenhetnek, téli időszakban a telephely központi szakaszán korlátozás nélkül fogyaszthatnak szénát. Évente egyszer a legelőn elletnek. A vágásra kijelölt bárányokat az anyjuk alól szállítják a Hetes községben lévő vágóhídra. A gazdaság kizárólag nagysúlyú, 27–35 kg közötti bárányokat értékesít. A szennai árutermelő telepen az egy napra jutó átlagos munkaidőigény 1 óra. A juhágazat jövedelmező, amit a pénzügyi adatok igazolnak. 2008-ban az egy anyára jutó árbevétel, a támogatásokkal együtt 9920 Ft volt. A telep részt vesz az AKG programban.
Törzstenyésztő mintatelep Kisfüzesen
A rendelkezésre álló takarmánytermő terület 110 ha, amelyből a gyep területe 90 ha, 3 AK. A telepen 200 húshasznú, törzskönyvezett texel anya és szaporulata termel. A legelő villanypásztorral 8 szakaszra osztott. Az anyajuhok egész éven át, a nap 24 órájában bármikor, szabadon közelíthetik meg a számukra kijelölt legelőszakaszt, amelyet közlekedő út köt össze a szálláshellyel. A szálláshelyen egy pihenő szín, egy burkolt etetőtér és egy szénatároló található. A telephely árammal és vezetékes vízzel ellátott. A nyári időszakban a juhok az árnyékot adó szín alatt pihennek. A téli takarmányozás alapja a réti- és lucernaszéna, melyeket körbálás önetetőkből, korlátozás nélkül fogyaszthatnak az állatok. Az ivóvizet fagymentesített önitatók szolgáltatják. A termékenyítés természetes és háremes. Az anyák a legelőn évente egyszer, tavasszal ellenek, és ellés után, az újszülötteikkel együtt, csoportos fogadtatóba kerülnek. A bárányok a bárányiskolában jutnak kiegészítő takarmányhoz. A vágóbárányokat anyjuk alól értékesítik. A szálláshely zárható.
Fajtakísérleti telephely Bezenyén
A 130 anyából álló tenyészállomány eredete új-zélandi importból származó corriedale fajta, amely egy korábban katonai célú, 30 hektáros, állandó kerítéssel határolt ősgyepen, korlátozás nélkül legelhet. Télen szénát fogyasztanak, és szükség szerint a legelőn jutnak abrakhoz. Ivóvizet a telepen kialakított mesterséges tóból, télen-nyáron, tetszés szerint ihatnak. Az anyák évente egyszer a legelőn ellenek. A bárányok szemes kukorica és árpa keverékét ehetik a bárányiskolában, adagolva.
Az utóbbi négy évben keresztezési kísérletet folytattunk annak érdekében, hogy milyen tenyésztési program tervezhető a természetszerű tartási körülmények között. A bárányokat anyjuk alól, a hetesi Kapos Terneró vágóhídra szállítva, értékesítettük. Vágásukat egyedileg mérve, keresztezési változatok szerint értékeltük. A 2011. évi vágóbárányok vágási eredményeit mutatja be a táblázat.
A rituális vágás bemutatása
Szerencsés véletlen folytán a bezenyei kísérleti bárányok vágása egybe esett a vágóhíd rituális kóser vágásának időpontjával. Így az állatok jelentős részét e szigorú vágási módszer előírásai szerint vágták és minősítették, melynek lényegét a következőkben röviden olvashatjuk.
A zsidó konyha meg őrizte az évezredes hagyományokat. Az ételek készítőit szigorú előírások szabályozzák. A kóser vágásra jellemző, hogy a lehető legkevesebb szenvedéssel, minél több vér távolodjon el az állatból. A sakter a tökéletesen éles, hosszú késsel a másodperc tört része alatt, egy mozdulattal, elmetszi a légcsövet, a nyelőcsövet, a bolygóidegeket, a nyaki verőeret és a vénát. Az eszméletvesztés fájdalommentesen, azonnal bekövetkezik, és az állat testéből a fogyasztásra tiltott vér maradéktalanul kifolyik.
Az ortodox zsidók számára, nem kóser, tehát tiltott, a nem megfelelően levágott állatok húsa. Nem fogyasztható annak az állatnak a húsa sem, amelynek a testén, belső szerveiben, különösen a tüdején kóros elváltozásokat, korábbi fertőzések nyomait találja a későbbi vizsgálat során a háromtagú munkacsoport két tagja, a sakter és a rabbi. A harmadik tag a vágott test 11. bordájától a fej felé lepecsételi, illetve megjelöli az egyes testtájakat, bizonyítva azok kóser minőségét. Felmerül a kérdés, hogy a számunkra értékesebbnek tartott hátsó testrészét vajon miért utasítja el a kóser vágási rendszer? Azért, mert az ott lévő nagy átmérőjű izomrészekből a vér biztonságosan nem távolítható el.
A vágóhídra szállított 72 vegyes fajta-összetételű bárányból, véletlen sorrendben, 32 állatot a kóser előírások szerint vágtak le, és minősítettek. A szabadtartás sikerét bizonyította, hogy a munkacsoport mindhárom tagja egyöntetűen valamennyi bárány húsát a szigorú egészségügyi követelménynek megfelelőnek, és minőségét kiválónak értékelte.
A keresztezési üzemi kísérlet adatai arra utalnak, hogy a szabadtartásos keresztezési változatok egyértelműen javasolhatók a széleskörű gyakorlat számára.
Márka- és védjegy használatának lehetősége
A hazai, szabadtartásos mintatelepek termelési tapasztalatai igazolják, hogy az így előállított vágóbárányok minősége kielégíti az egészséges élelmiszerellátás, vegyszermentes takarmányozás és az állatjóllét igényeit, miközben eleget tesz a környezetvédelemi követelményeknek is. Ráadásul, így együttesen megfelel az Európai Közösség 889/2008/EK számú rendeletében foglalt, a juhok tartását érintő ökológiai kívánalmaknak, vagyis az ilyen feltételek között előállított vágóbárányok minősége megfelel az ökológiai termeléssel, illetve a biotermékekkel szemben támasztott követelményeknek.
Félüzemi, üzemi kísérletek, megfigyelések helyszínei és feladatai
Félüzemi kísérlet: OTÁF Gálosfai Ivadékvizsgáló Állomás, (1979. 12. 14.–1981. 12. 31). Munkácsi L et al. (1979) Merinó juhok szabadtartása.
Üzemi kísérlet: Alkotmány Mg. Szövetkezet, Edelény (1982. 02. 02.–1984. 10. 31.) Munkácsi L. – Czakó J. – Mucsi I. (1984). Szabadtartásos kísérleti telep tartástechnológiája.
Kísérleti modelltelep: Mg. Főiskola, Hódmezővásárhely. (1984. 12. 28.–1986. 08. 31.) Munkácsi L. (1993). Fajták technológiai tűrőképessége és az optimális ellési idő meghatározása.
Új-Zéland-i kísérleti telep: Mezőgazdasági Rt. Mezőfalva, (1985– 2007, Mucsi I. szerk. – Munkácsi L. (1997)
Új-Zéland-i kísérleti telep: Lajta-Hansági Tangazdaság. Mosonmagyaróvár. (1985–1990). Kukovics S. – Gyúrós T. – Thuróczy Z. (1989).
Üzemi megfigyelés: Kovács Mihály Aszódi juhászata (2000. 01. 24.–2004. 03. 21.) Munkácsi L. – Patkós I. (2006). A merinó tűrőképessége és teljesítménye a szabadtartásban. Udvardy Péter juhászata, Mosonmagyaróvár Bezenye. (2005. 06. 22.–2011. 09. 13.). Fajta összehasonlító kísérlet. Mintatelep.
Üzemi megfigyelés: Kiss Gyula gazdálkodó, Szabad hídvég. (2008. 06. 15.–2008. 12. 12.) Munkácsi L. – Patkós I. (2007. A juhászati munkaműveletek komplex gépesítése.
Üzemi megfigyelés: Horn Artúr, Szenna, (2008. 06. 15.–2008. 08. 12.) Munkácsi L. (2008): Mintatelep
Üzemi megfigyelés: Füzesfarm, Kisfüzes, (2006. 06. 26.– 2010. 02. 25.) Munkácsi L. (2007) Mintatelep.
A fontosabb felhasznált irodalom jegyzéke
Horák František (2005): Rom ney celosvčtovč významné pleme no ovcí s kombinovanou užitkovostí. Klub chovatelu ovcí plemne Romney. Brno. ČR. http://www.nzrams.co.nz/background. htm – Rawahi Romneys (2006)
Jávor, A. – Kukovics S. – Molnár Gy. (2006): Juhtenyésztés Atól Zig, Mezőgazda Kiadó. Budapest. 210 p.
Mucsi I. szerk. – Munkácsi L. (1997): Juhtenyésztés és tartás, Mezőgazda Kiadó. 206236 p.
Munkácsi L. – Czakó J. – Mucsi I. (1984): Épületnélküli juh tartástechnológia kidolgozása és modellüzem megvalósítása. Kutatási jelentés, MÉMMŰFA. Budapest.
Munkácsi L. – Török Gy. – Vas L. – Toldi Gy. (1980): Anyajuhok téli szabadtartása félüzemi kísérletben. Állattenyésztés Tom. No. 6. 553–561p. Munkácsi L. (1993): Anyajuhok épületnélküli szabadtartása. Tudományos Közlemények. 3. szám, DATE Állattenyésztési Főiskolai Kar, Hódmezővásárhely 66–80 p.
Munkácsi L. (1997): A tehenek és anyajuhok természetszerű tartásának tapasztalatai. Debreceni Agrártudományi Egyetem Tudományos Közleményei, Tom. XXXIII. Debrecen 219– 227 p.
Munkácsi L. (2002): Open air breeding of merino ewes. Poster. Proceedings of the 6 th. World Merino Conference, Budapest. 69 p.
Munkácsi L. szerk. (2009–2011): A juhok szabadtartása. Folytatásos szakkönyv. Kiadta a Kistermelők Lapja. 1–21 fejezet.
Nábrádi A. (2007): A fenntartható állattenyésztés ökonómiája. Állattenyésztés és Takarmányozás, 56.5.
Szórádi T. (2002): A juh fajtája, ásványianyag-ellátása, és a csülökszaru minősége közötti összefüggések vizsgálata. Doktori (PhD) értekezés. DAC. Debrecen.
Dr. Munkácsi László
mg. tudomány kandidátusa
E.mail: mun12797@ella.hu
