E takarmányok, termésmennyiségüket, táplálóanyagés energiatartalmukat tekintve gyengébbek, mint a silókukorica, a lucerna vagy az őszi vetésű növényekből készült egyes szilázsok, de 2012-ben megoldást jelenthetnek azokban a tehenészetekben, ahol súlyos tömegtakarmány- hiány várható a nyári időszakban. Hozzá kell tenni, hogy a még meglévő hótakaró segítheti a tavaszi vetésű növények vízellátását és csak az olvadás után kezdhető meg az előkészítés, vetés. Tehát még időben vagyunk!
Keverék tömegtakarmányok esetében általában fűféle és pillangós összetevők együttes termesztéséről van szó, melynek előnye, hogy kedvezőbben hasznosul a talaj víz- és táplálóanyag-tartalma, a keverék fűkomponense támasznövényül szolgál a pillangósok részére, a takarmány ízletesebb lesz, ami nagyobb takarmányfelvételt eredményez, végül pedig a fűfélék energia- és a pillangósok fehérjetartalma kedvezően egészíti ki egymást. Az őszi keverékek (nagyobb zöldtömegük és a csapadékigényük biztonságosabb kielégítése miatt) termesztése jobban elterjedt, mint a tavaszi keverékeké. A tavaszi keverékek esetében további gondot jelent a vetésforgóba történő beillesztés, hiszen június végi, július eleji betakarítású növényállományról van szó.
A tavaszi zöldtakarmány keverékek a legtöbb talajon sikeresen termeszthetők (táblázat) közepes nitrogén, jó foszfor és kálium ellátottság mellett (a terület a kísérlet előtti évben 50 t/ha almos istállótrágyát és 70 kg/ha N-t kapott). Gyengébb talajokon 80–100 kg/ha N, 60 kg/ha P2O5 és 70–90 kg K2O kijuttatására lehet szükség. A termesztési cél jelentősen befolyásolja a csíraszám és a csíraarány megválasztását. Ha nagyobb energiatartalmú szenázst szeretnénk, a keverékben a gabona komponens legyen túlsúlyban, ha fehérjében gazdagabb keverékre van szükség, csökkentsük a gabona komponens csíraszámát, minimálisan emelve a pillangósét. Zabos bükköny termesztésénél a zab könnyen kiszoríthatja a bükkönyt a keverékből. A tapasztalatok azt mutatják, hogy 1,2 millió csíra/ha zab és 1,6 millió csíra/ha bükköny vetésével évjárattól függően 20–35 t/ ha zöldhozamra számíthatunk.
A tiszta vetésű zab és tavaszi árpa szintén alkalmas gabonaszilázs készítésére. A területünk talaját úgy készítsük elő mintha zabot vagy árpát vetnénk. A jó termés érdekében lehetőleg március 20-ig vessük el keverékeket, a legtöbb gazdaságban megtalálható sorvető gépekkel. A sortávolság gabonasortáv, esetleg dupla gabonasortáv lehet. A vetőmagot a tartályba töltés előtt össze kell kevernünk. Ezt követően feltétlen végezzünk leforgatási próbát a helyes gépbeállítás érdekében.
A betakarításra július elején kerülhet sor. A támasztónövény szárszerkezete miatt javasolt a szecskázás és a fóliatömlőbe vagy falközi silóba történő betárolás. Egyedi csomagolású bálaszilázs is készíthető, de ebben az esetben nagy figyelmet kell fordítani a támasztónövény fenofázisára. A betakarítás történhet a pillangós növény virágzásakor, vagy borsó esetében a hüvelyek fiatal állapotában (amikor a szemek még nem telítődtek) esetleg később, amikor a támasztónövény a tejesérés végén, a viaszérés elején van. Gabonaszilázsok esetében ezt a fenofázist javasolja a szakirodalom, az emészthetőség-keményítőtartalom- hozam ésszerű kompromisszumaként. Természetesen, ahogy öregszik a növény, úgy romlik a táplálóanyagok emészthetősége.
A keverékeket lehet fonnyasztás nélkül (speciális gabonaadapterrrel szerelt) járvaszecskázóval lábról betakarítani. Ekkor későbbi fenofázisú betakarítás javasolt, a minimum 30% szárazanyag-tartalom elérése érdekében (a csurglékléképződés és ecetesedés megelőzése céljából). A kaszálás és az ezt követő fonnyasztás szintén egyik módja a betakarításnak. Ebben az esetben a fiatalabb fenofázisban történő kaszálás előnyt jelent, a rendkezelés nehézségei és a talajszennyeződés azonban hátrányt. A betakarítás időpontja és fenofázisa meghatározó a keverék táplálóértéke szempontjából és az egyik kritikus pontja a jó minőségű keverék- szilázs készítésének.
Gyakorlati körülmények között legalább hat hetet várunk a silóbontásra. Ha a takarmányhiány kényszerítő erejű, akkor adalékanyag alkalmazása feltétlenül javasolt silózáskor, mert felgyorsítja az erjedési folyamatot és 3–4 hét elteltével a szilázs etethető lesz.
Orosz Szilvia
Szent István Egyetem Gödöllő, Takarmányozástani Tanszék
Hoffmann Richárd
Kaposvári Egyetem, Növénytani és Növénytermesztéstani Tanszék
