Lehet-e jól végezni a rajzásgátlást, ha az időjárásnak egyáltalán nem vagyunk urai és a méhek ösztöneit is csak fél sikerrel tudjuk irányítani? Ugye nem! Legalábbis én még tökéletes rajzásgátló módszerrel nem találkoztam. De nézzünk meg néhányat.
Néhány gátló módszer
Fészek hűtése: Ideig-óráig hat, éppen úgy, ahogy az esős idő is képes akár napokig visszatartani a méhcsalád kirajzását, hogy aztán minél nagyobb tömegben zúduljanak ki a rajok a csillogó napfényre. Anya megcsonkítása: A bioméhész szemében szörnyű bűntett, de igazából hatékonynak se mondható, hiszen csak az első méhraj kirepülését akadályozza meg.
Anyátlanítás: Ha akkor végzi a méhész, amikor már érett fedett bölcsők is vannak, akkor az első rajzás talán elmarad. Ha a méhlegelelő bőségesen ontja a nektárt és viszonylag csekély a virágporgyűjtés, akkor le is állhat a rajzási láz. Ha viszont a virágporhordás bőséges és a nektárgyűjtés kicsi, ráadásul a méhész véletlenül nem rombolja le az összes savós bölcsőt, akkor nem áll le a rajzás, ugyanis a fedett bölcsőből kikelő anya csak a fedett bölcsőben levő versenytárs anyákat szúrja le, de a savós bölcsőkkel nem törődik.
Anyakorlátozás: Az anyát vagy egy anyazárkába, vagy néhány lépre a méhész bezárja, az összes bölcsőt lerombolja és a többi lépet mézgyűjtésre áldozza. A bölcsőrombolás gyakran nem 100%-os, aminek természetes következménye a gyönyörűszép rajok távcsővel való nézegetése a virágzó akácfákon.
Kedvenc módszerem volt a csendes anyaváltás kiváltása. Ehhez sok lép és fekvő kaptár kell. Én 18-22 keretes NB kaptárakban alkalmaztam ezt a módszert. Egy kaptárban egy méhcsaládot tartottam és tavasszal, nagyon meleg felső takarás mellett, fejlesztettem a fészket. Jelentősebb hordás idején tűzdeléssel a méhcsalád fészkét szétszórtam az egész kaptárban. Mivel az anyaferomon képtelen vízszintes irányban közel egy méter átmérőben hatékony koncentrációban jelen lenni, ezért a kaptár valamelyik végében a fiaslépeken néhány gyönyörű anyabölcső, úgynevezett váltóbölcső jelent meg. Ekkor az öreg anyát néhány fiasításos és mézes léppel kivettem. A váltóbölcsős keretet rajzszöggel megjelöltem és ott hagytam a termelő méhcsaládnál. A váltóbölcsős termelő méhcsalád nyugodtan hordott és a szűzanya akác végére megtermékenyült. Párzási veszteségem minimális volt, a méhcsalád népességében minimális volt a visszaesés, de emellett a módszer mellett is előfordult rajzás, évjáratonként eltérő mértékben.
Pótolja az igazi anyát
Műanya: USA-ból terjedő divat. Lehet vásárolni olyan feromonkapszulát, ami „tökéletesen” pótolja az igazi anyát. Az ilyen műanyás „méhcsaládok” méhei csodálatos képességgel megáldottak, folyamatosan gyűjtenek és képtelenek megöregedni. „Úgy kell őket a szezon végén agyonverni” – mondják a módszert kipróbáló magyar méhészek. Egy végzetes hibája azonban van, a méhek nem szaporodnak és soha semmilyen módszerrel nem lehet őket újra meganyásítani, így nemcsak a rajzásveszély nulla, hanem továbbélésük is.
Külön kell szólnom az új európai divatról, a hibrid méhek alkalmazásáról. A legszörnyűbb bűn, amit elkövethetünk a krajnai méh ellen, a hibrid méhek terjesztése Magyarországon. Adam testvér azzal a céllal fejlesztette ki a méhek beltenyésztésén és keresztezésén alapuló módszerét, hogy betegségeknek ellenálló és jól termelő méhet adjon a méhész kezébe.
Mára már bebizonyosodott, hogy az a hibrid méh, ami az Atlanti- óceán partjai mentén levő szigeteken (ahol alig van tél, a virágporhordás szinte egész évben egyenletes, a hőmérsékleti viszonyok nem szélsőségesek, az aszály szinte ismeretlen) kiváló teljesítményt nyújt, az a mi viszonyaink között nem teljesít jobban, mint az őshonos krajnai, sőt a betegségekre is fogékony, nagyobb étvágyú, rablási ösztöne is erős. Két jó tulajdonsága maradt meg csupán a hibrid méhnek az krajnaival szemben, egyik a szelídsége, a másik a csökkent rajzási képessége.
Használjuk ki!
Régen a csendes anyaváltás kiváltását alkalmaztam, de ma már másképp gondolkodom. Eredményesebb a munkám, ha méhek természetes ösztöneit nem fékezem, hanem kihasználom.
Az állományszelekcióval összekötött rajzásszabályozást látom a helyes megoldásnak. Ez helyigényes módszer, de egyre több méhész alkalmazza. Mindent megteszek azért, hogy a méhcsaládjaim tavasszal minél hamarabb rajzásközeli állapotba kerüljenek, hogy a rajzási láz az akácvirágzás előtt lefusson. Melegen tartom és nejlon takaróval szűkítem a fészket. Ha a méhlegelő nektárhiányos (pl. aszályos időjárás esetén), akkor kisadagú etetést is alkalmazok. Amikor a méhcsaládok a fedett rajbölcsős állapotot elérik, akkor kezdem – a mérettől függően – a fészket megosztani kettő vagy három részre. Az így képzett méhcsalá-dokban az új anyák párzási esélye rendkívül jó. Például a tavalyi évben ezek a párzások nálam (lehet, hogy véletlen, de) 100%-ig sikeresek voltak. Az új anyák rendkívül gyorsan munkába állnak, petéznek, a lépépítés intenzív, a méhcsalád egészséges és láss csodát, mézet is gyűjtenek.
De mit veszítek? Jogos kérdés, hiszen ezek a méhcsaládok akác ideje alatt nem 4-6 kilósak, hanem kisebbek és egyenkénti teljesítményük is nyílván kisebb, mint az anyacsaládé lett volna. De kérdem én, mi számít helyes eredményszámításnak: az egy anyára vetített pergetési átlag, vagy a tavaszi induló állományra vetített éves átlag? Ha az utóbbi számítást veszem alapul, akkor a tavaszi induló állományra vetített éves termelési eredmény nagyobb lesz ott, ahol a rajzási ösztönt a méhész kihasználja. Mit tegyünk, ha méhállományunk a megduplázódott-megháromszorozódott? Az összes méhcsalád teljesítményét folyamatosan értékelem, tehát akácon, akác után, hárson. Nézem a nektárgyűjtési eredményeket, az anya petézési teljesítményét, a fészek rendezettségét és formáját, a virágpor- és propolisz-gyűjtési hajlamot, az agresszió szintjét, az építési hajlamot, a betegségek előfordulását. Ezekről feljegyzést készítek. Augusztus első hetében mérleget vonok, hogy hány és milyen erősségű méhcsaládot kívánok átteleltetni. A leggyengébbek anyját megölöm és a méhcsaládot egyesítem egy megtartandóval. Így az áttelelő méhcsaládok mérete az átlagosnál jóval nagyobb, ami tavasszal óriási előnyt jelent. Visszatérek még néhány gondolat erejéig az állományszelekció legfontosabb előnyére. Nincs egy vagy két tenyészcsaládom, hanem a méhállomány harmada, fele a tenyészállomány, így a génkészlet kellően színes és rugalmas marad ahhoz, hogy az állandóan változó körülményekhez alkalmazkodni tudjon. A teljes méhállományom folyamatos szelekciójával elkerülöm mindazokat a problémákat, amit egy beltenyésztés okozhatna.
