A szivarfa nemzetség a népes és túlnyomórészt a trópusokon elterjedt trombitafafélék családjába tartozik. Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában honos. Könnyen felismerhető bugába tömörülő látványos, harang alakú, kétajkú virágairól, de még inkább hosszú, keskeny, barnára érő tokterméseiről. Sok nyelvben erről kapták köznevüket: „szivarfa”. Tudományos nevük az észak-amerikai indiánok nyelvéből származik: ők catawba névvel illették az ott őshonos pompás szivarfát. A szivarfák vitathatatlanul a leghatásosabb, leglátványosabban virágzó díszfák közé tartoznak.
Catalpa speciosa
Leginkább a pompás szivarfára (Catalpa speciosa) szeretném felhívni a figyelmet, amely talán a nemzetség legnagyszerűbb tagja. Általában 15-20, de akár 30 méter magasra is megnövő, terebélyes, lombhullató fa. Nagy, tojásdad, szíves levelei keresztben átellenesek, puha, molyhos szőrűek. Viszonylag későn hajt ki tavasszal – akár a többi szivarfa – és nem sokkal ezután, júniusban, végálló bugákban 10-30-asával nyílnak gyönyörű, nagy, 3-6 cm átmérőjű, enyhén illatos, harang alakú virágai. A virágok fehérek, torkukat sárga csíkok és bíborpiros pettyek díszítik. Termése 20-40 cm hosszú, kb. 1 cm átmérőjű, hengeres tok, számos hártyásszőrös, repítőkészülékes lapos mag fejlődik benne. Eredetileg a Mississippi és az Ohio folyók összefolyása környékén ártéri, sík- és dombvidéki erdőkben őshonos, de ma már a Szikláshegységtől keletre mindenütt elterjedt, gyakran ültetett fa.
A jó vízellátottságú, inkább nedves és meszesebb talajokat kedveli, de nem igazán válogatós, nehéz agyagban is jól fejlődik. Napos vagy félárnyékos fekvésbe való. A szárazságot viszonylag jól tűri és a légszennyezéssel szemben is ellenálló. Őzek, szarvasok, nyulak nem rágják le. Az időszakos, rövidebb elárasztást is sikeresen átvészeli. Nagy levelei, terebélyes koronája miatt igen jó, gyorsan növő árnyékadó fa. Őszi lombszíne nem jelentős, az első komolyabb fagy után lehullatja leveleit.
Nálunk gyakorlatilag kórokozó- és kártevőmentes, mivel ellenségei eddig még nem követték az óceánon keresztül. Ritkán verticilliumos hervadás, levélfoltosság és lisztharmat jelentkezhet rajta.
Hátrányos tulajdonsága, hogy idővel túl nagy helyet foglal el, esetleg túl sötét árnyékot vet, és lombhullatás után is „szemetel” potyogó tokterméseivel. Ágai erős szélben kissé törékenyek. Mindezt azonban sokszorosan ellensúlyozza várostűrése, látványos megjelenése, pompás virágzása, rendkívüli edzettsége és széles tűrése.
Az Európában, így nálunk is elterjedt déli szivarfától nagyobb termete és levelei, de főleg jóval nagyobb virágai különbözteti meg. Levelei megdörzsölve nem kellemetlen szagúak, mint a déli szivarfáé, a termései pedig szélesebbek. Egy-két héttel korábban nyílhat, mint az. Sokkal szívósabb, igénytelenebb és tűrőképesebb. Virágzása látványosabb. Télállósága is jobb, hiszen a déli szivarfa eredetileg az USA délkeleti részén honos.
A déli szivarfával (Catalpa bignonioides) – hazai ismertsége miatt – most nem foglalkozom, érdekességük és szépségük miatt azonban érdemes pillantást vetnünk három kínai fajra. Közülük az első nem ismeretlen az európai kertkultúrában, sőt az Alsótekeresi Faiskolában termesztik is.
Catalpa ovata
A sárga szivarfa (Catalpa ovata) 15 méter magasságig növő, formás koronájú lombhullató fa. Keresztben átellenesen álló, jókora (kb. 25 x 25 cm-es), széles tojásdad, érdes levelei sekélyen háromkaréjúak, kihegyezettek. Végálló, akár 30 cm hosszú bugavirágzatában júniusban nyíló, harang alakú, 2 cm hosszú, halványsárga virágainak torka bíborszínnel pettyegetett. Szeptember végén, októberben érnek be és nyílnak fel 25-30 cm hosszú, mindössze 0,5 cm széles toktermései, amelyek számos, két végükön hosszú repítőszőrös magot tartalmaznak. Közép- és Észak-Kínában honos, de ősidők óta gyakran ültetik az egész országban. Japánba is már réges-rég átkerült, és helyenként kivadult. Virágai kellemes illatúak, jó méhlegelők. Levele megdörzsölve aromás illatú.
Amerikai rokonaihoz hasonlóan a talajokban nem válogat, legyen az homokos, vagy nehéz agyag. A nyirkos, semleges, vagy kissé meszes talajokat kedveli a legjobban. Teljes napra ültetve fejlődik igazán jól. A légszennyezésnek kitűnően ellenáll. Teljesen télálló, és jól tűri a forró nyarú területeket.
Nem olyan látványos, mint a Catalpa speciosa, de mutatós levélzete, különleges virágszíne, szép koronaformája kívánatos dísznövénnyé teszi. Keskeny, hosszú tokterméseinek csokrai lombhullás után is sokáig díszítenek. Kínában rendkívüli megbecsülésnek örvendő, kitüntetett fa. A négy honos faj közül ezt ültetik a leggyakrabban. Sokfelé lehet látni matuzsálem korú példányait palota- és kolostorkertekben. A kínaiak a szivarfa lombhullásának kezdetétől számítják az ősz beköszöntét.
Catalpa fargesii
A rózsás szivarfa (Catalpa fargesii) termetes, 25 méter magasságig növő fa. Háromszög- tojásdad, 10 x 20 cm-es levelei egyenes vállúak. Harang alakú, illatos, 3 cm hosszú virágai halványpirosak, vagy halványlilák, torkukban bíborszínű pöttyökkel. Nemcsak a virágok színe, hanem a szivarfák között leghosszabb, 50-80 cm hosszú toktermése is különleges. Közép- és Délnyugat- Kínában él. Különleges díszértéke miatt gyakran ültetik hazájában, Európában még gyűjteményes kertekben is ritkán látható.
Catalpa bungei
A hegyeslevelű szivarfa (Catalpa bungei) szintén kínai faj, háromszög-tojásdad levelei jóval kisebbek, 6-15 x 8 cm-esek, sötétzöldek, nem karéjosak, hosszan kijegyzettek. Végálló, kevés virágú sátorozó fürtvirágzatában a harang alakú, illatos, 3-3,5 cm hosszú virágok halványpirosak, torkukban sötétbíbor pöttyökkel. Közel fél méter hosszú, de csak 6 mm széles toktermései nagyon mutatósak. A természetben Közép-Kínában honos, a sárga szivarfához hasonlóan régi idők óta sokfelé és gyakran ültetik Kínában. Idős korban szokatlanul kicsik a levelei, engem is megtréfált egyik termetes példánya egy jünnani templomkertben, amikor első ránézésre nyárfának gondoltam.
Könnyen nevelhető
A szivarfák könnyen nevelhető és tartható fák. Metszeni nem szükséges, de ha valamilyen okból vissza kell vágni, akkor azt jól tűrik, könnyen regenerálódnak. Ezt használják ki a brit kertészek, amikor az erőteljesen visszavágott növény vízhajtásai díszítenek nagy leveleikkel. Az átültetésük sem okoz gondot, bár mélyre törő gyökérzetük miatt konténeres vagy földlabdás növényeket érdemes ültetni. Méretük miatt (kivéve a déli szivarfa gömbös fajtáját) csak nagyobb kertekbe, vagy parkokba ajánlhatók. Sorfának viszont elsőrangúak. Nagy leveleikkel jó árnyékadók, hő- és hangszigetelők. Csodálatos látvány a többi már levirágzott fa zöldje közül integető, virágokkal zsúfolt szivarfa. Remélve, hogy az itt bemutatott fajok is rövidesen feltűnnek a hazai faiskolai forgalomban, jó szívvel ajánlom őket mindenki figyelmébe.
