A salátafélék közt a fejes saláta a legelterjedtebb, legismertebb típus. Főleg tavasszal termesztjük. Idővel azonban a fajták, fogékonnyá válnak a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben. Egyetlen ellenszerünk a fajta ellenálló képességének fokozása. Az új fajták a hiedelmekkel ellentétben nem íztelenebbek, sőt, gyakran a régi fajtánál sokkal finomabbak. Legendás, közismert fajta a Santoro. A kora tavaszi ültetésektől a nyár elejéig folyamatosan vethető, és megbízhatóan jóízű leveleket fejleszt.
A nyári időszakban – a kifejezetten nyári termesztésre javasolt fajták kivételével –, a régi tavaszi fajták hamar magszárba szökkennek. A tavaszi Hungarina fajtát emeljük ki közülük.
A tölgylevelű saláták Magyarországon még alig terjedtek el, csak a francia konyhát kedvelő ínyencek ismerik. A piros és a zöld levelűek egyaránt bármilyen ételhez bátran használhatók a fejes saláta helyettesítőjeként. Ízvilágukat tekintve nem különböznek, díszítőértékük viszont hatványozott. A hazai körülmények közt kiválóan termelhetők. A forgalomban lévő fajták közül a Kiribati zöld és a Murai piros a legelterjedtebb.
A római saláta sötétzöld, hólyagos, erős leveleivel az egyik legjobb beltartalmi értékű saláta. Vastag bőrszövetének köszönhetően hosszan megőrzi a minőségét. A salátaszíveket lédús, roppanós állaga és édes íze miatt régiesen cukorsalátának is nevezték.
Ha étteremben Cézár-salátát rendelünk, jó, ha tudjuk, hogy a valódi Cézár-saláta római salátából készül, semmiképp sem fejes, vagy jégsalátából, mint ahogy gyakran helyettesítik. A fejet nevelő fajtáktól a szendvicsekbe felhasználható nyitott típusokig minden méretben és eltérő színekben kapható. Az utóbbiak közül a legismertebb a Claudius fajta, amit szinte az egész idényben termeszthetünk.
Jóllehet Magyarországon kevésbé ismert, a batáviasaláta számos környező országban (Horvátország, Bulgária, Szlovénia) csaknem kizárólagosan fogyasztott salátaféleség. Ebből a salátatípusból nemesítették Amerikában a jégsaláták legelső fajtáit. A fejes salátához, a tölgylevelű salátához, valamint a római salátához hasonlóan a legrégebbi termesztett salátatípusok egyike. Roppanós, lédús, enyhén hólyagozott levelei hatalmasra nőnek. Rendkívül finom ételt készíthetünk belőle, főleg ha tökmag-, vagy olívaolajjal és balzsamecettel megbolondítjuk.
A kertben nagy térállásba ültessük. Akkor sem keseredik, ha magszárba megy, vagy ha a fej eléri az egy kilogramm körüli méretet. A fajtaválasztékból az év minden szakára választhatunk biztonságosan termeszthetőt szabadföldre, de akár hajtatásra is. A nyári íz-nosztalgiázás legmegbízhatóbb mestere a tavasszal és a nyár végén ültethető Imagination fajta, a kertek üde színfoltja.
A jégsaláta – bár a nevében a hidegtűrést sugallja –, nem igazán szereti a fagyos és fényben szegény időt. Épp ellenkezőleg. Tavaszi és nyár végi ültetésből sikerrel termeszthető a Silvinas, amíg nyáron inkább a Santarinas fejlődik megbízhatóan. Termesztését tekintve a fejes salátához képest „lassú”, de lédússága, ropogóssága kárpótol mindezért.
Ha salátát ültetünk, tápkockában, vagy tálcában neveljük a palántát. Fontos, hogy az ültetéskor ne sérüljön a saláta gyökérrendszere. Lehetőség szerint pillírozott, azaz a könnyebb vethetőség érdekében bevonattal ellátott magot vessünk, amit tapasszunk a jól benedvesített, tápanyaggal feltöltött palántaföld, vagy tőzeghenger tetejére. A salátapalánta a fény függvényében fejlődik. Minél több a fény a növény számára (a sziklevelek és a valódi levél megjelenése után), annál szebben fejlődik a palánta. Ne ültessük mélyre, az rothadáshoz vezet. Elegendő, ha a saláta fehér gyökereinek 2/3-a kerül a földbe. Ha préselt kockában, vagy tőzeghengerekben nevelünk, akkor a salátagyökérzet harmada kerüljön a földbe. Így egész évben egészséges és finom salátát kaphatunk.
Bár a madársaláta botanikailag máshová tartozik, mégis sokan a saláták közt tartják számon. Számos salátakeverékben megtalálható, jelentős a vas- és egyéb mikroelem- tartalma. Házikertekben főleg a tavaszi és őszi időszakban nevelhető.
Salátát ültetünk
A házikertekben egész évben termeszthetünk salátát, kezdő kertészek is bátran belevághatnak. Ennél a növénynél ne ragaszkodjunk mereven dédszüleink módszereihez. Az idő halad, a fajtaválaszték bővül, nem szeretünk permetezni, ráadásul a fejes saláta mellett az új salátatípusokat is szívesen kóstolgatjuk. A teljesség igénye nélkül említjük közülük a tölgylevelű salátát, a római salátát, vagy a batáviasaláták sorát, természetesen a madársalátáról és a jégsalátákról sem feledkezve el.
Forrás:
