A támfalak kialakításának több ezer éves a története. Ki ne hallott volna Szemirámisz függőkertjéről, mely az ókor legszebb és legkülönlegesebb támfal-együttese volt. A királynő palotája körül dús növényzet telepítését és fenntartását tette lehetővé. A mezőgazdasági munkákat is évszázadok óta támfalrendszerek segítik, hisz velük a meredek hegyoldalakon enyhe lejtésű, művelésre alkalmas területeket hozhatnak létre.
Támfalakkal bekapcsolhatjuk a család életébe a korábban csak növények telepítésére alkalmas kertrészeket: kerti tó, sütőhely, napozóterasz, vagy éppen zöldségeskert kialakítására nyílik lehetőségünk. A támfal építészeti elemként a kert meghatározó, karakteres látványa, ezért építésükkor vegyük figyelembe a környezet adottságait. Fontos, hogy anyaga, formája, magassága, valamint a hozzá kapcsolódó lépcsők, kerti utak szervesen illeszkedjenek az épület építészeti koncepciójához.
A támfal valójában olyan műszaki építmény, aminek feladata, hogy megtartsa a mögötte levő földtömeget, megakadályozza lecsúszását, emellett a víz is szabadon mozoghasson a területen. A terep megváltoztatásakor arra kell törekedni, hogy az új felhasználásával hozzuk létre. Ha lehet, ne vigyünk el, és ne is hozzunk a területre földet. Alacsonyabb támfalat saját kezűleg is kialakíthatunk. Azok tervezését és kivitelezését azonban, aminek fontos teherviselő szerepe van, bízzuk inkább szakemberre.
Fából
A fából készült támfalakat általában kisebb magasságkülönbségek áthidalására építik. A támfal mögé geotextíliát, vagy műanyag szivárgó lemezt helyeznek, hogy a víz ne mossa át a réseken a földet, és a fa ne is érintkezzen a mögötte levő nedves földdel. A geotextília mögé homokos kavics vízelvezető drénréteg 
kerüljön. A támfalak építését mindig pontos kitűzés előzze meg. A falak magasságát, töréspontjait, alapozási szintjét is ki kell tűznünk. A fal állékonysága növelhető, ha csapokkal egymáshoz kapcsoljuk a cölöpöket, és az egyes elemeket hevederrel rögzítjük. Rönk támfalak építésekor a magasságának legalább a felét süllyesszük a földbe. Földnedves betonnal megtámasztva tovább növeljük a stabilitását. A betonsáv teteje 15 cm-rel a végleges talajszint alatt legyen.
Betonból
A növények beültetésére alkalmas, beton elemekből, flórakosarakból épített támfalak előnye, hogy az elemek egyszerűen egymásba illeszthetők. Gyorsan megépíthető belőlük a nagyobb magasságok áthidalására is alkalmas támfal. A 40-60 centiméter magas flórafalak fagyhatár alatti alapozást, víztelenítést nem igényelnek, de ennél magasabbaknál már szükség van beton alaptest készítésére. Jól megválasztott növényfajtákkal beültetve eltakarható a betonfelület. Ennek ellenére érdemes átgondolni, hogy illik-e a kert egészébe a betonból készült rendszer.
Téglából
A téglából készült támfalaknál a szilárdság érdekében fontos a helyes alapozás és a megfelelő vízszigetelés, hogy a téglák felülete ne színeződjön el az átnedvesedéstől, és ne fagyjon szét. Emellett a fal mögötti drénréteg segíti a víz elvezetését, így annak súlya nem terheli a támfalat. Építésekor kérjük szakember segítségét.
Szabályozzák
A hatályos szabályok szerint az adott településre vonatkozó helyi szabályozás hiányában tereprendezéskor a szomszédos telkek terepszintjéhez kell igazodnunk, attól nem térhetünk el. Ennek értelmében engedély nélkül nem tölthetjük fel a telkünket.
Támfal építésekor a lejtős és a sík terep szintjét egy métert meghaladó mértéken felül, valamint a telekhatárok három méteres sávján belül csak építési engedély birtokában változtathatjuk meg.
