140 éves a szarvasi mamutfenyő

A valószínűleg Angliából, Schönbrunnon keresztül érkező egyedekből csak kettő maradt meg, amelyek eleinte szépen fejlődtek a kertben, ma viszont már csak az egyik él, a másik 2010-ben elpusztult. A fa puha, szivacsos kérgét kerítés védi a külső behatásoktól. A kertben ez az egyetlen bekerített fa, így könnyen föllelhető.
A Szarvasi Arborétumban élő mamutfenyő nem a legnagyobb és nem is a legszebb mamutfenyőnk, léte viszont a faj rendkívüli életerejét bizonyítja, hiszen ezek a fák Észak-Amerikában, 1000-2500 méter magas hegyekben őshonosak, ahol télen 3500- 5000 mm csapadék hull. Szarvason télen-nyáron kevés a csapadék (évi 500 mm körüli), a nyár hosszú és sokkal forróbb, mint az eredeti termőhelyen.
Az a tény, hogy a fa számára kedvezőtlen körülmények között ilyen magas kort élt meg, már önmagában is csodálatra méltó, és akkor még nem említettük majd 30 méteres magasságát, 176 centiméteres törzsátmérőjét, amihez 550 centimétert meghaladó törzskerület tartozik. A legidősebbek közül való egész Európában. Aki szemléli, gondoljon arra, hogy 140 évével valójában még csecsemőnek számít a Sequoia Nemzeti Park 3000 éves példányaihoz képest, mégis „Ő” a híres nagyok fölöttébb nehéz sorsú, de mégis rendületlenül kitartó rokona.
A Szarvasi Arborétumban idén május 17-én születésnapi ünnepséget tartanak a tiszteletére. Fejet hajtva tisztelgünk előtte és kívánjuk, hogy még sok-sok évig álljon délcegen e pompás kert közepén.