A galambotthont általában három részre szoktuk osztani: a versenyzők, a tenyészgalambok és a fiatalok részére. Egy-egy rész lehetőleg ne legyen nagyobb háromszor két méternél, és a magassága ne haladja meg a két métert – túlságosan tág dúc esetén galambjaink elvadulnak, és nehezen kezelhetők lesznek. (…)
A galambdúc berendezése
A dúcrészek berendezése a funkciójuktól függ: az ülőhelyeken (pihenőhelyeken), az etetőkön és itatókon, valamint az ásványianyag-tartókon túlmenően a versenyző galambok és a tenyészgalambok részére fészekberendezést is kell biztosítanunk.
Forrás:
