Minden kajszinemesítő számára az egyik legfontosabb cél az érési idény széthúzása, hogy a termesztők minél korábban jussanak ki a piacokra és sokáig jelen lehessenek ott. Franciaországban, a kajszinemesítők eredményes munkája következtében, számos fajtával tudták bővíteni a fajtakínálatot.
Magáncég fajtakísérletre
A nemesítési munkáról átfogóan az IPS (International Plant Selection) központjában kaptunk részletes tájékoztatást vezetőitől, Jean-Pierre és Julien Darnaudtól. A Rhone Alpes régióban, Montélimarban található IPS-t Jean-Pierre Darnaud alapította 1992-ben. Köztes állomásként működik a nemesítők és a faiskolák között, hiszen nem foglalkoznak nemesítéssel és szaporítással, hanem a fajtajelölteket tesztelik. Körülbelül 20 faiskola adja a szaporító hálózatukat, ahol a nemesítők új fajtajelöltjeit leszaporítják, majd eltelepíti őket az IPS kísérleti ültetvényébe. Ott 10 évig figyelik a fajtajelölteket, s ha ígéretesnek tűnik valamelyik, akkor elindítják a bejelentési folyamatot. A gazdák számára a lehető legjobb fajtákat válogatják ki, a sötét narancsszínű, intenzív piros fedőszínű, szép, fényes felületű és természetesen 
piacos méretű termésűeket. Az idény során a gazdák minden héten megnézhetik, véleményezhetik a fajtákat. A 15 ha-os kísérleti ültetvényben a kajszi mellett őszibarackkal, nektarinnal, cseresznyével és szilvával is foglalkoznak. Kapcsolatot tartanak különböző nemesítőkkel és nemesítői központokkal: Zaiger Gene tics (USA), Pico Summerland (Kanada), Culdveco (Dél-Afrika), valamint Marie France Bois nemesítővel (Franciaország). Marie France Bois nemesítő hozta létre az összes Bergeron után érő fajtát, azok kizárólagos forgalmazója az IPS. E fajták megjelenésével a szüreti idény több mint egy hónappal kitolódott Franciaországban. A virágzási időszak egy hónapon át tart, az érés pedig május 20-án a Pricia Cov nevű fajtával kezdődik ebben a régióban, az utolsót, a Farclo-t augusztus végén, szeptember elején szüretelik.
Körzeti kísérleti telepek
A tanulmányút során három regionális kajszikísérleti ültetvényben jártunk.
A RhoneAlpes régió a legjelentősebb kajszitermesztő körzet, ott terem az éves francia termésmennyiség több mint 70 százaléka. Ebben a régióban, Route des Pecollets ben található a SEFRA (Station Expérimentation Fruit Rhone Alpes) 20 ha-os kísérleti ültetvénye, melyben technológiai és növényvédelmi kutatásokat végeznek. A különböző metszési kísérletek mellett a ritkításhoz szükséges idő csökkentésének, a betakarítás gyorsításának és a termésmennyiség növelésének lehetőségeit vizsgálják. A növényvédelmi problémák közül a gutaütés és a sarka vírus meggátlására keresik a megoldásokat. Megfigyeléseik szerint a bakteriózis kevésbé jelentkezik magasabb lösztartalmú, kavicsosabb és szerves anyagban gazdag talajokban.
Hosszú ideig ebben a régióban a Bergeron volt a fő fajta, mára lassan visszaszorul, mert vannak nála jobban színeződő és nagyobb gyümölcsű fajták, amelyek jobban eladhatók. Az új, pirosra színeződő kajszik jól eladhatók, viszont a bakteriózisra a Bergeron fajtához hasonlóan nagyon érzékenyek.
Ebben a körzetben számolni kell virágzáskori fagykárokkal, ezért gyertyákkal és ventilátorral védik az ültetvényeket. A kísérleti ültetvényben a korai fajtáknál minden 45. évben 100 százalékos is lehet a virágzáskori fagykár.
A Saint Gilles-i SERFEL (Centre d’Expérimentation Régionale pour les Fruits et Légumes) a Petite Camargue vidék északi peremén, Arles és Nimes között található. A gyümölcstermesztési kutatóállomáson fajtanemesítés, fajtakísérletek, valamint agrotechnikai és növényvédelmi kutatások folynak. Fontos céljuk, hogy meggyőzzék a termesztőket: használjanak kevesebb növényvédő szert az ültetvényeikben. Összehasonlító kísérleteket végeznek országos program keretein belül, hogy néhány év múlva a felére csökkentsék a kijuttatott anyagok mennyiségét. A kísérleti ültetvényben a gyerekeknek is fenntartanak egy részt, ahol megismerhetik és megkóstolhatják a gyümölcsöket, ezzel is ösztönzik őket a rendszeres gyümölcsfogyasztásra. Utoljára 2008-ban volt fagykár az ültetvényben, de a fagyvédelmi gyertyák folyamatosan kint vannak a fák mellett, így ha erőteljesebb lehűlés jön, azonnal megkezdhetik a védekezést.
A CENTREX alkalmazott gyümölcstermesztési kísérleti állomás (Centre Expérimental des Fruits et Légumes du Roussillon) a Languedoc-Roussillon régióban, a Földközi-tengertől 5 km-re található. Ott érik legkorábban a kajszi, már május végén megjelennek a piacon, s a szüreti idény július végével zárul. A telek enyhék, a hőmérséklet ritkán éri el a mínusz 3 °C-ot télen, nyáron a legmagasabb hőmérséklet 30 °C. A csapadék átlagos mennyisége 400 mm évenként, ami nem egyenletesen oszlik el a tenyészidőben, nyáron ugyanis egyáltalán nem esik az eső. Ebben a körzetben nem termesztenek Bergeron fajtát, mert nem kapja meg a virágzásához szükséges hidegmennyiséget. A fő fajta itt a Rouge de Roussillon. A száraz klíma és az állandó szél miatt a baktériumos megbetegedések nem jellemzőek. Növényvédelmi kutatásokat elsősorban a virágzáskori moniliniás megbetegedésekre, lisztharmatra, barackmolyra, Földközi-tengeri gyümölcslégyre, valamint szilvalevélbolhára végeznek. Kevés a betegség, ezért a körzetben sok termesztő biogazdálkodásra váltott. Míg a másik két kísérleti ültetvényben a Mont Clair vadőszibarack típusú alanyt használják, itt a szilva alany terjedt el, mert nagy a talaj víztartalma.
Fajta és technológia
A CTIFL (Országos Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Technikai Központ) intézményében az említett partnerintézmények közreműködésével fajtatechnológiai ajánlásokat készítenek. Megporzási kérdésekkel is foglalkoznak, mert bár a nemesítők számos öntermékenyülő fajtát hoztak létre, a termesztésben a mai napig sok az önmeddő fajta. Az alanykutatás során minden alanyra két különböző fajtát oltanak, majd figyelik, hogy milyen a növekedési erélyük, mikor fordulnak termőre, mennyit teremnek, hogyan alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz, mennyire kompatibilis az alany a nemes fajtákkal. Fontos célkitűzés a SERFEL-hez hasonlóan, hogy a vegyszer- és műtrágyahasználatot visszafogják vagy a felére csökkentsék. Az ezt célzó kísérletekben azt vizsgálják, hogy lehet-e gazdaságosan termeszteni a kajszit ilyen kockázati tényezők mellett.
Franciaországban az utóbbi tíz évben erősen csökken az őszibarack-termesztés súlya a spanyol és olasz termelési verseny, valamint a Pseudomonas baktériumos betegség fellépése és a sarka vírus törzseinek elterjedése miatt. Mind több francia gyümölcstermesztő fordult a kaj szi baracktermesztés felé, mert piaci szempontból az hosszabb távon több lehetőséget kínál. A tanulmányút legfontosabb cél ja a francia kajszi fajtainnováció eredményeinek megismerése. Példaértékű a kajszi nemesítési munka, egyes termőtájakon a szüreti idény körülbelül négy hónapig tart. A nemesítők munkáját is segíti a bemutatott szervezetekben folyó munka, amivel hozzájárulnak ahhoz, hogy a termesztők a legjobb fajtákkal és gazdaságos termesztéstechnológiával jelenhessenek meg a piacon.
A kajszi eredete
A kajszi ázsiai eredetű, elsődleges géncentruma Kína területén található. Természetes élőhelyük a hegyvidékeken, déli fekvésű hegyoldalakon alakult ki, így gazdaságosan termeszteni csak domb- és hegyoldalakon, valamint fennsíkokon lehetséges. A kajszifajták négy különböző földrajzi csoportba sorolhatók: ázsiai, kaukázusi, európai és dzsungáraltáji, melyet később a kínai és kelet-kínai csoportokkal egészítettek ki. Az Európában, Észak-Amerikában, Dél-Afrikában és Ausztráliában termesztett fajták túlnyomó része az európai csoportba sorolható.
A kajszinemzetséghez több faj tartozik, gazdasági jelentősége viszont elsősorban a Prunus armeniacának, a közönséges kajszinak van.
Éghajlat- és hidegigény
A mediterrán és a mérsékelt égövi területek fajtahasználata eltérő, hiszen a klimatikus adottságok különböznek. A mediterrán régiókban a rövid mélynyugalmú, alacsony hidegigényű, meleg- és napfény igényes fajták termeszthetők jól, míg a mérsékelt égövi területeken a nagyobb hidegigényű, hosszabb mélynyugalmú, jobb fagyállóságú fajták terjedtek el. Dél-Franciaországban található a legjelentősebb három francia kajszitermesztő körzet. Az északi termőtájakon mérsékelt égövi fajtákat használnak, például a Bergeront, míg a déli termőtájakon a mediterrán fajták terjedtek el, mint a Rouge de Roussillon.
A Saint Gilles-i SERFEL gyümölcstermesztési kutatóállomás arról ismert, hogy minden évben korán, középidőben, későn és igen későn érő kajszifajtákat mutatnak be. A kései érésű Carmingo fajtasorozat gyümölcseit láttuk, sajnos megkóstolni nem tudtuk. Kísérőnk szerint a Faralia gyümölcse jól tárolható és szállítható, az íze viszont nem túl jó. A Farely és Fartoli fajták íze kiváló, viszont kevésbé tárolhatók és szállíthatók.
