Nálunk is megjelent a mandula-magdarázs

Egy évszázada ismert kártevő a mandula-magdarázs, 1907-ben írták le a tudomány számára. Bulgáriában találták meg először, majd Jugoszláviában és Görögországban is. Később Örményországban, Grúziában, Azerbajdzsánban is fölfedezték. Azóta Szíria, Jordánia, Törökország, Marokkó, Franciaország mandulásainak súlyos kártevője lett.Nálunk 1998-ban Haltrich Attila és Markó Viktor a budai hegyek elhanyagolt mandulásaiban észlelte kártételét Budaörstől Nagytétényig. Csak héjas mandulával lehet a darazsat behurcolni, hozzánk is feltehetően cukrászati felhasználásra behozott töretlen mandulával érkezett. Úgy tűnik, hogy nem ragaszkodik a hegyvidékhez, mert egy évtizede már a főváros pesti oldalán, a Rákos mentén is rendszeresen elpusztítja a kerti mandulafák csaknem teljes termését. Néhány országban kajszi-, őszibarack-, szilva-, cseresznyekártevőnek is tartják, de azokban más magdarazsak, az Eurytoma maslovskii és schreineri fajok élnek.
A mandula-magdarázs (Eu­rytoma amygdali) nősténye 7-8, a hím 4-6 milliméteres. Testük fekete, a lábaik világosabbak, a fejük és toruk a gödröcskés felszínük miatt fénytelen, a két oldalról erősen összenyomott potrohuk fényes fekete. Hártyás szárnyuk csúcsainak fele kissé füstös. Egész testüket ritkás, hosszú fehér szőrzet borítja.
Rajzásuk április elején kezdődik és május közepéig tart, az időjárástól függően. A hideg időszakok késleltetik e melegigényes faj fejlődését. Több nőstény kel, mint hím, a párok illataik érzékelésével találnak egymásra. Két-három hetes életük folyamán párosodnak és a nőstények 50-100 tojást raknak a mandula fejlődő terméskéire. Minden mandulában csak egyetlen lárva fejlődik ki, a tojásrakó darázs feltehetően szagjelzést hagy hátra ennek érdekében, mert ha több tojást rakna le, akkor a fejlettebb lárva felfalná gyengébb testvéreit. A lárvák 7-10 nap múlva kelnek ki a tojásból, és fejlődésük során csaknem teljesen elpusztítják a magbelet.
A korábban fertőzött mandulák a fán maradnak összeszáradva, a később károsított, már fejlettebb termések azonban lehullanak. A legtöbb lárva a vékony héjú mandulákban található, a vastagabb héjú és a keserű mandulák alig károsodnak. Június végétől, július elejétől a fejlődésüket befejezett lárvák a károsított termésben nyugalomban maradnak, majd áttelelés után márciusban bábozódnak.
Április elején kelnek az első darazsak, rajzásuk hűvösebb tavaszon május közepéig elhúzódhat. Nem minden lárva bábozódik, egy részük csak a második, illetve a harmadik évben kel ki. Így a virágok teljes fagypusztulása vagy nagyon eredményes vegyi védekezés esetén is marad annyi túlélő darázs, hogy a faj fennmaradhasson.
A védekezés egyébként is bonyolult, mert a tojás és a lárva a gyümölcsben védve fejlődhet, ott csak mélyhatású szerekkel érhetők el. Érintő hatású szerrel csak a rajzó darazsak ellen lehet eredményesen védekezni, pontosan időzített és a hatóidőnek megfelelően ismételt kezelésekkel.
Élő, nem párosodott nőstény darazsakkal csalétkezett csapdákkal lehet befogni a kártevő hímjeit, hogy a rajzásmenet ismeretében pontosan lehessen időzíteni a védekezést. A szűz nőstény darazsakat előző évben fertőzött mandulákból lehet keltetni. Szintetikus feromoncsapda még nem kapható.