A paprika szorosan kötődik Alsóvároshoz, az első tövet a ferences kolostor falain belül nevelték. Kiss Didák házfőnök szerint valószínűleg Amerikából került a paprika a törökökhöz, akik négyszáz évvel ezelőtt behozták hazánkba is. Először mérgezőnek tartották, csak dísznövényként használták, később pálinkába tették, és külsőleg, például csípések gyógyítására alkalmazták. 1830-ból származik az első leírás egy szakácskönyvben a paprikás csirke receptjéről, mondta Didák testvér, aki a „táplálni, táplálkozni és gyógyítani” szavakkal foglalta össze a ferences szerzetesek által meghonosított fűszernövény lényegét.
A rendezvényen Böjte Csaba, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője is részt vett, a versenyre összegyűlt paprikamintákat ugyanis a szervezők az árvaháznak ajánlották fel. Böjte Csaba elmondta, hogy az árvaházaknál is művelnek kiskerteket, a gyerekek így megtanulják saját kezűleg megtermeszteni az asztalra valót.
Czerván György, a VM agrárgazdaságért felelős államtitkára előadásában fontosnak nevezte a szegedi paprika eredetvédettségét, amivel kiküszöbölhetők a hamisításból eredő piaci hátrányok, és megőrizhető a szegedi paprika hírneve a világpiacon. A Vidékfejlesztési Minisztérium kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a fűszerpaprika-termesztés ismét nyereséges legyen Magyarországon, ehhez megfelelő keretet nyújt az elfogadás előtt álló zöldség-gyümölcs ágazati stratégia.
Az államtitkár a legfontosabb teendők közt említette a kutatás korszerű feltételrendszerének megteremtését, az alkalmazott technológia és a gépi betakarítás műszaki hátterének fejlesztését, valamint a fajtabevezetés, az utóérlelés és a feldolgozás minőségjavító módszereinek támogatását. Ide sorolta az alternatív energiaforrások felhasználását, a termelői és feldolgozói összefogás ösztönzését, valamint a jelölési kötelezettségek felülvizsgálatát is. Emlékeztetett rá, hogy a 19. században Magyarországot a világ tíz legnagyobb paprikatermelője között tartották számon. A kétezres évek elején a termőterület nagysága 5-6 ezer hektár volt hazánkban, melyről 40-60 ezer tonna termést takarítottak be. Ebből 8-10 ezer tonna őrlemény készült, melynek csaknem a 60 százalékát exportálták. Az utóbbi években alakult ki a 2-2,5 ezer tonna őrleménytermelési szint, amelyhez a nyersanyagot 1500-2000 hektáron termesztik meg. A fűszerpaprika-termelés egyelőre nem nyereséges vállalkozás Magyarországon – szögezte le a szakember, és hozzátette, hogy az utóbbi évtizedben megélénkült ugyan a termesztési kedv, de a fellendülést a jövőben tovább kell támogatni.
Szeged környékén az 1930-as években, a nagy gazdasági válság idején több mint négyezer hektáron termelték, az egyik legbiztosabb megélhetést adta. A válságos években csak Amerikába kétezer tonna paprikát exportáltunk, ma összesen nem terem ennyi Magyarországon – fogalmazott a konferencián Somogyi György, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Csongrád Megyei Élelmiszerfeldolgozó és -forgalmazó Szakosztályának vezetője. Évek óta csökken a hazai fűszerpaprika-termelés. A magyar gazdálkodók a hungarikumnak nevezett termékből csak az itthoni fogyasztás harminc-negyven százalékát képesek kielégíteni, ételeink java részét tehát import őrleménnyel fű-szerezzük. Az import aránya már évek óta 60-70 százalék. A magyar gazdálkodók 2002-ben még 6-7 ezer hektáron termeltek fűszerpaprikát, exportunk hatezer tonna, az importunk pedig 223 tonna volt. Ma már csak 1500, legjobb esetben is mindössze 1800 hektáron termelnek. A termőterület csökkenése miatt az export ma jó, ha eléri a kétezer tonnát, az import pedig egyes években a négyezer tonnát is meghaladja. Külföldi termelőknek és kereskedőknek fizetünk a paprikáért, az összes termésünk pedig csak a hazai igény 30 százalékát elégítheti ki – sajnálatos történet egy hungarikumként emlegetett termékkel.
Szilágyi László, a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője a paprikakutatás előzményeiről elmondta, hogy a szegedi paprika az 1850-es években indult ország-, majd világhódító útjára. 1941-ig a szabad verseny, a kisárutermelő paraszti vállalkozások jellemezték az ágazatot. Szegeden a paprikával kapcsolatos kutatómunka 1884-ben kezdődött a Városi Vegyvizsgáló Hivatalban, amelyet 1920-ban államosítottak, és Mezőgazdasági Vegykísérleti Állomásként működött tovább. Az igazán hatékony munkát az akadályozta, hogy itt csak a minősítést végezték, a nemesítői munka a Növénytermelési Kísérleti Állomáson zajlott. Ez az anomália 1949-ben szűnt meg, amikor a paprikával kapcsolatos minden munka egyetlen osztályhoz került. Az 1950-től a Szegedi, majd később a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben folyó nemesítői munka eredményeként több csípősség nélküli és csípős fűszerpaprika-fajta született. A korábbi érzékszervi vizsgálatokat felváltották az objektív laborvizsgálati módszerek.
A fűszerpaprika-kutatás 1970-től szervezetileg a kecskeméti székhelyű Zöldségtermesztési Kutató Intézet kalocsai fűszerpaprika-kutató állomásához került. A szegedi szakemberek a Szegedi Kutatási Osztály szervezeti egységen belül dolgoztak, 2009 óta pedig Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft.-nek hívják a kutatóintézetet.
Ez idő alatt nagy lépést tettek a fólia alatti fűszerpaprika-termesztés technológiájának kidolgozásában, s három államilag elismert hibridet – Sláger, Bolero, Délibáb – kínáltak a termelőknek. A Gabonakutató Nonprofit Kft. Biotechnológiai Osztálya az új genotípusok nemesítésében segédkezett. Ehhez sejt- és szövettenyésztési módszert dolgoztak ki, amellyel egyetlen generáció alatt beltenyésztett vonalak hozhatók létre.
Védett
A szegedi paprikát 2010 novemberében az Európai Bizottság felvette az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel védett termékek (angolul Protected Designations of Origin – PDO, franciául appellations d’origine protégées – AOP) listájára. Két kifejezést is bejegyeztettek a kérelmezők, a pontosabb meghatározást tartalmazó „szegedi fű-szerpaprika-őrleményt” és a hétköznapi szóhasználatban gyakoribb „szegedi paprika” elnevezést. A védelem szavatolja, hogy az unióban nem lehet forgalomba hozni szegedi paprika néven olyan terméket, amely nem a megjelölt térségből származik. (Ugyanerre a listára 2012-ben a kalocsai fű-szerpaprika is felkerült.)
Minden lehetséges támogatást
Czerván György, a VM agrárgazdaságért felelős államtitkára a fűszerpaprikás rendezvényen is hangsúlyozta: a kertészet a magyar mezőgazdaság legintenzívebb ágazata, amely a legtöbb munkaerőt foglalkoztatja, hozzávetőleg 50-60 ezer családnak nyújt megélhetést. A teljes mező-gazdasági kibocsátás mintegy 1800 milliárd forint évenként, amelyből a kertészet csaknem 20 százalékkal, körülbelül 350 milliárd forintos termelési értékkel részesedik. Ezen belül a zöldségtermesztés aránya 49, a gyümölcsé 20, a szőlő-bor ágazaté 15, a többek között a faiskolát és a dísznövénytermesztést magában foglaló egyéb kategóriáé pedig 14 százalék.
Futó Tamás, a Csongrád Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságának vezetője ehhez hozzátette, hogy a hazai zöldségágazat évenként közel 80 ezer hektáron 160-180 milliárd forintnyi értéket termel, ez 1,6-1,8 millió tonna árut jelent. A termesztés harmadát a hatezer hektárnyi fedett termesztőterület – üvegház, fólia, gombaház – adja. A szabadföldi termesztés 700 ezer tonnányi áruval zömmel a feldolgozóipar igényét elégíti ki. A frisspiaci ellátásban a kis- és középvállalkozói szektor, valamint a családi gazdaságok szerepe a legnagyobb.
Czerván György szerint a tőkeigényes ágazat magas termelési értékének köszönhetően a kertészeti beruházások a leginkább megtérülő fejlesztések közé tartoznak az agráriumon belül. A kertészet föllendítésével sok új munkahely keletkezik, és megoldható sok képzettség nélküli munkanélküli foglalkoztatása is. Az Európai Unió közös agrárpolitikájának 2014–2020 közötti új költségvetési időszakában ezért minden lehetséges támogatást, pályázati forrást megnyit a kormányzat a kertészettel foglalkozó gazdák és vállalkozások előtt – hangsúlyozta az államtitkár.
