Munkájuk mottójául Erdei Ferenc gondolatát választották: „A szaktudás váljon tőkévé”. A szervezők az olvasás mellett az íráshoz is igyekeznek kedvet teremteni: minden évben kiemelik és díjazzák a legjobb szerzők teljesítményét. A díjak átadása, a díjazottak ünneplése fontos része a könyvhónapi rendezvénynek.
Nincsenek könnyű helyzetben ma a kiadók, s ez különösen igaz a szakkönyvkiadókra. A példányszámok visszaestek, ami az egy kötetre eső költségeket, s ezzel a fogyasztói árat is tetemesen megnövelte. Míg korábban a legjelentősebb agrárszakkönyv-kiadók összességében évenként mintegy ezerféle könyvet kínáltak, addig idén csak körülbelül ötszázat tartalmaz a katalógusuk.
Az idei megnyitón Jókai Anna Kossuth-díjas író volt a díszvendég, aki a magyar nyelv szépségére, szeretetére és őrzésére hívta fel a szakírók figyelmét. Szakkönyvet írni nehéz dolog, a szűken vett szaktudás sokszor csak az olvasók elriasztásához elég. A szórakoztató tájékoztatáson felnőtt, tematikus csatornákat néző, világhálót böngésző közönség a száraz, unalmas könyveket nem fogja elolvasni, hiába szól a legújabb kutatási eredményekről, szakmai újdonságokról. S bár mind többen beszélnek legalább angolul, az idegen szó sokak számára még mindig riasztó. Ha lehet, keressünk magyar megfelelőt – figyelmeztetett az írónő. Nem attól lesz tudományos a mű, ha idegen szavaktól hemzseg a szöveg. Ha vesszük a fáradságot és a szótárt, s „magyarra fordítunk” egy-egy ilyen bekezdést, legtöbbször csak banális mondatokra lelünk. Ez a 
szakmaiságnak álcázott nagyképűség esetenként a szerző korlátait is mutatja – ő maga is bizonytalan, mit is jelent magyarul egy-egy kifejezés –, ráadásul jó eséllyel elveszítjük az olvasót is. De árt a tartalomnak az is, ha pongyolán fogalmazza meg gondolatait az író. Olyan ez, mint a borászat, abban is a harmóniát keressük. S ha nem találjuk, a szöveg elveszti a „bukéját”. Arról írjanak, amit szeretnek, s arról, amihez hozzá tudnak tenni valamit. S ne szégyelljék belecsempészni a lelküket is, legyenek olyan történetek a szakmai szövegekben is, amitől az írás felejthetetlenné, egyedivé válik. Ami akkor is az olvasóval marad, és további gondolkodásra készteti, ha éppen kimegy a szőlőbe dolgozni – javasolta szerzőtársainak az írónő.
Medgyasszay László, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke a szaksajtó vidékfejlesztésben betöltött szerepéről beszélt. Sokat változott az előző évtizedekben az ismeretekhez való hozzáférés, az ifjabb generáció ma már gyakran egy-egy problémára az interneten keresi a választ, s közülük jó néhányan már a kiadványok digitális változatát rendelik meg. A világháló azonban ma sem kínál olyan rendszerezett tudást egy-egy szakterületen, mint a könyv – mondta. Naponta frissül, ott van minden, ami új, de stabil alapok nélkül ez mit sem ér. Azt vallja, hogy tankönyvek, szakkönyvek és szaklapok nélkül ma sincs szakember. A szakkönyv, illetve szaklapkiadás tehát egyszerre vállalkozás és közszolgálat.
Mezőszentgyörgyi Dávid, a Nemzeti Agrárszak tanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet főigazgatója Szentgyörgyi Albert soraival mutatta be, hogyan is látja ő a tankönyvek, szakkönyvek szerepét, melyek természetesen szorosan kötődnek az iskolákhoz. „Az iskola dolga pedig az, hogy megtanítsa velünk, hogyan kell tanulni, fölkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára. Tanítson meg szeretni, amit csinálunk, és segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”
V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára szerint a jó szakkönyvek lapjain, a sorok között ott rejtőzik a magyar vidék jövője, a megújulás esélye, a jó szakirodalom gyakorlati útmutatást ad. A könyvet nem azzal becsüljük meg, ha gondosan bekötjük vagy elegáns polcra helyezzük, hanem azzal, ha olvassuk, forgatjuk, esetleg vitatkozunk vele.
Díjazottak
A mezőgazdasági könyvhónap megnyitóján Az Év Szerzője díjat Soltész Miklós egyetemi tanár, gyümölcsnemesítő vehette át, a Magyar gyümölcsfajták című könyvéért. Életműdíjban részesült Visnyei László, a Magyar Állattenyésztők Lapja főszerkesztője, míg az Év Szakújságírója Bőle István,a Hír Tv munkatársa lett. Az Év Boros Könyvének Eperjesi Imre egyetemi tanár Házi borászkodás című művét választották.
