A szabadföldi paprika integrált védelme

Kiemelte, hogy a növény­házi védekezési stratégi­át meghatározó polifág, me­legigényes kártevők – a nyu­gati virágtripsz és a takácsat­ka – szabadföldön csak érin­tőlegesek, a fonálféreg pedig jóformán ismeretlen, hacsak a talajok nem fertőzöttek a nálunk is honos Meloidogyne hapla fajjal. A növényvéde­lem átértékelődhet szabadföl­di körülmények között.
Ha szakszerűen és nyeresé­gesen szeretnénk szabadföl­dön paprikát termeszteni, ak­kor átmeneti fóliás takarással kell kezdenünk a kiültetés utá­ni időszakot. A palántát pedig annak tudatában kell megne­velni, hogy a fóliatakarás alatt nincs lehetőség védekezni. A növényházból kikerülő fejlett palántákkal semmiképpen ne vigyünk tripszet, levéltetűt vagy egyéb kártevőt a terület­re, mert az eleve rossz kezde­tet jelent. A szabadföldre kiül­tetett állományokban tovább érvényesül a palántanevelés színvonala – fogalmazott Pén­zes Béla.

Csak ellenálló fajtákat

A szabadföldi paprika növény­védelmét meghatározó kór­okozók közül a vírusok meg­egyeznek a hajtatáséival, a helyzet azonban annyival ne­hezebb, hogy épp a kiültetés idején vándorolnak át a levél­tetvek a fás szárú növények­ről a lágyszárúakra. Vagyis ak­kor a legerősebb a vírusnyo­más, amikor éppen csak be­gyökeresednek a fiatal növé­nyek. Szabadföldre nem taná­csos a gyakran előforduló ví­rusos betegségekkel szemben nem rezisztens fajtákat ültetni.
Szerencsére a tripszek lé­nyegesen ritkábbak, legalább­is azok a fajok, amelyek a pa­radicsom bronzfoltosság ví­rusát terjesztik. Szabadföldön tehát a TSWV nagyságrend­del kevesebb esetben okoz problémát, mint hajtatásban. Ugyancsak az enyhe problé­mák közé tartozik a kabócák által terjesztett paprika sztol­búrja – fejtette ki az előadó.
A baktériumos betegségek elsősorban a fűszerpaprikát érintik, de a rezisztenciane­mesítés erre is kínál megol­dást. Elsősorban a paprika pszeudomonászos levélfoltos­sága (Pseudomonas syringae pv. syringae) okozza a gon­dot. A paprika pszeudomoná­szos bogyórothadása (Pseu­domonas viridiflava) tüneté­vel a sérült bogyókon találkoz­hatunk, például gyapottok­ba­golylepke rágása nyomán. Csak kis mértékben okoz gondot a paprika xantomonászos betegsége (Xanthomonas cam­pestris pv. vesicatoria),de járványszerű előfordulás esetén tömeges lombhullást okoz a nem rezisztens fűszerpaprika-fajtákon. Felső öntözés esetén és hűvös időjárásban a kiültetést követő időszakban használjunk réztartalmú készítményeket, különben számíthatunk a baktériumos betegségekre.

Gombás betegségek

Komoly veszteséghez vezethet a paprika rizoktóniás palántadőlése (Rhizoctonia so­lani),ha nem szakszerű a növényvédelem, egyébként csekély jelentőségű betegségként tartják számon – mondta az előadó. Nem csak azt tapasztaljuk, hogy a palánták 10-20%-a ültetésre alkalmatlan. Ennél súlyosabb az a jelenség, amikor a részlegesen fertőzött palántákból kifejlődött növények tele vannak terméssel, és kiderül, hogy a részlegesen befűződött szár képtelen eljuttatni a terméshez szükséges vizet a rendeltetési helyére.
A gombás betegségek között említette az előadó a paprika botrítiszes betegségét (Botrytis cinerea), amely a sérült bogyókon jelenik meg. A paprika alternáriás magházrothadása (Alterna ria alter­nata)fajtatulajdonság, csak a rosszul záródó bibepontú fajtáknál tapasztaljuk és nincs is ellene védekezési lehetőség. A szklerotíniás betegségre ott számíthatunk, ahol évek óta paprikát termesztenek. Minél tovább tart a monokultúra, annál nagyobb a betegség esélye és súlyossága.
A növényházak meghatározó gombás betegsége, a lisztharmat viszont nem igazán ismert a szabadföldön. Pénzes Béla csupán egyszer találkozott szabadföldi fűszerpaprika-állományban komoly lisztharmatfertőzéssel, ám ott közvetlenül a tábla mellett állt a fertőzés-utánpótlásról gondoskodó fóliasátor.

A megfigyelés a lényeg

A kártevő állatok némelyike eleve megtalálható a területen, ezért ültetés előtt győződjünk meg róla, hogy tényleg ez-e a helyzet. A gyökérgubacs-fonálféreg jelenlétét a gyomnövények gyökerén látható gubacsok jelzik, és a cserebogárpajor is jól észrevehető. Mindkét talajlakó kártevő óriási gondot okozhat, ha nem figyelünk rájuk és fertőzött táblára ültetjük a paprikát.
Más kártevők viszont kívülről érkeznek, például a vetési bagolylepke. A kiültetés után május végén, június elején érkezik, egyes években nagyon súlyos károkat okozhat, ennek ellenére a kertészek sokszor nem számolnak vele, nem tesznek ki feromon csapdákat. A talajszinten élő kártevő L2 stádiumú lárvája, a mocskospajor elrágja a gyökérnyakat. Nincs hatása a védekezésnek, ha akkor avatkozunk be, amikor már dőlnek és fonnyadnak a növények, és a töveik mellől előkerül a vetési bagolylepke lárvája. Viszont ha időben lépünk, feromoncsapdával figyeljük a rajzást és sikerül akkorra időzíteni a permetezést, amikor a tojásból frissen kikelt lárvák még a lombon tartózkodnak, akkor elég egyetlen permetezés bármilyen, a paprikában engedélyezett kontakt szerrel – hallottuk.

Levéltetű-helyzet

Szabadföldi paprikában meghatározó kártevők a levéltetvek, főleg mert éppen a növények intenzív növekedési szakaszának idején vándorolnak a polifág levéltetvek a fás növényekről a lágyszárúakra. A vírusterjesztéshez pedig nem is kell, hogy megtelepedjenek a paprikán – elég, ha próbaszúrásokat ejtenek rajta, miközben továbbvándorolnak. Pénzes Béla ezért azt javasolta, hogy ne csak a speciális levéltetűirtó szerekre támaszkodjunk, hanem azokra az olajos készítményekre is (pl. Vectafid A), amelyek kisebb mértékben pusztítják ezt a kártevőcsoportot, viszont mérséklik a vírusátvitelt. Speciális levéltetű elleni hatóanyag a pimetrozin, a pirimikarb és a flonikamid, jól használhatók a paprikában – mondta.
Felhívta a figyelmet, hogy a neonikotinoid hatóanyagcsoportba tartozó szerek használatát illetően nem zárhatók ki újabb változások. A tiametoxám és az imidakloprid hatóanyagok palántanevelésben engedélyezettek, méhekre viszont kifejezetten veszélyesnek minősülnek. A paprika a kiültetés után rögtön virágzik, nem teljesen egyértelmű tehát a helyzet ebben az esetben. A paprikát nem látogatja ugyan a háziméh, de vadméhek igen, ezen a területen tehát változásra számíthatunk – mondta. A piretroidok közül is csak a méhekre mérsékelten veszélyes készítmény jöhet szóba, a szerválasztás és a hatóanyagcsoportok váltogatása tehát már egyáltalán nem olyan egyszerű, mint öt-hat évvel ezelőtt volt.
A levéltetű és a vetési bagolylepke megjelenése nagyjából egy időpontra, a tenyészidő elejére esik. Amikor bekötnek a paprika termései és leáll a növény intenzív fejlődése, akkor már nem vonzó a levéltetveknek, így a probléma többé-kevésbé meg is szűnik.

Gyapottok-bagolylepke

A tenyészidő második felében, július közepétől a másik fő ellenség, a gyapottok-bagolylepke határozza meg a védekezést. Ez a faj először 1994-ben bukkant fel Délkelet-Magyarországon, előtte Görögországig, Törökországig kellett utazniuk a szakembereknek, ha gyűjteni szerették volna – mondta Pénzes Béla.
Nem minden évben okoz gondot, olykor alig fogják a feromoncsapdák. Más esztendőkben viszont – például tavaly és tavalyelőtt is – óriási tömegben lepi el a termesztőkörzeteket. Valószínűleg a Magyarországtól délre kifejlődő populációk berepülésével magyarázható ez a tömeges jelenlét.
Katasztrofális károkat okozhat, ezért elkerülhetetlen a megfigyelés, és az arra alapozott védekezés. Rajzáskor a nőstények a levelekre rakják a tojásaikat, a kikelő lárvák pedig ha csak tehetik, a növény generatív részeit károsítják, azaz berágják magukat a bogyóba. A védekezés célja, hogy ezt megakadályozzuk. Eléggé elhúzódik a rajzás, július közepétől körülbelül szeptember közepéig veszélyezteti a paprikát ez a kártevő. A védekezésben rendkívül lényeges az időzítés, ezért csak a feromoncsapdás rajzásmegfigyelés adhat támpontot. Ha a csapdában észlelt egyedszám alapján arra következtetünk, hogy megindult a rajzás, akkor el kell kezdeni keresni a tojásokat, amelyek frissen a lerakás után fehérek (csontszínűek), a következő napon pedig már szürkék. A fehér tojások észlelését követő négy-öt nap múlva kell permetezni, hogy eltaláljuk a frissen kelt lárvákat. Elhúzódó rajzásnál pedig nagyon fontos a megismételt kezelés – ajánlotta az előadó.
A felhasználható szerek választéka szintén kicsi, tekintve, hogy virágzó állományról van szó (amikor érik a paprika, virágzik is). Csak a lambdacihalotrin, a spinozad és az indoxakarb hatóanyagok jöhetnek szóba, illetve a Bacillus thuringiensis alapú szerek.
Nem könnyű megvédeni az állományt a gyapottok-bagolylepke ellen, a termesztők dolgát az is megnehezíti, hogy az állat vándorol, akár 50-60 kilométert is megtesz. A gyakorlott szem észreveszi az állomány fölött egy-két méterrel repülő lepkéket – ez a vándorlási időszakot jelzi –, vagy amikor már megtelepedtek, behúzódtak a sorokba és csak egyik növényről a másikra repkednek.

Egymás mellett

Néhány éve nagyszerű szabadföldi paprikaállomá­nyokat láthatunk az or­szágban, a hozzáértő ker­tészek kevés aranykoro­nás talajokon is 70­-80 ton­nás termésátlagot érnek el – mondta Pénzes Béla. Az óriási kockázat miatt sokan inkább fedett ter­mesztést javasolnak, azon­ban nem minden helyzet­ben van lehetőség nö­vényház vagy éppen egy­szerűbb vándorfóliás be­rendezés építésére több tíz hektáron. Ezért szerin­te nem eldöntendő kér­dés, hogy növényházban vagy szabadföldön ter­mesztjük-­e a paprikát, e két termesztésmód ugyanis egymás mellett kell hogy éljen.

Levegőtlenség

Az utóbbi évek egyik legsúlyosabb gondja a napégés. Főleg a zöldből pirosba érő fajtáknál ismert a jelenség, és ha nem alakul ki a megfelelően árnyékoló lombfelület, akkor a szabadföldi termesztésben szinte elkerülhetetlen. Sajnos elég gyakori, hogy tömegesen fordulnak elő értékesíthetetlen termések a növényállományban.
Az is előfordul, hogy magas vízállás miatt hervadásos tünetek figyelhetők meg a paprikán. Tény, hogy a paprika vízigényes, de azért nem annyira, mint a tavirózsa – fogalmazott Pénzes Béla. A tábláknak rendszerint van olyan pontja, ahova összefolyik a víz, és ha egy-egy öntözést éppen nagyobb csapadék követ, akkor ezeken a pontokon nagy az esély a gyökérfulladásra. Évről évre ismétlődő jelenség ez, a helyzet felismerését nehezíti, hogy kezdetben nem látszik, csak tíz nap múlva veszi észre a gazda, hogy gond van. A hervadásból sokan vízhiányra gondolnak és öntözni kezdenek, amivel visszafordíthatatlanná teszik az előtte esetleg még menthető helyzetet. Érdemes megnézni ilyenkor a gyökérzetet, ha a hajszálgyökerek elpusztultak, akkor nem az öntözés a megoldás – javasolta.
Termesztői hiba, amikor túl mélyre ültetik a paprikát, alaposan beöntözik, és fóliával takarják a talajt. A levegőtlen környezetben nem fejlődik rendes gyökérzet, ami akkor mutatkozik meg, amikor a növény már leterhelt, és az alulfejlett gyökérzet a nyári hőségnapokon nem képes elegendő vízzel ellátni a bogyókat. A levegőtlen talaj a szabadföldi paprikatermesztés nagy ellensége. Sokan úgy igyekeznek megszüntetni a levegőtlen viszonyokat – sikerrel –, hogy a tenyészidőszak során kétszer-háromszor fellazítják a sorközöket.

A kabócák és a paprika

Hallgatói kérdésekre válaszolva Pénzes Béla elmondta, hogy a legritkább esetben lehet valamely kabóca kártételét látni a paprikán. Vizsgálatok bizonyítják, hogy ott tartózkodnak a paprikaállományban, de az utóbbi tíz évben nem találkozott a kabócák által terjesztett Stol­bur­-fitoplasma tünetével. Nem így a szabadföldi paradicsomban, ahol az előző évtizedben igen súlyos kárt okozott. Előfordult olyan hatvanhektáros tábla is, amit a fitoplazma miatt nem volt érdemes betakarítani – mondta.
A Budapesti Corvinus Egyetem Rovartani Tanszéke által végzett felmérésben harmincöt kabócafajt izoláltak fertőzött paradicsomtábláról, ám abból csak négy gyanúsítható vektortevékenységgel. Ezenkívül ilyen jellegű vizsgálatok egyáltalán nem is voltak Magyarországon – a kabócák meghatározásával érdemes lenne többet foglalkozni – fejtette ki Pénzes Béla.
A termesztők dolgát az is nehezíti – tette hozzá –, hogy a fitoplazma-tünetek a tenyészidő második felében jelennek meg, a kabócák pedig hónapokkal korábban repülnek be az állományba és szúrják meg a növényeket. A kezdeti tünetek három-hat hét elteltével mutatkoznak meg, amikor pedig súlyosbodnak, akkor már nincs mit tenni.