A hazánkban megtermett méz 70-80%-a, évtizedek óta, 300 kg-os „kiszerelésben” országhatárainkon kívülre kerül. Az országban maradt méz 40%-át mézkiszerelő cégek a szupermarketekben, 60%-át a méhészek közvetlenül a fogyasztónak értékesítik. Ez az arány az elmúlt évtizedben tolódott el a méhészek értékesítése felé és tart napjainkban is. Igaz, több ok miatt (főleg a keresleti oldal pénztelensége okán) megtorpant a fejlődés az elmúlt 2-3 évben a belföldi mézfogyasztás terén. A legtöbb méhészt így a mézünket hordóban értékesítők mézfeldolgozási költsége érdekli, érinti. A költségek számszerűsítésénél nettó összegeket tüntetünk fel.
Első költség, ami a felvásárolt mézet terheli, a mézet begyűjtő, felvásárló költsége. Különböző cégek nyilván nem azonos felvásárlási jutalékot fizetnek, sőt cégen belül is vannak különbségek a mézet összegyűjtő, köznapi nyelven felvásárlók között. Átlagosan 30 forint kilogrammonként az az összeg, amennyiből gazdálkodhat a mézfelvásárló. Miután és sokszor mielőtt beszállítják a mézet az üzembe, ellenőrzik a minőségét. Termelőnként is minősítik a mézet az alapparaméterekre, de szállított (22 tonna) mennyiségenként is ellenőrzik. Minél kevesebb méhész méze adja ki a kamionmennyiséget, annál olcfúj kásóbb lesz a kilogrammonkénti laborköltség. Néhány exportőrnek saját mézlaboratóriuma van, ahol az alapvizsgálatokat és az úgynevezett „előszűrést” (pl. szermaradványokra, idegenanyagokra) el tudják végezni. Az itt felmerülő költségek (műszerek megvásárlása, laboránsok bére, vizsgálathoz szükséges anyagok, stb.) lehet, hogy magasabbak, mintha idegen laborban vizsgáltatnák a mintákat, de óriási előnye, hogy gyorsan megvan minták száma is több. De mennyivel? Nagyot tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a 12 évvel ezelőttinek a kétszerese? Valószínűleg nem. Ez durván 23 forint laborköltséget jelent kilónként.
A mézet fel kell dolgozni, ami jelenti a szűrését, a homogenizálást. Olyan állapotba kell hozni, hogy egy kamion mézet egyetlen kis mintával lehessen reprezentálni és a vevő szinte „konyhakész” állapotban kapja meg. Ennek költségét főleg a munkabér és az energia teszi ki. E költség a méz fajtája és a külső hőmérséklet függvényében 23 forint körül van éves átlagban. A mézet teljesen új acélhordóban kell kiszállítani (lásd fotó), aminek az ára 7000 Ft körül van, ez 300 kilóra elosztva 23 Ft kilónkénti költséget jelent. Az exporthordóba soha sem kerül ugyanannyi súlyú méz, mint amennyit a felvásárlók lemértek a méhész udvarán. A feldolgozás során ugyanis veszteséggel kell számolni (csurgási, hordótörésből, víztartalom-vesztésből adódó), amely mértéke 12%. Úgynevezett kálóforintban kifejezve 13 Ft/kg, nyilván ez az összeg a méz fajtájától (az árkülönbség miatt) függően változik. A méhésztől a felvásárló műanyag, 120 literes hordókban szállítja el a mézet és cserehordót hagy a méhésznél. A hordók öregednek, törnek, repednek, de a méhész mindig ép hordót kap cserébe. A műanyag hordókat az exportőrök vásárolják meg, aminek szintén jelentős, a felvásárolt méz kilójára vetítve 5 forintos éves költsége van.
Minden cégnél vannak olyan munkavállalók, akik nem közvetlenül a mézfeldolgozásban dolgoznak, de nélkülük nem működne a cég. Ezen alkalmazottak száma függ a cég nagyságától. Ilyen cégalkalmazott például az ügyvezető, a titkárnő és még sorolhatnánk. Az exportcég bérköltsége 25 forint kilónként. Egyéb rezsiköltsége a cégeknek 25 Ft/ kg, mint például a villany-, gáz-, vízdíjak, és a Bíró Géza és Túri Zoltán korábbi, e témájú cikkeiben leírt egyéb költségek Az exportőröknek általában nincs annyi saját tőkéjük, hogy az összes forgalmazott mézet meg tudják vásárolni, különösen annak szezonalitása miatt. Mézünk nagy részét tulajdonképpen a bankok pénzén vásárolják fel, aminek viszont ára van. A saját pénzeszközök használata vagy külső hitel, legyen az folyószámla vagy eszközfinanszírozó hitel (kamatköltség), szintén a mézfajták árától függően, a termelőnek való kifizetéstől a külföldi vevő fizetéséig eltelt 3-4 hónap finanszírozás időre számítva kb. 2%. A mostani árakból kiindulva 20 forint kilónként.
Az eddig áttekintett költségek megközelítik a 190 Ft-ot. Ezen költség cégenként változik, de nem jelentős a különbség. Vagyis ennyibe kerül a hordós mézet vásárló nagy nyugat-európai kiszerelők igényeinek kielégítésére alkalmatlan termelői méz exportképessé, eladhatóvá tétele. A nyugati vevő telephelyére érkezés és az áru kifizetése még odébb van. Nem beszéltünk még a magyar exportőr nyereségéről. Ennek mértéke a jó üzletkötésen, a vevő fizetési hajlandóságán és sokszor a szerencsén múlik. Gyakorlatilag sokkal kisebb, mint ahogy azt a legtöbb magyar méhész gondolja. Hogy pontosan mennyi, furcsa leírni, de higgyék el, sokszor maguk az exportőrök sem tudják. Különös tekintettel arra is, hogy az eladott termékért akár 2 évig termékfelelősséggel bírnak, vagyis reklamálható a termék. Az exportőr haszna függ például az időzítéstől. Az értékesítés külföldre 20-22,5 tonnás tételekben történik, ami 15-20 termelő méze összekeverésének az eredménye. A magyar kereskedő vagy szerződés nélkül előre vagy szerződés megkötése után utólag vásárol. Mindkettő kockázatos, mert vagy a felvásárlási ár, vagy az eladási ár változhat és pont annyi mézet nem tud vásárolni, mint amennyit elad. Külföldi (eladási) ár esésénél például nagy veszteség a felhalmozott áru a magyar kereskedő telephelyén, viszont ennek ellenkezője is igaz, amikor például a februárban relatíve olcsón megvásárolt és eladatlan akácméz az áprilisi fagyok után 100-200 forinttal felértékelődik. A nyereséget nem eladott tételenként, hanem a teljes éves ügylet után lehet kiszámolni. Tudjuk, a hazai felvásárlási árat, ebből le kell vonni a 7% kompenzációs felárat, hozzá kell adni a 160-200 Ft kilonkénti exporthordóba való előkészítésig felmerült – az előzőekben részletezett – költséget és innentől kezdve, az ettől magasabb áron való értékesítésnél kezdődik, hogy nyereséget képez az a magyar exportőr, aki felvállalja az addigi procedúrát, kockázatot.
Tudja mindenki a szakmában a pillanatnyi exportárat, azaz azt az árat, hogy éppen akkor menynyiért lehet eladni, mennyiért vásárol Nyugat-Európa mézet. A két ár különbözete az exportőr adózás előtti nyeresége. Forintosítani ezt nem lehet, mert előfordulhat, hogy mínusz 50 forintot veszít az adott szállításon az exportőr, de előfordulhat, hogy 100 forintot nyer kilónként. Mind a két példa túlzó, csak érzékeltetni szeretném, hogy milyen bizonytalan foglalkozás a mézkereskedelem. Egy a lényeg: év végére legyen nyereséges az exportőr, mert akkor lesz, lesznek, akik jövőre is megveszik a mézet tőlünk.
Bross Péter
