Kecskés Gábor beszámolója szerint idén nem az árvizek fenyegetik a burgonya ültetvényeket Európában, hanem az aszály – ellentétben a tavalyi évvel. Az unió fő burgonyatermő vidékei közül sok helyen kevés csapadék esett idén. Nagy segítség a gazdálkodóknak, hogy a 2014-es szezont nem kármentéssel kellett kezdeniük.
Ausztria hazánkhoz közeli területein, ahol a burgonyát termesztik, januártól május végéig alig 30-40 mm csapadék esett, miközben Berzencén például a kelleténél több érkezett az égi áldásból. Franciaországban az ültetés elején a csapadék okozott zavart, de utána annyira kedvezően alakult az időjárás, hogy a burgonya behozta a lemaradást. Lengyelországban és a többi EU-tagország burgonyatermelő területein is kedvezőek voltak az időjárási viszonyok.
Európa-szerte jó időben el tudták ültetni a burgonyát a termelők, és ez az árakban is érezteti a hatását. Az újburgonya szezonja alacsony árakkal indult egész Európában, annak ellenére, hogy tavaly kevés burgonya termett és a készletek kifogytak. Viszont az újburgonya időben, zökkenőmentesen tudott csatlakozni az ótermés kifutásához.
Jó termés várható az öreg kontinensen, de a szakember hangsúlyozta, hogy a betakarításig még sok idő van hátra. Az öt legnagyobb európai burgonyatermelő országban, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Németországban több mint négy százalékkal nagyobb termést várnak, mint az elmúlt esztendőben. A tavalyi volt az utóbbi öt év legalacsonyabb termése.
A 2013-as 780 ezer hektár után az öt fő burgonyás ország vetésterülete az idén meghaladja a 800 ezer hektárt. Magyarországon tavaly 17 300 hektárt ültettek, és idén csak valamivel többet, 17 400 hektár körül.
Az, hogy a szezon végén a szűkös burgonyakészletek ellenére sem történt árrobbanás, elsősorban annak köszönhető, hogy kevesebbet szállítottunk belőle az oroszokhoz. Így februárban az Oroszországba szánt burgonya megjelent az európai piacokon és ez lent tartotta az árakat.
Idén talán azért is ültettek vele pluszterületeket, mert a gazdák arra számítanak, hogy újra megnyílik az orosz piac. Ha ez nem így lesz, a szakember szerint törhetjük a fejünket, hová tesszük a felesleges mennyiséget.
Ehhez párosul, hogy a keményítőburgonya termőterülete jelentősen csökkent. Az így felszabaduló területeken – az ahhoz ideális ökológiai körülmények között gazdálkodók – is étkezésire álltak át, ami ezekben az országokban könnyen eredményezhet plusz hárommillió tonna termést, ami pedig további terhet jelenthet a piacon.
„Mindenki arra vár, hogy az orosz határok megnyíljanak és ez a vákuum elszívja a fölösleget” – magyarázta Kecskés Gábor.
Mire lehet számítani? Általánosságban elmondható, hogy idén kedvezőbb, sőt, kifejezetten jó volt az időjárás a burgonya ültetésekor. Németországban a nagy termelők gyorsan, idejében meg tudták kezdeni a talajmunkákat, úgyhogy az állományok jól mutatnak. Különböző technológiai műveletek – például a talajtakarás és az öntözés – alkalmazásával előre tudták hozni a szezonkezdetet, és a hozamaik is jól alakulnak. A hollandok is korán tudtak ültetni, és bár május elején helyenként fagyot kaptak, ezeket a károkat mostanra kiheverte a burgonya.
A tavalyival ellentétben kimondottan alacsonyak az árak a nyugat-európai piacokon. Tavaly június elején 70 centről indult az étkezési ára, majd elkezdett lefelé araszolni, és a hónap végén már csak 30 cent körül volt. Idén eleve 40 centről indult, és június végén már 20 centnél tartott.
Külföldi burgonyával ijesztgetik a hazai termelőket, pedig ott sem alacsonyabbak az árak, mint nálunk, úgyhogy minden, a mienknél olcsóbb burgonya illegálisan érkezik az országba. Az uniós átlagtermés javult, de kérdés, hogy ez az ágazat kifehérítésének – azaz a pontosabb adatszolgáltatásnak -, vagy valóban az eredményesebb termesztésnek köszönhető.
Kecskés Gábor szerint mindenesetre az idei hazai burgonyatermesztési szezon is kedvezően alakul. Nagyon korán meg lehetett kezdeni az ültetést, a fagy elkerülte a termőföldeket, országszerte megfelelő volt a csapadékmennyiség, tehát jók a terméskilátások. A korai burgonyák a szokottól korábban megjelentek a piacon, és szerencsére van rájuk fogadókészség. Az óburgonya készletei sokáig kitartottak, bár idén is jellemző volt, hogy a nyugat-európai készletek legvégét Magyarországon vezették le.
A vetőgumók forgalmazóinak adatai szerint nagy volt az érdeklődés a kultúra iránt. A kiemelkedő tavalyi ár miatt olyan helyeken is találkoztak burgonyával – őszibarackos ültetvényben, szőlősorok között -, ahol korábban nem volt rá példa, sőt, akadtak, akik ugart törtek fel, hogy burgonyát ültethessenek. Az már más kérdés, hogy a szezon végére ezek az ültetések milyen minőségben és mennyiségben jelennek majd meg a piacon.
Az árak ma a tavalyinak alig felét érik el, igaz, akkor extra nagy nyereséggel zártak a termelők. Mindig vannak olyan szereplői a piacnak, akik a feketegazdaságban próbálnak szerencsét, de a tavalyinál alacsonyabb idei árak nem motiválják a kalandorokat, hogy zavart okozzanak a tevékenységükkel.
A nagyobb vetésterület és termés miatt viszont újra előkerülnek a régi problémák: a tárolókapacitás hiánya és a csökkenő hazai fogyasztás.
„A burgonya iránti kereslet még mindig visszafogott, de magasabb, mint tavaly ilyenkor volt” – mondta a szakember, jelezve, hogy ez részben az alacsonyabb áraknak tudható be. A fogyasztásról nincsenek reális adataink, ám a háztartások vásárlása összességében csökken: 2012-höz képest öt százalékkal esett tavaly, idén pedig további 4 százalékkal. A szakember reményét fejezte ki, hogy a kedvezőbb ár növelni fogja a fogyasztást.
A termelőknek segítségre van szüksége, amit a Burgonya Terméktanács is kész támogatni. Az ismeretlen eredetű import évek óta visszatérő probléma, amivel állami szinten kell foglalkozni. Szerencsére szigorodtak a burgonya forgalombahozatali szabályai.
„Ha nincsen papír, ledarálják a készleteket” – emlékeztetett a szakember, és idén már érezhetővé váltak a hatóságok által hozott intézkedések, a folyamatos együttműködésnek lassan láthatóvá válnak a jelei.
A Burgonya Szövetség szeretné elérni, hogy a gazdálkodók már a vetéskor szánjanak néhány gondolatot annak, hogy hová adják el a termést.
Varga György, a bemutató házigazdájának, a Solanum Kft.-nek az ügyvezetője két dologra hívta fel a figyelmet, és ezek közül is elsőként a szervezetlenségre, amire évtizedek óta hiába próbálják felhívni a figyelmet.
„Kilónként 17-20 forintos árelőnyünk van a szállítási költségnek köszönhetően: ennyiért lehet Németországból, Hollandiából, Franciaországból idehozni az árut” – mutatott rá a szakember. Ha ezt a termelők nem tudják kihasználni, nem máshol kell keresni a hibát. Másrészt növelni kell a termésmennyiséget: ha Magyarországon tudunk termelni hektáronként 350 mázsa eladható -vagyis jó minőségű – burgonyát, akkor az import nem képes betörni.
Hazánban nem az őszi betárolás a cél, a korai piacra kell termelnünk. Erre tesznek minket alkalmassá az adottságaink. A burgonya nem bírja a 30-40 fokos hőséget, 25 fok fölött leáll a növekedése. Az ökológiai adottságaink június végéig teszik lehetővé a termesztést, a problémák általában ezután kezdődnek ugyanakkor az öntözés óriási lehetőség a termelők kezében.
A mai napig nem exportálunk, mert ehhez össze kellene fogniuk a gazdáknak. A feldolgozásra nem lehet számítani, hiszen az elmúlt harminc évben inkább leépült, semmint épült volna a feldolgozókapacitás Magyarországon.
A burgonya szaporítóanyaghelyzetéről Fehér István, a NÉBIH Baranya Megyei Kormányhivatal Vetőmagfelügyeleti Osztályának vezetője tartott tájékoztatást.
A hazai vetőgumó-előállító terület folyamatosan zsugorodik. Már a 2006-os 400 hektár is nagyon alacsonynak számított, és ma ennek csupán a fele – vagy még annál kevesebb -maradt meg. A kiugró 2012-es évnek sem lett sok haszna, visszaálltunk a 200 hektár körüli nagyságra. Magyarország összes vetőburgonya szükségletének alig 10-15 százalékát termesztjük meg mi magunk, ami aggasztóan kevés. Az összes többi – jobb esetben – külföldről érkezik – agy a fekete piacról szerzik be. A kudarcok miatt pedig a hatósághoz mennek reklamálni a gazdák.
Idén próbavásárlásokkal és vizsgálatokkal kezdődött a szaporítóanyagok feketekereskedelmének visszaszorítására indított program.
A szaporítási minőségre elsősorban az első fok forgalmazása jellemző, ami közvetlenül a termesztésbe kerül, míg az elit és a szuperelit a fajtafenntartást szolgálja. A területenkénti megoszlás tekintetében kiemelkedik Somogy megye – ez a berzencei Solanum Kft.-nek köszönhető -, az országos mennyiség több mint felét itt állítják elő. A másik nagy hagyományos vetőgumóelőállító terület Szabolcs, de az ottani területek csak a negyedét teszik ki a somogyinak. Zalát a keszthelyi vetőgumótermesztés írja fel a térképre.
Fajtánként vizsgálva még mindig a hagyományos fajták dominálnak. Annak a harminc fajtának a sorát, amelyekből vetőgumó vásárolható itthon, a Desiree vezeti. Messze megelőzi a többit az élen álló öt fajta, a többi inkább csak a választékbővítést szolgálja.
Viniczai Sándor
