Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke
– Tény és való, hogy a korábbi évekhez képest most némi késés tapasztalható a földeken, de a vénasszonyok nyara sokat segített rajtunk. A kukorica betakarítása nemcsak megkezdődött, hanem október 21-én már elérte a 10 százalékos arányt. Ez azért lehet fontos, mert ebből az adatból már következtetések vonhatóak le. Úgy látszik, hogy a hozamok a kukoricánál az előzetes terveknek, és főleg az előzetes termésbecsléseknek megfelelően alakulnak az idei évben. Ez pedig elég nagy szó, hiszen összességében mintegy 8,5 millió tonna szemeskukoricára számíthatunk – bár félmillió tonna eltérés le- és fel egyaránt elképzelhető. Az eddigi aratási adatok azt mutatják, hogy a kukoricából nagyon jó termésre számíthatunk. Sajnos ugyanerre utal a mélységesen alacsony felvásárlási ár is.
– Ha összességében nézzük a dolgot, akkor annyit mondhatunk, hogy a kukorica aratása egyhetes késést mutat a megszokotthoz képest. Ez önmagában nem lenne nagy eltérés, a bajt az okozza, hogy ez a késés az őszi munkacsúcsok idején meghatványozódik. Mégsem kell ezt egyértelműen kedvezőtlen dolognak feltüntetni: az egész dolog amiatt az eső miatt alakult így, amelynek köszönhetően a vártnál nagyobb lehet a termésünk. Egyszer-kétszer előfordult, hogy szinte megszáradtak a korai hibridek a földeken, de a nagy többségét általában 20 százalékos nedvességtartalomnál kezdtük el levágni. Jelenleg annak lehetünk szemtanúi, hogy ha kisüt a nap, akkor a szemnedvesség-tartalom 20 százalék alá is lemehet, de ha elkezd esni – s ez mostanában gyakran előfordul -akkor 22-23 százalékra emelkedik. Nekünk nem jó, ha erőteljesen szárítani kell a kukoricát. Jobban szeretjük, ha ezt a feladatot a természet, a jó idő végzi el. Egyébként, tonnánként számolva, a kukorica nedvességtartalmának 1 százalékos csökkentése 800-1100 forintba kerül.
– Most látszik, hogy milyen okos döntéseket hoztunk, amikor felkészültünk a nehezebb időszakokra is. Sem kombájnhiány nem hátráltatja a kukorica betakarítását, sem olyanról nem hallottam, hogy a szárítókapacitás kevés lenne, és raktárterünk is van elegendő. A csapadékos időjárás ellenére a leghatározottabban kijelenthetem, hogy a kukorica minősége most is jó, a mennyisége pedig reménykeltő. Ahol rendben be tudják takarítani ezt a növényt, ott nem lehet gond. Az őszi búzával úgy számolunk, hogy idén nem október 10-25. között vetjük el, hanem novemberre is átcsúszik a vége, elvégre így alakult az időjárás.
– A kukorica értékesítési ára drasztikusan visszaesett, tonnánként 33-34 ezer forintot adnak most a májusban morzsoltért. Ez annyira kevés, hogy a termelési költségek kompenzálásához legalább 10 tonnás hozamra van szükség. Mivel az országos termésátlag 7,5-8 tonnát ígér, nyilvánvaló, hogy elég sok helyen ráfizetnek idén a kukoricatermesztésre. A hektáronkénti termelési költsége ma minimum 250 ezer forint, és akkor még nincsen rajta nyereség. Akadnak gazdaságok, ahol a termelési költsége eléri a 300 ezer forintot is – viszont ott biztos, hogy 10 tonnán felül termelnek. A piacon nem tapasztalható túl erős mozgás. A feldolgozók és az állattenyésztők a saját érdekeik szerint, szép csendben igyekeznek egész évre bespájzolni a mostani olcsó kukoricából. A nagykereskedők lekötik az árut és ütemezve szállítják el a termelőktől.
– Ha a többi növényt nézzük, akkor a búzából 5,1 millió tonna termett, aminek a 30 százaléka biztosan étkezési minőségű. Ez azt jelenti, hogy az itthon szükséges étkezési búza megtermett, sőt, hozzátehetem, hogy az euróbúzánkat többfelé el lehet adni élelmiszeripari célra. A hazai malmok 2-3 havi készletet tartanak, egyszerre csak ennyit vesznek meg. Most mindegyik nézi, figyeli a terményt, és a vizsgálati paraméterek alapján leköti a következő vásárlását, amiről majd napi áron számolnak el a termelőkkel.
– A takarmánybúza-helyzetünk nem túl rózsás, mert Romániában és Nyugat-Európában is hasonló minőségű termett. Nekünk idehaza körülbelül 2 millió tonna szükséges a takarmánygyártáshoz, így még 2 millió tonnát kellene eladnunk külföldre. Ennek egyelőre nem nagyon látszik a vevői oldala. Áremelkedésre nem nagyon számíthatunk, mert a búza árát alapvetően a szemeskukoricáé határozza meg. Ha valaki jelenleg el tudja adni a takarmánybúzáját 40 ezer forintért tonnánként, annak nem érdemes sokat töprengeni. Tudom, tudjuk, hogy legalább 50 ezer forintot kéne érte kapnunk, de ezt nem mi mondjuk meg, hanem a világpiac diktálja az árakat.
– A búzavetés közben ilyen gondokkal kell nap mint nap megküzdenünk, miközben arra is gondolnunk kellene, hogy amit most vetünk, azt kinek termeljük, s hogy a vevő milyen minőséget vár el tőlünk. Tempósan halad a munka. Már említettem, hogy az egyhetes-tíznapos késéstől nagyon nem kell megijednünk.
– Viszont hallottam egy tragikus dolgot. Számomra szörnyű és felfoghatatlan, hogy az őszi búza vetésénél a felújítási arány még a 20 százalékot sem éri el ebben az évben. Sok termelő a sajátjából fogott vissza, de ez nem fémzárolt, ezzel a saját jövőjét veszélyezteti. Átmenetileg ugyan csökkenti a költségeit, de emiatt jövőre gondjai lehetnek, főleg, ha a termék eredetigazolását is kéri tőle a vevő. Ha mi csak 20 százalékos felújítást hajtunk végre a búzatermesztésben, akkor arra ne nagyon számoljunk, hogy a jövő nyártól kezdve sok keresnivalónk lehet az exportpiacokon.
– Az olajosnövények közül 180 ezer hektáron vetettük az őszi káposztarepcét. Ez az esőzések miatt kevesebb lett, mint a tervezett, és a szépen kikelt állományt azóta elég nagy területen kirágta a pocok. Bajban vagyunk az álhernyó kártételével is, ugyanis a vegyszerbetiltások miatt a nagyobb gazdaságok nem vállalkoznak repcetermesztésre, mert a növényvédelmet nem tudják megoldani nélkülük. Előfordult az ország déli részein, Békéstől Bács-Kiskunig, hogy újra kellett vetni az őszi káposztarepcét a pocokrágás miatt. A szakemberek abban bíztak, hogy amikor esősre fordul az idő, a pocokállomány összeomlik. Sajnos ez nem történt meg. A rágcsálók szépen fejlettek, ha az ember bemegy a táblára ott szaladgálnak a lába körül.
– A napraforgót 600 ezer hektáron gyakorlatilag learattuk, bár igaz, néhány helyen még látható kisebb-nagyobb vízben álló állomány. A csapadékos idei év igen nagy próba elé állította a napraforgó-termelőket, de megállapíthatjuk, hogy a nemesítők jól vizsgáztak ebben a küzdelemben. Amit ők az elmúlt másfél évtizedben kihoztak a növényből, tehát hogy a tányérok 45 fokos szögben állnak, a hibridek nagy része már betegség-ellenálló vagy -toleráns, az a tudomány termőre fordulását jelenti. Ha a 15 évvel ezelőtti hibridekkel dolgoztunk volna ebben az évben szerintem a szotyolázás-hoz sem lett volna elég betakarítható napraforgónk. A hozamokon és a beltartalmon meglátszik, hogy milyen helyről származik a termés, sőt az is, hogy ki milyen technológiát alkalmazott, hogy ki milyen hibridet vetett. Sajnos a 120 ezer forintos korábbi ár 80-90 ezer forintra esett vissza tonnánként, ami még tovább feszítette a termelőknél a húrt.
Kiss Zoltán Csaba, a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságának vezetője
– Október 20-ára elértük az 500 milliméter éves csapadékot, és még hátra van több, mint két hónapunk. Ennek dacára azt mondhatom, hogy Hajdú-Bihar megyében átlagos esztendőt élünk meg, sőt, a keleti és a délkeleti részeken, körülbelül 60-70 ezer hektáron még aszállyal is találkoztunk. Igy nincs mit csodálkozni azon, hogy a kalászosok összességében 4,5-5 tonna közötti átlagot adtak hektáronként. Az őszi búzából 77 ezer hektáron 5,1 tonnát takarítottunk be, és az őszi árpa 10 ezer hektárján szintén 5 tonna feletti átlageredmény született. Nálunk a legkorábbi kalászos gabonák még elkerülték az esős időszakot, úgyhogy a minőségük jónak bizonyult. Ugyan előfordult, hogy a betakarítás alatt egyszer-kétszer rázendített az ég, de ez nem okozott meghatározó kiesést. Más években július 20-ára mi már el szoktuk felejteni a búza aratását, de idén még augusztusban is vágtuk. Nem jöttek nagy esők, de annyi csapadék mindig hullott, hogy egy-két nap aratás után ugyanannyit várni kelljen, amíg felszáradnak a táblák. A búzánál azt tapasztaljuk, hogy a kiváló és a jó minőséget keresik, bár lassan ebbe a kategóriába tartozik az euró minőség is.
– Napraforgót 46 ezer hektáron takarítottak be a gazdák a megyében. Kisebb-nagyobb nehézségekkel még a júniusi forróságot is átvészelte a növény, és augusztusban megkezdődött a kombájnolása – természetesen csak ott, ahol deszikkáltak. Viszonylag csendben sikerült learatnunk a megyében a napraforgót. Kivétel ez alól a sárréti körzet, ahol a mélyebb területeken több hektár termés ott maradt. Ennek egy részét október közepére úgy-ahogy sikerült lehoznunk, bár itt már elég nagy veszteségekkel találkoztunk. A napraforgó megyei termésátlaga megegyezik az országos átlaggal, azaz 2,7 tonna lett. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a nyáron még elképzelhetőnek tartottuk a 3, sőt, a 3,5 tonnás átlagtermést is, de a nedvesség, az esőzés elvitt tőlünk vagy 800 kilót hektáronként. Szakmai beszélgetésekben arról lehet hallani, hogy nekünk is jobban oda kellene figyelnünk a vetési időre, és akkor még szebb hozamokról beszélhetnénk. Az olajtartalommal kapcsolatban mifelénk semmilyen kifogást nem lehet hallani.
– Kukoricát ezen az őszön 116 ezer hektáron kell learatnunk Hajdú-Bihar megyében. A várható átlagos eredmény eléggé nagy szélsőségeket takar. Van, ahol semmit sem aratnak le, mert júniusban már tönkrement, és akad olyan hely, ahol a hektáronkénti átlag eléri a 12-13 tonnát. A termésbecsléskor a megyében 6-7 tonnát prognosztizáltunk hektáronként. Ezt ma is tartjuk, de nem tudjuk, hogy a betakarítás hátralévő időszakában milyen megpróbáltatásokat kell még elviselnie. Október 20-ára már körülbelül 40 ezer hektáron levágták a gazdák a kukoricát, és ebből arra következtethetünk, hogy idén is meglesz a 7 tonnás átlag. Sajnos a Hajdú-Bihar megyében megszokott hektáronkénti 7-8 tonnától a mostani hozamunk elmarad, és az is gondot okoz, hogy a szemek nedvességtartalma még mindig 20 százalék feletti. Ez azzal jár, hogy szárítani kell, ami eléggé drága mulatság. A kukoricát tonnánként és nedvességszázalékonként 850-1100 forint között szárítják meg, aki önmagának csinálja annak olcsóbb. A szélsőségekre jellemző – ezúttal pozitív értelemben -, hogy akadt tábla, ahol 16,4 tonna májusi morzsolt kukoricát takarítottak be most októberben hektáronként. Nem állítom, hogy túl nagy lenne a kapkodás, de azért idegeskedést okoz, hogy a kukorica betakarítását 3-4 héttel később tudtuk megkezdeni a megszokotthoz képest. A felvásárlási ár elég szerény, 31 ezer forintot adnak tonnánként, a vevők ajánlatai között szinte 1 forintnyi különbség sincs.
– Az őszi vetéseknél az őszi káposztarepcéből 4,5 ezer hektáron készültek el a gazdák. Mutatós az állomány, csak néhol túl erősek a repcenövények. Viszont a megye déli-délnyugati részén változatlanul pusztít a pocok, pedig abban reménykedtünk, hogy előbb-utóbb összeomlik az állomány. Eddig ez sajnos nem történt meg. Az őszi árpából 15 ezer hektárt terveztünk a megyében. Ebből 8 ezer hektárt sikerült elvetni, ami már ki is kelt. Az őszi búzából a tervezett terület felén, mintegy 35 ezer hektáron történt meg a vetés. Ezt a munkát az időjárás akadályozza: nagyon sok helyen még ott van a kukorica, ahová a búzát kéne vetni. Összetorlódtak a folyamatok: még megy a kukoricakombájn, aminek a sarkában fognak hozzá a talaj-előkészítéshez, és ezt rögtön követi a búza vetése. Egyértelművé vált szakmai körökben az is, hogy bár túl magas még a kukoricaszemek nedvességtartalma, de nincs mire várni, december 1-jéig mindenképpen be kell fejezni ezt a munkát. A szárítókkal eddig kötötték meg a készenléti szerződést, és ha ezt túllépik, az tovább drágítja az egyébként olcsón eladható kukorica önköltségét. Egyelőre nincsen technikai akadálya az időszerű munkáknak, bár ha egy kicsit jobbra fordulna az idő, akkor a szárítókapacitás szűkössé válna. Bármennyire is kifeszítettek a gazdák, azt elmondhatom, hogy felkészülten, higgadtan és túlzott idegeskedés nélkül teszik a dolgukat.
AVAR LÁSZLÓ
